Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az első, amely mind közül a legjobban izgatta a fantáziámat, és a kihívás ötletét adta, az Tomcsik Nóra Tél Berlinben című kötete volt. Jodi Taylor azt mondja, hogy az egyik ok, ami miatt nem ír olyan St. Mary történetet, amelyben az elmúlt 100 éven belülre ugranak, az az, hogy az elmúlt 100 év sokaknak nem csak távoli, meseszerű történelem, hanem inkább nagyon is közeli, fájó emlék, és ő a könyveiben mindenképp ügyelni szeretne arra, hogy ne tépkedjen fel ilyesfajta sebeket. Viszont mert e fájó emlékek lenyomatait még itt őrizzük magunkban 2-3 generációt átívelően, még mindig kihat a mai életünkre, épp ezért érdekes és érdemes is foglalkozni vele. Természetesen másik műfajban, nem egy St. Mary féle agymenésben. Így tehát, amikor Tomcsik Nóra könyveit nézegettem, melyiket válasszam, nem gondolkodtam sokat, egyértelműen adta magát, hogy a Tél Berlinben

Amikor ezt a bejegyzést írni kezdtem, még szó sem volt rendezvények lemondásáról vagy kijárási korlátozásról. Még nem hittük, hogy minket is elérhet. Kína olyan messzinek tűnt... Közben folyton halogattam a bejegyzés véglegesítését, mondván: most ezért, most azért nincs itt az ideje - és végül így maradt, csak itt pofozgattam a piszkozatokban. Nagyjából egy év telt el azóta, hogy koncertek nélkül maradtunk. Tudom, másnak kisebb gondja is nagyobb ennél. De mindenki a saját szintjén nyomorog. :) Nekünk nagyon hiányoznak ezek az élőzenés vigalmak. Így hát újra és újra visszaidéztem a kedvenceimet... Amikor koncerten vagyok, különleges zenét hallgatok. Az élőzene varázsa teljesen maga alá gyűr, állok és csodálom a hangok keletkezését, ahogy összeállnak azzá a lenyűgöző darabbá, amit annyira szeretek. Figyelem a hőseimet a színpadon: ahogy a keze jár a hangszeren, ahogy veszi a levegőt, majd kiereszti a hangját. Velük együtt lélegzem. Bár a testem a közönségben, de a lelkem velük a színpadon. Szinte érzem az érzéseiket, együtt rezdülök velük. Hálás vagyok, hogy volt lehetőségem

Az van, hogy totál véletlenül keveredtem bele ebbe az egészbe. Hobbi-zenészként egy olcsó xiaot akartam rendelni, hogy kipróbáljam, tetszene-e nekem ez a hangszer. De mellényomtam, és Kína egy fekete dizit küldött vörös fityegővel. Aprópó, ha majd rendelek jobb minőségű dizit, lesz két eladó fekete dizim, ha valakinek kell cosplay-hez. ;) Na mindegy - mondtam, - ha már így alakult, utánanézek, hogy működik ez a "bot", és azt vettem észre, hogy elképesztő dizi-mánia tombol a neten. Nem kellett sokat keresgélnem ahhoz, hogy rájöjjek: a The Untamed váltotta ki mindezt. Néhány nap alatt ledaráltam a sorozatot na nem úgy, mint DD, annyira beszippanott a világ, a történet és a hangulat. A sorozat Kínai sorozat, kínai színészekkel, hangulatos zenével, gyönyörű tájakkal és lenyűgöző ruhákkal. Izgalmas és eseménydús volt a megvalósítás, a színészek jól játszottak, viszont a digitális grafika hagyott maga után kívánnivalót. Továbbá kissé steril volt az egész (ezeknek mindig tiptop a sminkjük, a hajuk, és sosem koszolódik a ruhájuk), és kissé nehéz volt megjegyezni, ki kicsoda (nem

Létezik olyan könyv, ami rá tud venni az angolul olvasásra? Jó darabig nem akadt ilyen. Pedig többet is elkezdtem, de elég hamar feladtam. Ehhez még nagyon gyengusz az angolom - állapítottam meg, és ez nem is esik messze az igazságtól (fő az önbizalom, ugye). Aztán végül valahogy mégis megtörtént... St. Mary krónikák Valamire vártunk. Már nem emlékszem, mire, de épp ott volt egy Libri a közelben. Amikor várunk Oroszlánnal, és akad egy könyvesbolt a közelben, akkor általában beszabadulunk a könyvek közé, és nyáladzunk, amíg el nem jön az idő, amire várunk. Így történt akkor is, amikor a sci-fi részlegen rábukkantam egy hívogató borítójú kötetre, amely azt állította magáról: Egyik átkozott dolog a másik után. Na, mondom, ez a cím maga az élet, idén meg gyakorlatilag maga a megtestesült a 2020. Megjegyeztem. Aztán később meg is rendeltem. Szép kötet találó címmel, vajon mi lehet? Egyik átkozott dolog a másik után / Visszhangok szimfóniája Nem különösebben nagy mű, nem szépirodalmi alkotás, nem tökéletes, és nem hasonlítható össze Douglas Adams-szel, pedig megteszik a

A "húszhúsz", a Fém Patkány Éve meglehetősen rendhagyó módon robbant be. Ki gondolta volna, hogy az alapvető bizonytalanságaink mellé, pluszban még tonnányi új félelem zúdul a nyakunkba? Az biztos, hogy sokaknak már most nehéz. Az extrovertáltak megőrülnek a kényszerű bezártságtól. A kisgyerekesek óvoda, iskola nélkül igyekeznek megőrizni ép eszüket a négy fal között. Sokan elveszthetik megélhetésüket, vagy már el is vesztették. Egyeseket a cég szabira küldött, ám a szabinapok egyszer elfogynak, és nyúlhatnak a megtakarításukhoz. Már ha van. Különben kénytelenek lesznek kölcsönkérni, vagy hitelt felvenni. Másoknak továbbra is be kell járni dolgozni, és minden nap szolgálatot tenni a veszélyben... Senki sem tudja mi lesz. Egyes hangok néhány hónapot jósolnak, mások éveket. Egyes hangok enyhe recesszióról beszélnek, mások szerint súlyos válság fenyeget. Nehéz erre tervezni. Épp ezért ér kiborulni. Ér aggódni, ér szomorúnak lenni, és ér kétségbe esni is. Ér elmenekülni a valóság elől, könyvet olvasni, sorozatot nézni. Megbetegszünk? Nem betegszünk meg? Enyhe lesz? Súlyos?

Emlékszel a sirályos képre, amit még nyáron szerkesztettem? :) Arra gondoltam, megválaszolom az értetlenkedéseiket... Akkor mit eszel? Szerencsére van élet a gluténen, tejen és cukron túl is. Például fehér rizs helyett ott a barna rizs (több benne a tápanyag, mint a fehérben), a köles (nem csak madáreleség, hanem tápláló finomság), a hajdina (én mondjuk nem szeretem)... Mi mandulatejet készítünk, barna rizsliszttel sűrítünk, kapható gluténmentes lisztkeverék, ami inzulinrezisztencia étrendbe is beilleszthető... csak hogy néhány alapvető dolgot említsek. ;) Nem hiányzik az édesség? Nincs okom hiányolni. 1. Eleve nincs szükségem annyi édességre.2. Le lehet jönni a "szerről". 3. Mással, például eritrittel is lehet édesíteni. Dehát nem is vagy kövér! Nem is azért csinálom. A fogyás csak úgy mellékesen megtörténik, ha elkezdek a számomra megfelelő étrend szerint étkezni. Nyilván ez nem mindenkinél ilyen egyszerű, de nálam így történt. Nincs rossz íze? Eleinte furcsa lehet például a teljes kiőrlésű kenyér annak, aki csak a fehér kenyeret ismeri, de meg lehet szokni.

Az orrom elé gyűrte az internet ezt a cikket, mely szerint "a munkáltatók is szeretik a távmunkát". Annak ellenére, hogy személy szerint távmunkában dolgozom, mély egyetértésben olvastam a kommenteket... Szeretnénk hinni "Nem, ez nem igaz, nem szeretik és nem támogatják.""Messze távol áll a címben lévő kijelentés a magyarországi valóságtól.""Szívesen olvasnék egy olyan cikket, amiben a távmunkát támogató és alkalmazó cégek vannak felsorolva, munkakörökkel megnevezve.""Miért kell munkáltatói kontroll? A munka kész van vagy nincs. Ez a lényeg, nem?" Illetve tapasztalni Aki ismer, az tudja, hogy a távmunkát preferálom. Szerencsére a munkaadóm is (de ha mégis be akarnál járni, az is megoldható), és nagyon szeretem, hogy nem kell másfél órákat utazgatnom csak oda, majd ugyanennyit haza. Viszont a cikkben említett egyre általánosabb pozitív hozzáállást munkavállalóként nem látjuk. Lehet, hogy szeretik, vagy szeretnék a cégek, de valamiért a személyes tapasztalataink alapján ezt nem érzékeljük. A hirdetések tömkelege, ami a LinkedIn / email fiókjainkban landol, vagy a HR-es telefonos

Aki követ Instagramon, talán emlékszik rá, hogy a szeptemberi Csak a Mentes vásáron szert tettünk a legújabb Vegital gépre, a Silver Digitalra. Sokat kotlottunk rajta, hogy vegyünk-e, ne vegyünk, melyiket vegyük, Vegitaltól vegyünk-e, finom lesz-e, megéri-e, mennyi idő alatt térül meg… De annyira zavart minket, hogy 750 Forint az unroasted-unsweetened mandulaital, nekem hazacipelni egyedül nehéz, és sok doboz szemetet termelünk vele. Szóval beadtuk a derekunkat, és szereztünk egy Vegital gépet 10%-os kuponnal. A gép Fekete-szürke, rozsdamentes szálcsiszolt bödön, a levehető fején motor, a motor alján kések. A bödön belsejében recés alj, az oldalán sávok (feltételezem azért, hogy a körforgást kissé megtörjék, a magok rendezetlenül ütközzenek, és mind bejussanak a kés alá). A feje tetején fogantyú, gombok és kijelző. Van benne beépített hőfokmérő is: hallani, ahogy ki-be kapcsolgatja magát. A bödön alján médincsájna felirat... De! A Vegitalnál nem csak egy gépet vásárolsz! Ettől lesz belőle márka: szívükön viselik az ügyet. :) Jár hozzá support (pl. alapos, magyar nyelvű

Persze ők nem szeretik, ha hollandozzuk őket. Mert Holland csak egy része Hollandiának. Tehát az ország Koninkrijk der Nederlanden és a nyelv Het Nederlands. De én most magyaroknak írok, úgyhogy magyarul nevezem nevén a továbbiakban. :) Tehát aki Instagramon követ, annak valószínűleg már feltűnt, hogy megosztottam néhány hollandiai képet. Főleg Észak-Barabantban és Dél-Hollandban jártunk eddig. Az előbbi országrészben azért, mert mostanában Tilburgban rendezik az Ayreon koncerteket, a 013-ban (az első rendezvény Rotterdamban volt) Eindhovenben száll le a gép, és ugyanitt foglaltunk szállást; az utóbbiban azért, mert itt találhatók azok a dolgok, amiket eddig meg akartunk nézni (Amszterdam, Hága, Leiden...). Persze még számos dolog található a listánkon, szóval nem utoljára jártunk erre. Mondjuk, ha másért nem, remélhetőleg lesz még Ayreon koncert... :D Mentes étkezés Hollandiában Az ember igyekszik felkészülni, nehogy éhenhaljon az idegen országban a jól megszokott mindenmentes márkái nélkül. Sütöttünk kenyeret, vittem csicseriborsó konzervez és botmixert is. :D De tulajdonképpen nagyjából

Mostanában több egymástól független helyről is megkaptam, hogy ne tituláljam magam meddőnek, mert az milyen negatív, meg a vonzás törvénye, és majdcsak sikerülni fog, stb-stb. Megpróbálom felvázolni, miért nem hordoz számomra ez a szó negatívumot. Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, és nem is biztos, hogy teljesen érthető, de talán kicsit sejthető, vagy érezhető... 😅 Tény, ami tény. Ha egy év alatt nem sikerül egy párnak természetes úton megfoganni, arra azt mondják orvosilag, hogy meddő. Ez a legegyszerűbb, mert milyen hosszú már az, hogy "hát még nem sikerült teherbe esni". Mintha mentegetőzni kellene. De az a helyzet, hogy a meddő szót találták ki erre az állapotra. Szemléltetésképp: Én vagyok "aki, a kávét programkóddá alakítja" - azaz programozó, továbbá én vagyok "a csajszi, akinek nem sikerült elég magasra nőnie", azaz alacsony. "I am the one hiding under your bed Teeth ground sharp and eyes glowing red I am the one hiding under your stairs Fingers like snakes and spiders in my hair" This Is Halloween (mindig mindenről zenére asszociálok, ez van 😅) Visszatérve: mi vagyunk "a pár, akinek nem