Több, mint tíz évig színjátszóztam, és egy évet jártam akkreditált színészképzésre is. Aztán rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Valaki más álmát próbálom teljesíteni. Hiába állították, hogy tehetséges vagyok, hiába élvezet maga a játék, hiába flow a közös munka a társulattal, és hiába öröm a végén a taps, mégsem voltam vele boldog. Meg kellett hát keresnem e belém plántált program mögött saját magamat. De nem bánom, hogy tettem ezt a kis kitérőt. Erre volt dolgom, egyrészt mert a színjátszóról vannak a legjobb barátaim, másrészt a dráma-képzéseken tanultakat az írásnál is tudom hasznosítani.  Én ezt a módszert alkalmaztam a színházban és az írásnál is: ugyan nincs leírva a szövegkönyvben, de neked, mint színésznek, tudnod kell a szereplődről mindent, és ismerned kell a múltját, akár olyan részletekig is, hogy mi a kedvenc színe, vagy hogy milyen iskolába járt és milyen jegyei voltak. Nem kell ezeket senki orrára kötnöd, de otthon, a négy fal között, amikor a szövegkönyvet tanulod, és a rendező utasításai szerint megpróbálod megtalálni magadban a

A "húszhúsz", a Fém Patkány Éve meglehetősen rendhagyó módon robbant be. Ki gondolta volna, hogy az alapvető bizonytalanságaink mellé, pluszban még tonnányi új félelem zúdul a nyakunkba? Az biztos, hogy sokaknak már most nehéz. Az extrovertáltak megőrülnek a kényszerű bezártságtól. A kisgyerekesek óvoda, iskola nélkül igyekeznek megőrizni ép eszüket a négy fal között. Sokan elveszthetik megélhetésüket, vagy már el is vesztették. Egyeseket a cég szabira küldött, ám a szabinapok egyszer elfogynak, és nyúlhatnak a megtakarításukhoz. Már ha van. Különben kénytelenek lesznek kölcsönkérni, vagy hitelt felvenni. Másoknak továbbra is be kell járni dolgozni, és minden nap szolgálatot tenni a veszélyben... Senki sem tudja mi lesz. Egyes hangok néhány hónapot jósolnak, mások éveket. Egyes hangok enyhe recesszióról beszélnek, mások szerint súlyos válság fenyeget. Nehéz erre tervezni. Épp ezért ér kiborulni. Ér aggódni, ér szomorúnak lenni, és ér kétségbe esni is. Ér elmenekülni a valóság elől, könyvet olvasni, sorozatot nézni. Megbetegszünk? Nem betegszünk meg? Enyhe lesz? Súlyos?

Mostanában több egymástól független helyről is megkaptam, hogy ne tituláljam magam meddőnek, mert az milyen negatív, meg a vonzás törvénye, és majdcsak sikerülni fog, stb-stb. Megpróbálom felvázolni, miért nem hordoz számomra ez a szó negatívumot. Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, és nem is biztos, hogy teljesen érthető, de talán kicsit sejthető, vagy érezhető... 😅 Tény, ami tény. Ha egy év alatt nem sikerül egy párnak természetes úton megfoganni, arra azt mondják orvosilag, hogy meddő. Ez a legegyszerűbb, mert milyen hosszú már az, hogy "hát még nem sikerült teherbe esni". Mintha mentegetőzni kellene. De az a helyzet, hogy a meddő szót találták ki erre az állapotra. Szemléltetésképp: Én vagyok "aki, a kávét programkóddá alakítja" - azaz programozó, továbbá én vagyok "a csajszi, akinek nem sikerült elég magasra nőnie", azaz alacsony. "I am the one hiding under your bed Teeth ground sharp and eyes glowing red I am the one hiding under your stairs Fingers like snakes and spiders in my hair" This Is Halloween (mindig mindenről zenére asszociálok, ez van 😅) Visszatérve: mi vagyunk "a pár, akinek nem

Volt egy konzultációm az Egyensúly-ponttal, aki funkcionális táplálkozás-tanácsadó. Elemzi a vérvételedet (hormonok, tápanyagok, meg minden is), tüneteidet, életmódodat, étkezési szokásaidat, és ezek alapján állít össze egy étrendet, javasol életmód-beli változásokat. Nos mindig is nagyon vérszegény voltam, és a vasam a béka feneke alatt, illetve a zsír felszívódásával kapcsolatban is akadnak problémáim. Épp ezért kiemelte, hogy a glutént valószínűleg örökre el kell hagynom, mert ez akadályozza a tápanyagok bélben való felszívódását. Sok minden mást is javasolt, van egy elég alapos jegyzetem, igyekszem is próbálgatni belőle sok mindent, több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre ahogy épp tőlem telhető, megteszem amit lehet, kis lépésenként, és bízom benne, hogy javít az állapotomon. 🙂 Az elején rettenetesen bestresszeltem. A legfájóbb pont volt a kenyér elhagyása, amit ideiglenesen felfüggesztettem, és gluténmentes alternatívákat kerestem. A sajtok hiánya nem okoz ekkora problémát, bár a cukorfogyasztást mintha könnyebb lett volna abbahagyni anno. Úgy azért nehezített pálya, hogy

Eltelt néhány év, mióta megírtam a korábbi Bemutatkozást a blogra. Azóta én is sokat változtam, és az életem is. Továbbra is webprogramozó vagyok, továbbra is a rockzene a kedvencem, és még mindig vörösre hennázom a hajamat. :) Viszont a megvalósítás mint fogalom, amellett, hogy ugyanazt is jelenti számomra, mint 5 éve, sokkal mélyebb tartalmakkal is gazdagodott. Mi is az a megvalósítás? Igen sokféle megvalósítás létezik. Van például az, amikor vágyunk valamire: egy házra, egy utazásra, egy autóra, bármire - azaz célokat tűzünk is, és megvalósítjuk őket. Van, hogy megvalósítunk elképzeléseket: tanulunk, kertészkedünk, festünk, barkácsolunk, zenélünk, szoftvert fejlesztünk, lakást felújítunk, eseményt szervezünk. Megvalósítás az is, amikor teszünk az egészségünk érdekében: diétázunk, vitaminokat vagy gyógyszert szedünk, sportolunk és eleget alszunk. Tehát létrehozunk dolgokat vagy átalakítjuk őket. Mind folyamatosan megvalósítunk. Megvalósítjuk például esténként a vacsorát, vagy az otthonunkat, a családunkat, a munkánkat, önmagunkat, a boldogságunkat... legalábbis így reméljük.

Vettem egy jógaszőnyegnek hazudott polifoamot. Nem akartam sokat költeni rá, mert itthon nem jógázom (ha mégis, akkor azt a gitárszőnyegen), a jógastúdióban van jó minőségű szőnyeg, de szabadtéri rendezvényeken (pl. az Everness Fesztiválon) hasznos, ha van az embernek egy polifoamja (akár ha csak egy teltházas előadáson szeretne hallgatni valamit, akár ha be szeretne állni jógázni valahol, valamikor). Ez a vékony polifoam két gumipánttal volt csak átfogva és kész. Megihletett a dolog: legyen vállravehetős, állítható pántos jógaszőnyeg-pántom! Találtam itthon táskapántot, kapcsot, és még egy kis gumit. Íme az eredmény:   Az eredeti gumipántokat megtartva gombostűvel mindent rögzítettem, hogy a méreteket be tudjam állítani, majd minden rögzítésnél megvarrtam. Az egyik oldalon végig van egyenesen a pánt, a másikon van az állítható kapcsos rész, így a két végén is tart, nem csúszik ki a gumiból. Középre raktam még egy harmadik gumit, de ez független, nincs rögzítve semmihez. És a lényeg, hogy a pánt állítható, így Oroszlán is a vállára tudja majd akasztani, ha szeretné.

A lemondás nehéz. De gyakran hasznos a régit, ami nem vált be, elengedni, hogy valami új érkezhessen annak helyére. Egyfajta bátorság is a lemondás. A komfortzóna elhagyása letenni valamit, ami már nem használ. Ráadásul biztosan érkezik olyan dolog, ami szinte azonnal betölti az "űrt". Például: Több mint fél éve mondtam le a "kényelmes" alkalmazotti létről, hogy új lehetőségeket engedjek a helyére. Egyszerűen ez a legjobb módja annak, hogy az ember egy kis pénzkereset mellett időt tudjon szakítani a tanulásra, fejlődésre, rekreációra is, beoszthassa az idejét, hogy ne kelljen örökkön-örökké rohanni, hanem kényelmesen át lehessen kelni a zebrán, és maga döntsön arról, milyen öngondoskodási formát választ, mennyit tesz félre a jövőjére. Férjem is otthagyta az állását nyár végén. Elérte a szakmájában a plafont, miközben szörnyen unta az egészet, mindig ugyanazokat a köröket futotta eredménytelenül. Kezdett már belebetegedni. Most átképzi magát egy intenzív programozói tanfolyamon, ami bár nem könnyű, de nagyon élvezi, hogy végre gondolkodhat, és hosszas küzdés után sikerélményei

Első találkozásom a jógával, úgy testközelből, egy színjátszós-kreatív táborban volt, egy világvégi falucskában. Az egyik nap az egész tábor (~120 fő) a nagyteremben másfél órát jógázott, és másnap alig bírtunk lábra állni az izomláztól. :D Ezek után mindig is izgatott a dolog, de valahogy mégis elkerültük egymást. Mostanában szinte mindenki jógázik. Amolyan divattá vált. Emiatt kicsit ódzkodtam tőle. De végül rászántuk magunkat: na nehogy már a divat befolyásolja, hogy mit teszünk, vagy épp mit nem. :) Oroszlán gerincproblémái adták meg az utolsó löketet. Beleírtam az internetbe, hogy "jóga xvii", és kiadott több lehetőséget. Mi alapján választottunk jógát és jógastúdiót? A Szattva Jógastúdió weboldala kellően alapos volt. Többféle jóga: keményebb és kímélőbb gerincjóga, hatha, sőt még kundalini is, Aviva-torna, és meditációs tanfolyam (amiről pont lemaradtunk, mert amikor megtaláltam a stúdiót a neten, már elkezdődött). Mindenről és mindenkiről részletes bemutatkozó, az árak kedvezőek, a helyszín pedig tiszta, kellemes, és lila (amely színt nagyon-nagyon

Boldog születésnapot Blog! Hány éves is vagy? Nem tudom, de nem is számít, én se számolom, csak ha megkérdezik. Most kérdeztem: 4. Négy éves a Blog, mely talán elhanyagoltnak látszhat kívülről, de ez csak azért lehet, mert a gyökereket növelem, nem a lombozatot (ha emlékeztek a nyulas-répás képre). :) Egy év. Egyetlen év elég ahhoz, hogy minden megváltozzon. Minden. Mármint nem odakinn, hanem idebenn. Megváltozik az, amit hiszel magadról, megváltozik az, amit hiszel a világról, amit hiszel a sikerről, az élet működtetéséről, célok kitűzéséről és eléréséről. Mi voltam eddig? A teljesség igénye nélkül: voltam (vagyok) színésztanonc; idegenvezető-tanonc; énekes- és zenésztanonc; blogger(ecske); programozó; alkalmazott; egyéni vállalkozó; #metoo leánygyermek; depressziós tinédzser; alacsony nő, aki nehezen talál magára ruhát és cipőt; párkapcsolatban élő nő; élettárs; feleség; könyvmoly; kreatív hobbizó; konyhában bénázó; vezetéstől rettegő; hennás hajú; hülye kommenteken önmagát felhúzó; tömegközlekedésen utas; az utcán sétálva kutyák által megugatandó objektum;