Az van, hogy totál véletlenül keveredtem bele ebbe az egészbe. Hobbi-zenészként egy olcsó xiaot akartam rendelni, hogy kipróbáljam, tetszene-e nekem ez a hangszer. De mellényomtam, és Kína egy fekete dizit küldött vörös fityegővel. Aprópó, ha majd rendelek jobb minőségű dizit, lesz két eladó fekete dizim, ha valakinek kell cosplay-hez. 😉

Na mindegy – mondtam, – ha már így alakult, utánanézek, hogy működik ez a “bot”, és azt vettem észre, hogy elképesztő dizi-mánia tombol a neten. Nem kellett sokat keresgélnem ahhoz, hogy rájöjjek: a The Untamed váltotta ki mindezt. Néhány nap alatt ledaráltam a sorozatot na nem úgy, mint DD, annyira beszippanott a világ, a történet és a hangulat.

A sorozat

Kínai sorozat, kínai színészekkel, hangulatos zenével, gyönyörű tájakkal és lenyűgöző ruhákkal. Izgalmas és eseménydús volt a megvalósítás, a színészek jól játszottak, viszont a digitális grafika hagyott maga után kívánnivalót. Továbbá kissé steril volt az egész (ezeknek mindig tiptop a sminkjük, a hajuk, és sosem koszolódik a ruhájuk), és kissé nehéz volt megjegyezni, ki kicsoda (nem segít, hogy van adott név, meg kiérdemelt név, meg mittudoménmilyen név is). A színészeknek többnyire fogalmuk sem volt arról, miképp kell használni a hangszereket, amiket a kezükbe adtak. Összevissza jártak az ujjaik a lyukakon/húrokon, nem ott fújta a xiaot, ahol kell, és a dizin se volt membrán. Bocsi, kicsit zenész vagyok. A végét pedig úgy elnyújtották, hogy a rétestészta elszégyellte magát (1.25-ösre raktam néha a lejátszási sebességet). Mégis szerettem, lekötött, magával ragadott, és büszke vagyok a Snittes jelvényemre, amit a megnézésével szereztem. 😀

A könyv(ek)

Aztán megjelentek a könyvek magyarul, szépen sorban. Nekem pedig vegyes érzelmeim vannak ezzel a négykötetes regénnyel kapcsolatban. Valahogy többet vártam tőle. Talán a hype miatt? Az első részt még imádtam, ám ahogy haladtam a kötetekben, és egyre közellítettem a végéhez, csupa WTF fogalmazódott meg bennem. Tudtam, hogy lesz benne yaoi, és mivel volt már dolgom korábban yaoi animével, nem is ezzel volt gondom, hanem a kivitelezéssel. Bizonyára bennem van a hiba, de nem éreztem a dolog romantikáját (a sorozatban esküszöm, jobban kijött a vonzalom, pedig ott egyébként kicenzúráztak minden szerelmes jelenetet). Valahogy az egész love-story bárgyúnak és indokolatlannak tűnt ebben a varázslatos történetben, mintha két különböző regény lett volna összeollózva. Az első pillanat, ahol végre megcsillant valami valódi, átérezhető romantika, az a negyedik kötetben történt, Yunmengben. Arra meg aztán végképp nem számítottam, hogy a végefelé még pornót is fogok olvasni. Úgyhogy elnézést kérek minden fantól, nem vagyunk egyformák. Nekem valahogy egyáltalán nem illett ide, hogy kicsoda és hány ujját hova dugja. A Vavyan Fable stílusú, költőibb szeretkezéseket jobban kedvelem regényben.

Ezt leszámítva a történet igazán magávalragadó, a karakterek jók, szerethetők, és többnyire jogosnak éreztem a motivációikat is. Az emberek sokfélék, és ami számomra evidens és logikus, számodra nem biztos, hogy az, és ez fordítva is igaz. Az ebből adódó konfliktusokat és félreértéseket jól hozta a regény. A megfogalmazás – nem tudom, ez a fordítás hibája-e – néhol furcsa, nem mindig gördülékeny, továbbá sok a hiba és a szóismétlés. Egy kis szerkesztés még ráfért volna. Persze, tudom, hogy nem könnyű dolog ez az írás, nem véletlenül vannak még mindig csak merevlemezen, és nem kiadott kötetekben a saját írásaim is. Egyelőre. 😀

Összességében izgalmas kaland volt nézni/olvasni. És hajrá dizi és xiao! 😉

U.I.: a rajzfilmet (donghua) nem láttam, és valószínűleg nem is fogom megnézni. Az ötödik (extrák) kötetre sem biztos, hogy benevezek. ^^” Van bőven még nézni- és olvasnivaló a világban…

Kép a filmből: IMDB