Szeretitek a történelmet? Én nem. Illetve attól függ, hogyan van tálalva, mert sajnos többnyire csak pocsék töritanáraim voltak. Viszont Jodi Taylor stílusában egyenesen imádom. Ám Jodi Taylor főleg az angol, illetve a világtörténelemből merít. Viszont ha szeretnél visszautazni a mi magyar valóságunk múltjába, mindenképp szerezd be Kemendy Júlia Csenge Az ​időlátók balladája című könyvét! Éppen olvasnivalót keresgéltem magamnak, amikor a szerző ráérzett a dilemmámra, és rámírt, volna-e kedvem előolvasni a regényét. Bizony volt! Szóval miután megbeszéltük, ki hogy áll a saját könyvmegjelenítési projektjével, bele is vetettem magam az időlátók történetébe. Ez elsősorban egy tizenéveseknek szánt regény, hiszen a főszereplők is tinédzserek, és rengeteget olvashatunk az általános tini problémákról, nem feledve az első szerelem kérdéskörét, de nem emlékszem, olvastam-e már felnőtt fejjel olyan ifjúsági regényt, amit ennyire, de ennyire élveztem! Nagyon kevés könyv akad, amely már az első oldalon megragadja a figyelmemet, de ez olyan. Már a prológus is odaszögezett a Kindle

Filmek esetében a második részek... nos, hát... nem szoktak a legjobban sikerülni. Legtöbbször érezni rajtuk, hogy csak a kassza megtöltése a motiváció, és a kreativitás, egyediség gyakran háttérbe szorul. Van, hogy nem is vagyok kíváncsi a második részre. A szolgálólány meséjéből nekem bőven elég volt az első évad. Pocahontas kettő? Ki a tökömet érdekel? :D Na jó, egy filmsorozatot tudok mondani, ahol a második rész nálam kiütéssel győzött, és az nem más, mint a Terminátor 2! Könyvek esetében gyakrabban előfordul, hogy a második, harmadik, stb. rész jobban sikerül (nyilván kezdő íróknál főleg, ahogy egyre gyakorlottabbak lesznek), habár itt is gyakori, hogy nem feltétlenül lenne muszáj folytatni 1-1 történetet. De pl. Harry Potter esetében a harmadik könyv volt a kedvencem. :) Szóval kiolvastam az elmúlt hetekben néhány második kötetet, viszont nem írtam róluk külön bejegyzést. Azért mégiscsak szeretnék ezekről említést tenni. Nézzük csak! Tetszett? Nem tetszett? Jobb volt? Rosszabb lett? Jodi Taylor: Nem semmi lány - avagy visszatérés a Frogmorton farmra Habár a St. Mary

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el (lesz az több is), hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. Egy kicsit nadrágszíj-meghúzás van itthon, mivel két hét szabit adtam magamnak, ami azt jelenti, hogy ezalatt nem keresek egy kanyi vasat sem. Szóval nadrágszíj ügyileg gondoltam, hogy ezt egyelőre e-könyvként veszem meg a Könyvmogultól, mert épp nem volt más, amit onnan rendeltem volna, így pedig szállítási költséget is spórolok.  Az írónő blogjával találkoztam először, és nagyon megtetszett, ahogy az írásról ír. Ott láttam, hogy szép számmal akadnak kiadott könyvei is. De nagyon tanácstalan voltam, melyikkel is kezdjem. Lelkének melyik (betűkbe) rejtett zugába pillantsak be először? Habár van egy nagy kettes a borítón, végül több okból is Robin O'Wrightly Testcserés számadását választottam. Elolvastam néhány értékelést, amely arról biztosított, hogy ez a nagy kettes ellenére önálló történetként is élvezetes. A

Egy kis szünetet tartottam a kihívásban, hogy végre valahára kezembe vegyem a Semmi lány-t, kihasználva a szabi adta rengeteg időt (kevés). Igaz, nem csak olvasásra terveztem volna szánni, hanem mondjuk kipofozni, felújítani a blogot, meg ilyenek. De képtelen vagyok rávenni magam, kódundoritiszt kaptam. Egyszerűen most csak olvasni van kedvem. Na, de mit olvastam ezúttal? "A vége az lett, hogy nem öltem meg magam." - Én sem. Csak írtam róla egy novellányit, kb 15 évvel ezelőtt, továbbá még pár évvel korábban olyan verset, aminek az első sora "Megszünni, megszünni vágyom" volt. Többek között. De már egyik mű sincs meg. Végül is ez nem baj. Olykor úgy dobogott a szívem, mintha ki akarna törni a mellkasomból. Nem tudom, másnak milyen érzés ezt a könyvet olvasni, számomra kifejezetten furcsa tapasztalat, mert nagyon jól ismerem a Semmi lány életérzést. Jodi Taylor pedig tűpontosan leírta. Épp csak annyi különbséggel, hogy én nem dadogok, "csak" nem jönnek a szavak. Amikor a pultnál húsz deka sajt kérése nehézséget okoz - például. Olvasás közben mindvégig éreztem azt a gombócot a gyomromban,

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az egyik saját írásomnak hasonló borítót képzeltem el, csak két figurával. Örültem, mint majom a farkának, milyen jól kitaláltam, és mennyire illeni fog a sztorihoz. Aztán felugrottam a molyra, és menten univerzumos, csillagos eges, sziluettes borítókra bukkantam. Pedig nem kerestem, egyszerűen csak megjelentek a frissben. Ajóéletbe! - duzzogtam, de aztán rögtön érdekelni is kezdett, hogy vajon miről írhat az, aki hasonló borítót képzelt el, mint én, a (még egyelőre) zugíró? Többek között ezért is keltette fel az érdeklődésemet Rick Reckless Isteni utazás című könyve, másrészről pedig a "filozófiai fantasy" mivolta. (Vagy nem tudom, hogy nevezzem, amikor vallási kultúrkör ihlet mesét. Létezik amúgy ilyen kategória? Talán érdemes lenne bevezetni. :D ). Az első gondolatom ez volt, miután befejeztem a könyvet: Szóval... ilyen egy LSD trip? :D Isten jóarc, hogy

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az első, amely mind közül a legjobban izgatta a fantáziámat, és a kihívás ötletét adta, az Tomcsik Nóra Tél Berlinben című kötete volt. Jodi Taylor azt mondja, hogy az egyik ok, ami miatt nem ír olyan St. Mary történetet, amelyben az elmúlt 100 éven belülre ugranak, az az, hogy az elmúlt 100 év sokaknak nem csak távoli, meseszerű történelem, hanem inkább nagyon is közeli, fájó emlék, és ő a könyveiben mindenképp ügyelni szeretne arra, hogy ne tépkedjen fel ilyesfajta sebeket. Viszont mert e fájó emlékek lenyomatait még itt őrizzük magunkban 2-3 generációt átívelően, még mindig kihat a mai életünkre, épp ezért érdekes és érdemes is foglalkozni vele. Természetesen másik műfajban, nem egy St. Mary féle agymenésben. Így tehát, amikor Tomcsik Nóra könyveit nézegettem, melyiket válasszam, nem gondolkodtam sokat, egyértelműen adta magát, hogy a Tél Berlinben

Létezik olyan könyv, ami rá tud venni az angolul olvasásra? Jó darabig nem akadt ilyen. Pedig többet is elkezdtem, de elég hamar feladtam. Ehhez még nagyon gyengusz az angolom - állapítottam meg, és ez nem is esik messze az igazságtól (fő az önbizalom, ugye). Aztán végül valahogy mégis megtörtént... St. Mary krónikák Valamire vártunk. Már nem emlékszem, mire, de épp ott volt egy Libri a közelben. Amikor várunk Oroszlánnal, és akad egy könyvesbolt a közelben, akkor általában beszabadulunk a könyvek közé, és nyáladzunk, amíg el nem jön az idő, amire várunk. Így történt akkor is, amikor a sci-fi részlegen rábukkantam egy hívogató borítójú kötetre, amely azt állította magáról: Egyik átkozott dolog a másik után. Na, mondom, ez a cím maga az élet, idén meg gyakorlatilag maga a megtestesült a 2020. Megjegyeztem. Aztán később meg is rendeltem. Szép kötet találó címmel, vajon mi lehet? Egyik átkozott dolog a másik után / Visszhangok szimfóniája Nem különösebben nagy mű, nem szépirodalmi alkotás, nem tökéletes, és nem hasonlítható össze Douglas Adams-szel, pedig megteszik a