Merül fel a kérdés, ugyanis a magánkiadások megítélése elég vegyes. Sokan nem tesznek különbséget, de van, aki egyenesen kerüli, mert volt korábban néhány rossz tapasztalata. Nos, ezt abszolút megértem, nekem is volt. Sajnos gyakran előfordul, hogy valaki leír egy szöveget, és mindennemű szerkesztés és korrektúra nélkül rohan vele a nyomdába. Ám ez még mindig nem jelenti azt, hogy minden magánkiadás igénytelen lenne, sőt, csodás kincsekre lehet bukkanni! És rá kellett jönnöm, hogy szívesebben is merülök el ebben a világban, mint a mainstream kötetekben. Akárhogy is próbálkozom a hájpolt könyvekkel, valahogy mindig bebizonyítják, hogy nem nekem valók. Csak a szokásos: különc vagyok. Mit lepődünk meg ezen? 😁 Egy percig sem volt kérdés, hogy a könyvemet magánkiadásként jelentetem meg. Egyrészt tisztában vagyok vele, hogy a Csillagom egy nehezen bekategorizálható rétegkönyv, amely egyáltalán nem fér bele a mainstream sodrásba. Bár rejtettem bele popkulturális utalásokat, egyáltalán nem pop-novel. Épp ezért nem merült fel bennem, hogy kiadók postaládáját floodoljam, és évekig

Valószínűleg már a blogon is emlegettem, de ha még nem, akkor mindenképp megemlítem, hogy van ez az úgynevezett ÍróTesók kezdeményezés, aminek az a lényege, hogy a szerzők egy hónapon át reklámozzák egymást a saját módszereikkel. Az áprilisi tesóm Farkas Bíborka, akinek nagyon szeretem a kelta-misztikus könyveit. Habár nem könnyű olvasmányok, de elvarázsolnak, és mélyen érintenek. Ő vett rá arra, hogy olvassak fel egy részletet a Csillagomból... Nem mondom, rendesen betojtam, mert a hangosolvasás mindig is a mumusom volt, de szembenéztem a félelmemmel, és hosszas gyakorlás után felvettem a részletet. Itt tudod meghallgatni: De ha inkább olvasnál, arra is van lehetőség! Ezen a linken a 8. fejezetbe lapozhatsz bele, ezen a linken pedig a teljes első fejezetet olvashatod el. A hírlevél feliratkozóknak pedig három teljes fejezetet küldök el ajándékba. ;) Ígérem, hogy nem spamellek folyton mindenféle aprósággal, de néha azért vannak híreim (pl. ott leszek a Könyvhéten), amik lehet, hogy téged is érdekelhetnek. És persze bármikor

Juli írt egy értékelést erről a könyvről. Gondolatai további gondolatokat és érzéseket váltottak ki belőlem. Szeretném mindet megosztani, de csak a töredékét tudom most szavakba önteni, és még így sem biztos, hogy minden érthető lesz. Azért megpróbálkozom vele… Az élet folyamatos változás. Ma már nem az az ember vagy, aki tegnap voltál, és holnap már nem az az ember leszel, aki ma vagy. Még akkor sem, ha egyáltalán nem érzed. Még akkor sem, ha tudatosan ragaszkodsz a múlt megszokásaihoz, elképzeléseihez, dogmáihoz. Hű, én is rengeteget változtam az elmúlt 5-6 évben. Valaha kudarcként éltem meg a meddőséget, a mai tapasztalataimmal meg már úgy érzem, mintha akkoriban valami felsőbb erő védett volna meg egy tévúttól… A linkelt címkénél végigkövethető, hogyan alakult át bennem mindez. A társadalom fejlődése egy olyan irányt vett, ahol szanaszéjjel széledtünk és elszeparálódtunk. A múlthoz való ragaszkodás miatt úgy gondolhatjuk, hogy ez rossz. De egyáltalán nem így van. A fejlődésnek része az individualizmus megélése is. Azon túljutva pedig majd újra egymásra találunk, de már egy

Nem mondom, hogy szerencsés ez a megnevezés. Persze erre a könyv maga is kitér, de azt hiszem, sok előítéletet szülhet ez a kifejezés. Szuperintelligens. Mint valami szupererő. Milyen nagyképű dolog már, hogy a kezembe veszek egy ilyen című könyvet! Ráadásul én, aki folyamatosan érzi a korlátait! Minden vagyok, csak nem szuper. Na meg a könyvből is kiderül, hogy kell hozzá egy úgynevezett mérleg, amit csak bizonyos szakemberek végezhetnek el, és csak ezek után lehet valakire azt mondani, hogy ebbe a csoportba tartozik. Ezen a ponton lehet csak igazán belecsömörödni a kételyekbe. Mégis, a könyvet olvasva folyamatosan a saját múltammal és jelenemmel találkoztam, plusz néhány ismerősöm, többek között Oroszlán is eszembe jutott. Én mindig is azt mondtam, hogy másképp van összehuzalozva az agyam. És végül is igaz - akár a szuperérzékenységről, akár a szuperintelligenciáról van szó - másképp működünk, mint mások. Nagyon másképp. Évekig próbáltam mindezt megváltoztatni, de folyton kudarcot vallottam. Hatalmas erőfeszítés és zsákutca. Úgyhogy - tetszik, nem tetszik - maradok csodabogár. Jeanne

Nos, egészen kicsi korom óta szeretek rajzolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy tudok is, de észreveszem a részleteket, és szeretem megfigyelni őket. Szóval sokszor ragadtam ceruzát már kisgyerekként is. Továbbá Szentendrén nőttem fel, ahol (nem csak) a vizuális kultúra ömlik az arcba kontrollálatlanul, körül voltam véve mindenféle művészekkel: zenészekkel, színészekkel, festőkkel, fotósokkal, grafikusokkal, és magam is jártam a színjátszó és zeneiskola mellett rajzra is. A gimiben a barátnőmmel iskolaújságot is nyomtattunk, még saját mangát is rajzoltam bele, de verseket és más írásokat is illusztráltam. Aztán némi tipográfiát, színtant, képszerkesztést és kiadványtervezést is tanultam a web-programozó képzésen. Tudatosan figyelem a könyvek megvalósítását is, élek-halok a gyönyörű borítókért, listázom a kedvenceimet. Habár a hirtelen trendváltozásokra első pillantásra háklis vagyok, de utána igyekszem megtanulni, és a retinámba égetni az újdonságokat. Azt mondják, a részletek megfigyelése amúgy is szuperképessége a szuperérzékenyeknek, emellett imposztorszindrómás vagyok, ezért

Ígértem korábban, hogy összeállítok egy WordPress gyorstalpalót. Nos, a január második fele nagyrészt ezzel telt. Két célom van vele: hogy a bloggereknek egy megbízható, jól beállítható alternatívát adjak, és hogy a kisvállalkozásoknak jól kezelhető, online megjelenési lehetőséget mutassak. Bloggereknek: Gyakran látom, hogy problémát okoz egy dizájnos, minőségi, mobilbarát blogoldal összerakása, illetve a Facebook is szeret büntetni bizonyos ingyenes blogszolgáltatókat letiltással, vagy egyéb korlátozásokkal. Ráadásul azt vettem észre, hogy a legtöbb blogszolgáltatónál nagyon nehéz igazán jó, egyedi dizájnt megvalósítani. Adnak néhány egészen vagy kevésbé jó kiindulási sablont, de kicsi a választék, és nehézkes a módosításuk. A WordPress hatalmas választékot tár elénk, és teljesen sablonfüggő, mi mindent tudunk rajta módosítani. Ha pedig hajlandóak vagyunk a CSS-sel is foglalkozni, határ a csillagos ég (lásd blogom XD). Plusz, ha nem szeretnél fizetni egy saját tárhelyért, mutatok egy ingyenes megoldást is, ahol kipróbálhatod a WordPress összes funkcióját korlátozások

Múltkor, amikor megosztottam pár könyves csoportban, hogy összeszedtem a bátorságomat, hogy felvállaljam a könyvírást a nagyérdemű előtt, Böbe (a Könyvmentorok szerkesztője) ajánlott egy könyvet: MKM Szél Felícia: Akik a sikertől szoronganak. Imposztorszintrómásként könyvet írni (ez vagyok én) egy dolog. Imposztorszindrómásként könyvet írni az imposztorszindrómáról (ez Cili) - na, ez igazán érdekes! Miért? Mert ő imposztorszindrómásként belülről tudja, hogy milyen ez, és tekintve, hogy imposztorszindrómás, garantáltan alapos, és tutira remek anyagot fog kiadni a kezei közül! A kötet valóban nagyon szép, jó minőségű, viszonylag nagyalakú, kicsit magazin jelleggel tördelt, illusztrált, és még színes is. No, de térjünk vissza a témára. Mi az az imposztorszindróma? A pontos meghatározásért javaslom, hogy olvasd el a könyvet! De addig is, amíg beszerzed, felteszek néhány kérdést: Érezted már úgy, hogy ha eléred a célodat, nem vagy rá büszke, és ha megdicsérnek, legszívesebben elbújnál a függöny mögé? Szoktál aggódni amiatt, hogy a munka, amit kiadsz a kezedből, nem elég

A marketing számomra blackmagic. Nem is élvezem az agresszív reklámokat, amelyek mindenáron el akarnak adni nekem valamit, és nem merem nagyon reklámozni magam, mert attól félek, hogy idegesítő leszek. A tetszetős reklámok meg ha véletlenül betalálnak, akkor az adott termék tuti nincs a méretemben! :D Ráadásul a blogomon még nem fordult elő soha szponzorált tartalom. Nem kaptam érte se fillért, se terméket, ha ajánlottam valamit. Ez nálam nem elvi kérdés, egyszerűen csak így alakult. Nem vagyok influenszer, nincs többtízezres követőbázisom, ezért nem nagyon keresnek. Másrészt ha fel is keresett valaki, hogy ajánljam a termékét, többnyire olyanok voltak, akik valamilyen okból kifolyólag nem illettek hozzám, vagy más okból nem jött létre az együttműködés. Most a jelenlegi bejegyzésem is kizárólag személyes tapasztalat, a kutya nem támogatta, maximum a férjem. :) Azért írok róla, mert szerintem a Minner tanfolyamaira érdemes beruházni. Nevezetesen az Átfogó marketing online képzésre! Ha te is úgy érzed, hogy a marketing számodra megfoghatatlan maszlag, pedig szükséged volna rá, akkor itt az idő, hogy

Mindig is érdekeltek a csillagok. Lenyűgöző, hogy ebben az ésszel felfoghatatlan méretű világban mik és miképp vesznek minket körül. És emellett - a misztikusok úgy tartják - üzeneteket is hordoznak magukban az életfeladatainkkal kapcsolatban. De mégis hogyan? Erről szól az Égi utak csillagüzenetei. Nem mondom, jó tömény anyag, és még ez sem teljes. Kezdő, lelkes műkedvelő vagyok a témában, így engem ez rengeteg, de tényleg rengeteg információval látott el. Azt hiszem, az ábrát úgy érthetjük meg igazán, ha érezzük. Érezni pedig akkor fogjuk, ha a bolygók, házak, fényszögek, csillagképek (ésatöbbi) jelentéseit is érezzük. Azt viszont akkor érezzük meg igazán, ha foglalkozunk is velük. Érteni egy dolog, de nem elég. Úgy kell érezni, ahogy Lyra érzi az aletiométert. Intuitíve. Az ég az asztrozófia aletiométere. Nem tisztem eldönteni amatőrként, hogy mennyire állják meg a helyüket a benne foglaltak. A legtöbb embernek megvan a véleménye az asztrológiáról, és néhányaknak az asztrozófiáról is. Mindenkinek a maga ismeretei és tapasztalatai alapján releváns a véleménye, és

Először is, mielőtt rátérnénk a szuperérzékenységre, vegyük a címkéket. A címkék önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Viszont van néhány kontextus, amely egyikké vagy másikká teheti őket. Hajlamosak vagyunk címkézni, kategorizálni, skatulyázni, amely szeparációhoz vezethet, netán ellenségeskedéshez is. Továbbá hajlamosak vagyunk ragaszkodni a címkéinkhez, amely hatására olykor totál fölöslegesen láncoljuk magunkat a hiedelmeinkhez. Sarkos, ám tipikus példák: Lány vagyok, nem játszhatok kisvonattal. Fiú vagyok, nem viselhetek hosszú hajat. Lány vagyok, nem értek a matekhoz. Fiú vagyok, nem bőghetek mindenen. Viszont a címkék szolgálhatnak egyfajta térképként is az életben. Ha képesek vagyunk a helyükön kezelni őket, nem azonosulni/azonosítani velük. Térkép rólam másoknak például, hogy biológiailag nő vagyok, annak születtem. Programozó vagyok, ezzel keresem a pénzem. Házas vagyok. Ésatöbbi. És vannak, amelyek segíthetnek eligazodni saját magunkon, sőt, olykor felszabadító lehet megismerkedni velük. Ilyenek például az LMBTQ+ betűi, a négy vérmérséklet típus (szangvinikus,