Aki követ Instagramon, talán emlékszik rá, hogy a szeptemberi Csak a Mentes vásáron szert tettünk a legújabb Vegital gépre, a Silver Digitalra.

Sokat kotlottunk rajta, hogy vegyünk-e, ne vegyünk, melyiket vegyük, Vegitaltól vegyünk-e, finom lesz-e, megéri-e, mennyi idő alatt térül meg… De annyira zavart minket, hogy 750 Forint az unroasted-unsweetened mandulaital, nekem hazacipelni egyedül nehéz, és sok doboz szemetet termelünk vele. Szóval beadtuk a derekunkat, és szereztünk egy Vegital gépet 10%-os kuponnal.

A gép

Fekete-szürke, rozsdamentes szálcsiszolt bödön, a levehető fején motor, a motor alján kések. A bödön belsejében recés alj, az oldalán sávok (feltételezem azért, hogy a körforgást kissé megtörjék, a magok rendezetlenül ütközzenek, és mind bejussanak a kés alá). A feje tetején fogantyú, gombok és kijelző. Van benne beépített hőfokmérő is: hallani, ahogy ki-be kapcsolgatja magát. A bödön alján médincsájna felirat… De!

A Vegitalnál nem csak egy gépet vásárolsz!

Ettől lesz belőle márka: szívükön viselik az ügyet. 🙂 Jár hozzá support (pl. alapos, magyar nyelvű használati útmutató receptekkel) és egy támogató közösség (a Facebook csoportban bármilyen “blőd” kérdésedre válaszolnak, tapasztalatokat és recepteket cserélhettek a csoporttagokkal), illetve garanciát (a Silverre pl. 3 évet) és szervizelést (telefonon szintén kérdezhetsz, ha meghibásodásra gyanakszol, és természetesen javítanak, cserélnek is).

A “tej” elkészítése

Nem egyszer hangzott el itthon, amióta megvan a gép, hogy “milyen jó, hogy megvettük”. Sokkal finomabb, ízesebb a tej, mint a boltban kapható bedobozolt társai. Plusz össze-vissza ízesíthető, variálható, módosítható ízlés szerint. Az alábbi saját receptet dolgoztuk ki (de még biztosan fogok kísérletezgetni):

• – 1 ap (adagolópohár) mandula (vagy törökmogyoró, ezt is már próbáltuk, nagyon finom!)
• – 1/4 ap köles (egy nagyon picit krémesít, meg egy icipicit szénhidrát, szóval el is hagyható, csak én úgy érzem, szükségem van rá reggel)
• – 1/4 ap kókuszreszelék (gabonák mellé ajánlják állagjavítónak, egy nagyon enyhe savanykás ízt ad – az alaprecept sokkal több kókuszreszeléket javasol, de úgy számomra túlságosan kókuszíze volt, amiért nem annyira rajongok)
• – 1 löttyintésnyi olaj (egy-két evőkanálnyi lehet, minél több, annál krémesebb és habosabb)
• – víz a maximum jelzésig

A Soymilk program forralgatja, és darálgatja kb 20-25 percig. Elsőre megijedtünk a darálás hangjától, elég brutális kaszabolást végez odabenn. Olyan mint egy fúró, de azért annál jóval halkabb. Ha a végére ért a program, kb. egy percig visítozik, és egy órán át melegen tartja a tejcit.

A szűrés

Nem tart sokáig, pedig mi kétszer is leszűrjük. Egyszer a vegitalos szűrőkancsóval, és még egyszer egy sűrűbb szűrővel. Vásároltunk textilszűrőt is, de azt csak akkor használjuk, amikor a zaccból (szűrleményből) sütünk sütit (ez még fejlesztés alatt áll). Friss szűrleményt az textilszűrővel kicsit macerás szűrni, mert kissé forró… 😀 Nekünk bőven elég így, és ha egy picit “homokos” marad a tej alja, minket nem zavar, ugyanis az íze kárpótol: sokkal finomabb, mint bármelyik bolti mandulaital.

Természetesen ezt is érdemes felrázni fogyasztás előtt, mint a boltit, de viszonylag homogén folyadékot kapunk (annak idején gép nélkül próbálkoztunk rizstejjel, annál mindenképp jobb az állaga, és gazdagabb az íze). Arról viszont nincs tapasztalatom, meddig áll el, mert nálunk nagyon hamar elfogy. Egyszer maradt meg három napig, de akkor se volt semmi baja.

Készít(het)ünk mást is

A krémkakaó (vagyis inkább ét-forrócsoki) a második leggyakrabban készülő italunk, annyiban más a mandulatej receptjéhez képest, hogy 1/4 helyett 1/3 a kókusz és a köles, plusz lapátolok bele még 4 púpos evőkanál natúr kakaót. Nem teszünk bele semmilyen édesítőszert, mindenki magának édesíti ízlés szerint. De készítettem már benne brokkoli-krémlevest is, nyáron meg majd a jam funkciót tervezem kipróbálni eperrel. 🙂

A szűrleményből – mint már említettem, – lehet készíteni sütit (keksz, muffin, tortalap – a csoportban vannak felhasználási tippek), illetve ha nem édesíted, szerintem a magvakat kedvelő háziállat is megeheti, vagy mehet a komposztba.

A piszkos anyagiak

Ez az, ami mindenkit leginkább érdekel, nem? 🙂 A pucér mandula nem olcsó, mi ezért nem pucér mandulát veszünk. Minket nem zavar, ha nem hófehér a tejünk, és egy kicsit rostosabb. A lédig natúr mandulabélnek a teszkóban 4.000 Forint kilója. Egy adagolópohárnyi mandula kb 50-60 gramm. Így kölessel, kókuszreszelékkel és olajjal együtt egy liter mandulatejünk ára kb. 300 Forintra jön ki. Amennyiben ugyanannyi mandulatejet iszunk, mint korábban, a gép egy-másfél év alatt simán behozza az árát (többet iszunk, mert finomabb). És kevesebb szemetet termelünk.

Összességében

• Pozitív:
• – Hosszú távon olcsóbb
• – Variálható, és tényleg az van benne, amit beleteszünk
• – Finomabb (ez az előzőből következik)
• – Support és szerviz
• – Nem termel annyi szemetet
• – Mást is lehet vele készíteni

• Negatív (inkább csak amolyan first world problem):
• – El kell mosogatni (de mi a dobozokat is elmosogattuk, és úgy tettük a szelektívbe)
• – Nincs kikapcs-bekapcs gomb (erre kapcsolós dugót persze be lehet üzemelni)
• – Szűrni kell (na bumm, ha gép nélkül csinálsz növénytejet, akkor is szűrni kell)

Mint már említettem: “milyen jó, hogy megvettük”! Gondoltam, hogy örülni fogok neki, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Gondoltam, hogy finom lesz, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. Másfél hónap alatt idáig jutottunk a teszteléssel. Egyelőre nem bántuk meg, hogy beruháztunk rá! 🙂

Érdemes az oldalra, illetve a hírlevélre feliratkozni, hogy időben értesülj az akciókról (általában 10%, de néha 20%-os akció is előfordul egyes készülékekre)! A csoportba jelentkezhetsz akkor is, ha csak érdeklődsz, kíváncsi vagy mások tapasztalataira, és szeretnél róla meggyőződni, hogy szükséged van-e egy ilyen gépre.

Maradt még kérdésed? 🙂