Az előző részről itt írtam még tavaly, most pedig ezt az új könyvet szeretném méltatni nektek, mert megérdemli! Na, ez igen! Szuper sci-fi és egyben szuper krimi az ifjúság számára. Alaposan kidolgozott történet, igényesen gondozott kötet. Még izgalmasabb és fordulatosabb, mint az előző rész, beszippantott már az elejétől fogva. Akár különálló kötetként is olvasható, meg ha már elfelejtetted, ki kicsoda az előző részből, kapsz egy kis emlékeztetőt. Én ezt nagyon szeretem, mert sajnos előfordul folytatásos történeteknél, hogy erre nem kerül sor, én meg csak pislogok, hogy ez meg ki és mit akar. Azt is szeretem, hogy A Hold hősei történeteknek van lezárása, nincs függővég, mégis bármikor és bármilyen módon folytatható a csapat kalandjainak története. Kapunk fizika, elsősegély és történelmi ismereteket is, de a lehető legszórakoztatóbb módon tálalva, és mindennek fontos szerepe is van a történetben, semmi sem felesleges vagy unalmas, ezért jó figyelni! A jövő találmányainak garmadájából újabb lenyűgöző adagot ismerhettünk meg, habár a cuki követő bőröndöt egyelőre egyik

A szerzői oldalamon már említettem, hogy csatlakoztam az ÍróTesók projekthez, mely során a szerzők egymást támogatják egy-egy hónapon keresztül. Az októberi írótesóm, Juhász Bálint, elküldte számomra a kisregényét, hogy elolvashassam. Innen is köszönöm! :) Mi az A kapu? Fantasy meseregény, amely kiragad a hétköznapokból, és egy olyan világba repít minket, ahol a szeretet és a kedvesség alapvető eleme a mindennapoknak. Boncor és Zorgó, két végzős pixin, tanulmányútra indul, ugyanis fontos küldetés vár rájuk. Épp ezért feladatul kapják, hogy ismerjék meg az embert, mert olyan változás fenyegeti a világot, amely csak az emberek együttműködésével megoldható. Boncor néha kicsit túlgondolja a dolgokat, Zorgó viszont jókedvével és humorával mindvégig támogatja. Nagyon tetszett a könyvben a varázspálca készülésének története, Boncorban ekkor önmagammal találkoztam, miközben Zorgóról a kiadómat képviselő barátnőm jutott eszembe. Mindemellett én is kaptam gondolkodni valót Bebétől, de a többi mesterük is tanít számunkra fontos bölcsességeket. A kedvenc helyszínem a

Szaszkó Gabriella regényeivel a sajátom kapcsán találkoztam először, ahogy korábban ebben bejegyzésben említettem is. Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvére is, főleg mert erősen olyan témákat boncolgat, amelyek engem is érdekelnek vagy érintenek. Zene, szorongás, reinkarnáció - mi sülhet ki ebből? Szaszkó Gabriella: Végtelen Bevallom - és ezzel lehet, hogy egyedül leszek az egész univerzumban - nekem valahogy a borító nem működik. Pedig számos olyan dolog van rajta, amit szeretek: kék, lila, zene, Hold és csillagok. A Midlife Crisis kötetek után ez valahogy mégsem hat számomra olyan lenyűgözőnek. De ez legyen a legnagyobb hibája, nem igazán számít, mert a tartalom sokkal fontosabb! A szorongás. Ez a szemét, ami számos dologban megakadályoz. Pl. a szorongás miatt nem énekelek. Hiába nem hallatszik a hangomon. Oké, a Gitármánia Tábor egy komolyabb közeg, értő közönség, ott ha rontasz, azt tényleg mindenki észreveszi - visszhangzik az elmémben megkérdőjelezhetetlenül. Hiába mondja utána a dobos barátnőm, aki mögöttem játszott, hogy olyan szép volt, ahogy a végén a kitartott hangnál

Az az igazság, hogy ritkán olvasok rövid történeteket. A mesék és novellák általában nem az én világom, kivéve, ha esetleg valamilyen kiegészítő történetről van szó, mint pl. a St. Mary-krónikák. De legjobban a regényeket szeretem, mert sokszor szükségem van legalább 20-30 (vagy akár 50-100) oldalra (is), hogy belerázódjak egy történetbe. Nagyon kíváncsi voltam viszont a Csodák tavára, amelyben Tokody Klára balatoni mondákat és legendákat dolgoz fel, mert nagyon szeretem a Balatont és a környékét. Utazókönyvként került hozzám ez a Balaton-színű kötet, és a gyönyörű, különleges illusztrációk azonnal megragadták a figyelmemet. A könyv első fele inkább a meseszerű történeteket tartalmazta tündérekkel, óriásokkal, királylányokkal, a második fele már egyre inkább történelmi legendákból merített. Ezek a történetek, főleg az utóbbiak, megragadták és lekötötték az én csapongó figyelmemet is. El is képzeltem, hogyan lenne a legideálisabb mindezt olvasni (amire persze jelenleg se időm se pénzem, de álmodozni azért lehet :) ): Először is foglalj szállást egy hétre valahol a

Amikor néhány hónapja megláttam a molyos hirdetések között A megváltás ára című kötetet, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel magam is írtam egyfajta spirituális filozófiák ihlette történetet, ezért kifejezetten kíváncsi lettem, más miféle módon közelít meg egy hasonló témát. Szóval nagyon megörültem, amikor a szerző utazókönyvként útjára bocsátotta a kötetet, és azonnal jelentkeztem is rá. Habár, mivel nem olvastam A ​Mester és Margaritát (mert bár sokszor motoszkált a fejemben, hogy kéne, valahogy mindig elkerültük egymást), kicsit aggódtam, hogy nem fogom érteni, vagy egyszerűen csak nem köt le, de semmi ilyesmi nem történt. Az elején kicsit lassan hangolódtam rá, mert a kezdeti abszurditás leheletnyit egy olyan könyv hangulatát idézte, amivel negyedik nekifutásra sem sikerült megbirkóznom. De Nandagópa szerencsére kevésbé csűrt-csavaros mondatokkal, hétköznapi olvasó számára is könnyen emészthető nyelven mesél. Itt-ott számomra kissé sok volt, amikor egy-egy jellemzésnél fél oldalon át ecsetelte, amit el lehetett volna intézni két mondatban is, de ez ízlés

Szeretek úgy szórakozni, hogy közben tanulok is valamit. Multipotenciálisként amúgy is hobbim az új ismeretek szerzése. Például remek kikapcsolódási lehetőség eljárni 1-1 tudományos előadásra, amit adott vendéglátóipari egység különtermében tartanak, közben sört/fröccsöt iszunk, és okosodunk, például az önvezető autókról, a célzott gyógyszerekről a rákkutatásban, vagy fúziós reaktorokrol. Na, A Hold hősei is éppen ilyen. Jó hangulatú sci-fi történetbe ágyazott ismeretterjesztő regény fiataloknak, de egyértelműen felnőttek számára is élvezetes. A kötet nem vastag, a betűk viszonylag nagyok, de nincs is szükség féltéglára, ez a történet ebben a terjedelemben volt éppen tökéletes. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam! Hobbista tördelőként látom ugyan a tördelési hibákat, de azok egyáltalán nem voltak vészesek. Olyan tördelési hibák nem fordultak elő a kötetben, amelyek megakasztottak volna az olvasásban, mint például a Dűnében vagy A Dalai Láma Macskájában a központozási hibák, amikor nem tudod eldönteni, hogy most narráció van, vagy valaki beszél. Szóval szakmailag

Nagyon köszönöm a bizalmat Juditnak, hogy megjelenés előtt elolvashattam a finish-ben lévő új könyvét, a Gyilkosság a krimifesztiválont. Nem vagyok egy nagy krimifogyasztó, Fable történeteiben pedig nincsenek ekkora csavarok és titkok, nála többnyire mindig tudjuk, kik a rosszfiúk, mert nem a rejtély megfejtésén, hanem az érzelmeken, a humoron, emberi kapcsolatokon és a társadalomkritikán szokott lenni a hangsúly. Így a valódi krimi világába engem Jud Meyrin vezetett be. Aki követi a blogomat, az emlékezhet rá, hogy tavaly olvastam tőle, a jelenlegi, hamarosan megjelenő könyv pedig A Lowdeni boszorkányhajsza folytatása, de úgy gondolom, akár önálló kötetként is élvezhető lehet, mert szerintem elegendő információt kapunk arról, nagyjából mi történhetett az előzményekben, mégsem spoilerez róla túl sokat. Amellett, hogy hozza az előző kötet színvonalát, ami leginkább tetszett, hogy a szereplőink fejlődőképesek. Mindketten tanultak az előző esetből, az egyikük az óvatosságot és körültekintést, a másikuk az őszinteséget - önmagával is. Nehéz mindezekről spoilermentesen írni, de mindenképp

Csillagmániásként alap, hogy egy csillagos borítójú és című könyvet előbb-utóbb a kezembe veszek így vagy úgy, tehát egyértelmű, hogy nem maradhatott ki Aurora P. Hill története sem, a Csillagos ösvényen. A kötet utazókönyvként került hozzám, és hálás vagyok, hogy a szerző az útjára bocsátotta ezt a jó masszív példányt, mert nagyon élveztem. Habár eleinte kicsit úgy éreztem, hogy sok a fölösleges jelenet, vagy időhúzás, nem tudnám igazából megmondani, de egy icipicit pöröghetett volna jobban is. Először azt hittem, küzdenem kell majd, hogy határidő előtt befejezzem, de a második felétől úgy elvarázsolt, hogy fél nap alatt befejeztem. Érdemes arra felkészülni, hogy bár sok minden kiderül, a történetnek nincs igazán lezárása, sőt, most kezdődik még csak igazán. Emiatt nekem volt egy kis hiányérzetem, de lehet, csak én érzem így. Vagy fiú-lány vagy családi vonalon igényeltem volna egy összeborulást, hogy meglegyen a kötet önálló katarzisa. Nyilván ez egy többrészes történet, de részemről szeretem, ha az egyes részek is rendelkeznek egyfajta kerettel amellett, hogy ott a

Nem sokat tudtam erről a könyvről, amikor belekezdtem, csak annyit, hogy fantasy, és nagyon jó értékeléseket kapott. Én egy kicsit kötözködősebb típus vagyok, de azért nem kell tartani tőlem. Amiről blogbejegyzést írok, azt szeretettel ajánlom is, mert megtalálom, mi az, ami értékes benne, ami miatt érdekes, izgalmas és szerethető a történet. :) Számomra különösen szívmelengető volt az alapszituáció, mert tinikoromban én is fűzögettem egy hasonló történetet, amelyben néhány tinédzser átkerül egy másik világba. Csak az enyémek máshogy jutnak át, és éppenséggel nem vadidegenek, hanem osztálytársak. És persze mást is kell megtalálniuk. Ez a történet vélhetően sosem fog elkészülni a a képzeletemen kívül, de sebaj, mert itt van nekünk Darvas Petra világa, az Ikrek Mágiája. Az elején kicsit elvesztem a nevekkel. Nagyon rövid időn belül kaptunk nagyon sok szereplőt, és még több információt, így nehéz volt követni, ki kicsoda, mi micsoda. Ráadásul a nevek nagy része nem hétköznapi, így ez csak még nehezebbé tette a személyek számontartását. Szerintem egy lassabb, fokozatosabb

Ilyen se történt még velem eddig! Ez az első alkalom, hogy recenziós értékeléssel kerestek fel a Molyon, ami azt jelenti, hogy kaptam egy (még) tördeletlen e-könyvet - innen is köszönöm a bizalmat - és azt a feladatot, hogy értékeljem a történetet, akár tetszik, akár nem. Habár sorozat része, és én nem olvastam az előző részt, de ez így önállóan is teljesen megállja a helyét, és hiánytalanul élvezhető. Szabó Róbert: Drift Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel. Az alapötlet tetszetős. A társadalmi kérdések és a világ helyzete szempontjából érdekes gondolatokat vet fel, az egyenlőség, a függőség, a hatalom, a technológiai fejlődés és a kipusztulás témáit feszegeti. Ezeken mind-mind érdemes elgondolkodni már külön-külön is. A szereplőket és a történetvezetést tekintve nekem maradt némi hiányérzetem. Nehéz úgy olvasni könyvet, hogy nincs kihez kötődnöm közben, emiatt volt, hogy kicsit erőltetnem kellett az olvasást. Nem akartam feladni, mert amúgy kíváncsi voltam a végkifejletre. De sajna a karakterek felületesek voltak a számomra. Vagyis inkább nem tudtam szimpatizálni