Amikor ezt a bejegyzést írni kezdtem, még szó sem volt rendezvények lemondásáról vagy kijárási korlátozásról. Még nem hittük, hogy minket is elérhet. Kína olyan messzinek tűnt… Közben folyton halogattam a bejegyzés véglegesítését, mondván: most ezért, most azért nincs itt az ideje – és végül így maradt, csak itt pofozgattam a piszkozatokban.

Nagyjából egy év telt el azóta, hogy koncertek nélkül maradtunk. Tudom, másnak kisebb gondja is nagyobb ennél. De mindenki a saját szintjén nyomorog. 🙂 Nekünk nagyon hiányoznak ezek az élőzenés vigalmak. Így hát újra és újra visszaidéztem a kedvenceimet…

Amikor koncerten vagyok, különleges zenét hallgatok. Az élőzene varázsa teljesen maga alá gyűr, állok és csodálom a hangok keletkezését, ahogy összeállnak azzá a lenyűgöző darabbá, amit annyira szeretek. Figyelem a hőseimet a színpadon: ahogy a keze jár a hangszeren, ahogy veszi a levegőt, majd kiereszti a hangját. Velük együtt lélegzem. Bár a testem a közönségben, de a lelkem velük a színpadon. Szinte érzem az érzéseiket, együtt rezdülök velük. Hálás vagyok, hogy volt lehetőségem élőben hallgatni őket!

Egyébként nagyjából azóta járok koncertekre, amióta: a) kitiltották a zárt szórakozóhelyekről a cigarettát (khm… a szabadtériről is igazán kitilthatnák), b) van hozzá partnerem. Szóval gyakorlatilag azóta, amióta van Oroszlánom. 🙂 Együtt pedig sok lenyűgöző koncertélményt gyűjtöttünk, íme a személyes kedvenceim:

2012-ben a Toto elvarázsolt a PeCsában

Az első Toto koncertélményemet a Petőfi Csarnok (RIP* 😭 sok szép emlékemet gyűjtöttem itt gyerekkoromtól fogva) szabadtéri színpadának nézőterén szereztem. Bár voltak dohányosok szép számmal, de szerencsére viszonylag szellősebben álltunk, így nem fulladtam meg (annyira). De ami a hangzást illeti, az tökéletes volt: szinte lemez minőségben szólaltak meg a dalok. Ráadásul nem is volt fülsiketítően hangos. Kristálytisztán szólt minden, az ének is kifogástalan volt. Értik a dolgukat a mesterek! Azért a legutóbbi Toto-t is szerettem az Arénában, különösen azért, mert eljátszották nekem (biztos vagyok benne, hogy csak nekem, mert valahogy a közönség többi része nem ujjongott annyira 😀 ) a Dűnéből a Desert Theme-t! ❤

Első Tompox koncertem a PeCsa-caféban

Solaris dalokat (is) játszottak. Azokban az években máshol épp nem nagyon lehetett fellelni a Solaris zenéjét élőben, csak Pócs Tamás zenekara által. A koncert után 15 centivel a föld fölött lebegtem haza, és még órákig el tudtam volna őket hallgatni. Pócs Tamást játékát hallani/nézni is külön élmény. Tetőtől talpig zene az az ember! 🙂

A Solarist sok-sok évvel ezelőtt ismertem meg. Az akkori barátommal stoppoltunk, és felvett minket egy hosszú hajú, őszes fickó. Ültünk a kocsiban és szólt A Zene. És mivel olyan zene volt, hogy nem tudtam semmi másra koncentrálni, meg kellett kérdeznem, mit hallgatunk, mire a sofőrünk: “Hát ez A Solaris! Nem ismeritek!?” – Gyorsan pótoltam a hiányosságomat, és kiműveltem magam. Pedig Napoleon Boulevard-t és Első Emeletet hallgatták a szüleim, de a Solaris ezek előtt kezdődött, és idehaza korát igencsak megelőző rétegzenének számított, mégis megjárták a külföldöt. 🙂

Ayreon koncertek

Mi sem természetesebb! Már az is egy kaland, hogy Hollandiába utazunk érte, ami pedig külön lenyűgöző, hogy mennyi világklasszis énekes gyűlik össze ilyenkor egy színpadon, hogy a sci-fi függő, geek, progresszív-metál rajongókat lenyűgözzék! De a legnagyobb kedvencem az a meghitt kis akusztikus koncert volt, amit Arjen és Anneke idehaza adott a Planetáriumban (RIP*). Jobb helyszínt nem is találhattak volna a szervezők! Bár egy délután alatt elfogytak a kiemelt jegyek, és a többi is ki lett árusítva néhány napon belül, végül még pótszékezni is kellett a termet, akkora volt az érdeklődés. Az külön varázslatossá tette az eseményt, hogy a gépkezelő is figyelt, és csillagokat (illetve Arjen szövegelésére reagálva UFO-t) vetített a kupolára. ✨

Hardline a Dürerben (RIP*) a szülinapomon

Nem vagyok olyan művelt a rockzenében, mint Oroszlán, de azért alakulok. Ebben a Deezer sokat segít: ajánlgat az ízlésemnek (szerinte) megfelelő zenéket, és gyakran el is találja azt. Így bukkantam rá például a Hardline-ra. Na már most ilyen szimpatikus frontembert ritkán látni színpadon, mint Johnny Gioeli. Úgy vagyok vele, hogy énekelni bárki megtanulhat (valamennyire – nyilván nem ártanak hozzá alapvető képességek, mint például hallás, ritmusérzék), de frontembernek csak születni lehet! Na én ezért nem vagyok frontember. 😀 Viszont tudok mondani olyan magyart, akivel hasonló élményem volt, amikor színpadon láttam. Könyves bloggereknek ismerősen csenghet a neve! 😉

Sons of Apollo & Kip Winger

Szerencsére nem volt annyira nagy tömeg a Barba Negra Track-ben, így nem kellett megfulladni a cigibűzben ahhoz, hogy az ember élőben lássa/hallhassa Winger-mestert, majd a Sons of Apollót. Éreztem, hogy számomra 2018-ban ez lesz az év koncertje, és így is volt. Az a helyzet, hogy kevesen tudnak manapság olyan albumot írni, amelyen jóformán az összes dalt szeretem és szívesen hallgatom. Nekik sikerült. Nyilván Dream Theater-ös egy kicsit, mégis van benne valami hardrockos dög, az ének pedig egyszerűen… hűűű… Soto hangosítás és erőlködés nélkül be tud énekelni egy szabadtéri Barbát. Nincs több kérdésem. 😀

Myrath a Dürerben közvetlenül a korlátozások előtt

Akkor már Olaszországban elkezdődtek a rendezvény-lemondások, de hozzánk még éppen el tudtak jönni, és varázslatos koncertet adtak. 2020-ra azt terveztük, hogy havi egy koncertnél húzzuk meg a határt spórolási célból. Persze rugalmasan, azaz ha átcsúszik egy esemény egy másik hónapba, akkor egyik hónapban kettőn, másikban nullán leszünk. Így gondoltuk. Viszont a 2020 máshogy gondolta. Úgyhogy abból a néhány koncertből, amelyre végül eljutottunk, a Myrath vitte haza az év koncertje díjat. Kár is lett volna kihagyni!

Bízom benne, hogy hamarosan bepótolhatjuk az elmaradt koncerte(ke)t is! 🙏 Már csak a zenészek miatt is, akik bár otthon a négy fal között gyakorolnak, új dalokat írnak, online videos tartalmakat gyártanak, live koncerteket és tanórákat tartanak, néhányan plusz munkát is vállalnak… hiszen a fizetségük egy jó részét fellépéseik után kapták.

Neked is van hasonló felejthetetlen élményed?

* Banyek, majdnem az összes hely bezárt azok közül, amiket itt felsoroltam… 🙁