A "húszhúsz", a Fém Patkány Éve meglehetősen rendhagyó módon robbant be. Ki gondolta volna, hogy az alapvető bizonytalanságaink mellé, pluszban még tonnányi új félelem zúdul a nyakunkba? Az biztos, hogy sokaknak már most nehéz. Az extrovertáltak megőrülnek a kényszerű bezártságtól. A kisgyerekesek óvoda, iskola nélkül igyekeznek megőrizni ép eszüket a négy fal között. Sokan elveszthetik megélhetésüket, vagy már el is vesztették. Egyeseket a cég szabira küldött, ám a szabinapok egyszer elfogynak, és nyúlhatnak a megtakarításukhoz. Már ha van. Különben kénytelenek lesznek kölcsönkérni, vagy hitelt felvenni. Másoknak továbbra is be kell járni dolgozni, és minden nap szolgálatot tenni a veszélyben... Senki sem tudja mi lesz. Egyes hangok néhány hónapot jósolnak, mások éveket. Egyes hangok enyhe recesszióról beszélnek, mások szerint súlyos válság fenyeget. Nehéz erre tervezni. Épp ezért ér kiborulni. Ér aggódni, ér szomorúnak lenni, és ér kétségbe esni is. Ér elmenekülni a valóság elől, könyvet olvasni, sorozatot nézni. Megbetegszünk? Nem betegszünk meg? Enyhe lesz? Súlyos?

Az orrom elé gyűrte az internet ezt a cikket, mely szerint "a munkáltatók is szeretik a távmunkát". Annak ellenére, hogy személy szerint távmunkában dolgozom, mély egyetértésben olvastam a kommenteket... Szeretnénk hinni "Nem, ez nem igaz, nem szeretik és nem támogatják.""Messze távol áll a címben lévő kijelentés a magyarországi valóságtól.""Szívesen olvasnék egy olyan cikket, amiben a távmunkát támogató és alkalmazó cégek vannak felsorolva, munkakörökkel megnevezve.""Miért kell munkáltatói kontroll? A munka kész van vagy nincs. Ez a lényeg, nem?" Illetve tapasztalni Aki ismer, az tudja, hogy a távmunkát preferálom. Szerencsére a munkaadóm is (de ha mégis be akarnál járni, az is megoldható), és nagyon szeretem, hogy nem kell másfél órákat utazgatnom csak oda, majd ugyanennyit haza. Viszont a cikkben említett egyre általánosabb pozitív hozzáállást munkavállalóként nem látjuk. Lehet, hogy szeretik, vagy szeretnék a cégek, de valamiért a személyes tapasztalataink alapján ezt nem érzékeljük. A hirdetések tömkelege, ami a LinkedIn / email fiókjainkban landol, vagy a HR-es telefonos

Otthonról dolgozom. Az emberek erre kétféle módon reagálnak. Az egyik a "de jó neked, én is ilyet szeretnék", a másik a "hát az borzasztó, én azt nem bírnám". Valóban előfordulhat olyan, aki nem alkalmas rá, de szerintem inkább dejónekem. :) Áldás vagy átok? Hogyan teheted hatékonyabbá otthon a munkádat? Csinálj énidőt! Hiszen nincs utazási idő. A főváros rozoga járatain a tömegnyomor nem szívja le előre az agyad. Nem kell másfél órát ácsorognod szédelegve a hajnalban keléstől. Fordíthatod magadra, vagy alvásra ezt az időt. Szerintem ez sokat számít a munka hatékonyságának szempontjából. Legyen listád arról, mik az elvégzendő feladatok. Ez programozóként cégeknél könnyen megvalósítható, hiszen ott általában van egy "jegykezelő" rendszer, benne kijelölve név szerint a feladatok és a határidők. Saját projektre is érdemes valami hasonló task managert alkalmazni, a nagy egészet részfeladatokra bontani. Ilyen lehet például a Trello, ahol remek "Kanban" oszlopokat tudsz kialakítani magadnak (Todo, Doing, Done stb.). Jelöld ki a munkával töltendő időt, azaz mikor és milyen hosszan foglalkozol