fbpx

A Csillagom spiritualitása – avagy hogyan spiri ez a regény?

Mit jelent az, hogy a Csillagom egy spirituális regény? Kerüljem el messzire, ha én magam nem vagyok spirituális? Kezdetnek boncolgassuk kicsit a spirituális szó jelentését. Elvégre ez egy gyűjtőnév, és valójában mindenki egy picit mást ért alatta. Vannak, akik természetfeletti energiák mozgatására asszociálnak, mások jósnőkre és elvetemült ezós boszorkányokra, megint mások a vallásokra, ősi hitrendszerekre gondolnak, és ez csak néhány könnyebben megfogható példa. A spirituális szónak szinte annyi jelentése lehet, amennyi ember elméjében megjelenik ez a fogalom. Spirituálisnak címkézhetjük például a módosult tudatállapotokat és az ezekből fakadó élményeket, mint az álom, az álom nélküli mélyalvás, a transz, az alfa, a hipnózis, a flow, az ihlet, a megérzés, de akár spirituális értelmezést kaphat a lefagyás és a pánik is. Ilyen élményeket pedig még a legateistább személyek is tapasztalhatnak. Továbbá spirituális kérdés lehet az is, hogy miben hiszel. Templomba jársz, hiszel egy külső, kívülálló istenségben, és követed a vallásod szabályait? Vagy badarságnak tartod a

Lione, miért is magánkiadás a könyved?

Merül fel a kérdés, ugyanis a magánkiadások megítélése elég vegyes. Sokan nem tesznek különbséget, de van, aki egyenesen kerüli, mert volt korábban néhány rossz tapasztalata. Nos, ezt abszolút megértem, nekem is volt. Sajnos gyakran előfordul, hogy valaki leír egy szöveget, és mindennemű szerkesztés és korrektúra nélkül rohan vele a nyomdába. Ám ez még mindig nem jelenti azt, hogy minden magánkiadás igénytelen lenne, sőt, csodás kincsekre lehet bukkanni! És rá kellett jönnöm, hogy szívesebben is merülök el ebben a világban, mint a mainstream kötetekben. Akárhogy is próbálkozom a hájpolt könyvekkel, valahogy mindig bebizonyítják, hogy nem nekem valók. Csak a szokásos: különc vagyok. Mit lepődünk meg ezen? 😁 Egy percig sem volt kérdés, hogy a könyvemet magánkiadásként jelentetem meg. Egyrészt tisztában vagyok vele, hogy a Csillagom egy nehezen bekategorizálható rétegkönyv, amely egyáltalán nem fér bele a mainstream sodrásba. Bár rejtettem bele popkulturális utalásokat, egyáltalán nem pop-novel. Épp ezért nem merült fel bennem, hogy kiadók postaládáját floodoljam, és évekig

Lione Coelho in da house – avagy Az alkimista

Eljött az idő, hogy én is a kezembe vegyem ezt az elcsépeltnek számító szerzőt, akit valamilyen okból kifolyólag utálni illik, és sokan hangoztatják, hogy nem értik, mitől olyan nagy szám. Nos, valószínűleg tényleg így van. Troll mode on: nem értik. 🤷‍♀️ És én elhittem. Az előítélet bekebelezett, kerültem a könyveit, és gunyorosan kunkorodott a szám sarka, ha valaki kezében megláttam, vagy valaki idézetet osztott meg tőle. Holott az idézet általában igaz volt, de hát Coelho, tehát csak ciki lehet - ezt hittem. Olyan szinten beleégett ez a környezetem tudatába, hogy ha valaki valami közhelyes bölcsességet mer kiejteni a száján, rögtön jön a megjegyzés, hogy na lám, megszólalt Lione Coelho! Megvetjük a közhelyeket, pedig épp azért lettek közhelyek, mert igazak. Nagyon igazak. Tükröt tartanak. Talán valahol mélyen pont ezért utáljuk őket… Idővel beláttam, hogy előítéletes vagyok, és ezzel az előítéletem is szertefoszlott. És mostanában egyre csak fel-felbukkant előttem ez a könyv, és mivel a Csillagom megjelenése óta nem hiszek a véletlenekben, ezt jelnek

Olvass bele! Hallgass bele!

Valószínűleg már a blogon is emlegettem, de ha még nem, akkor mindenképp megemlítem, hogy van ez az úgynevezett ÍróTesók kezdeményezés, aminek az a lényege, hogy a szerzők egy hónapon át reklámozzák egymást a saját módszereikkel. Az áprilisi tesóm Farkas Bíborka, akinek nagyon szeretem a kelta-misztikus könyveit. Habár nem könnyű olvasmányok, de elvarázsolnak, és mélyen érintenek. Ő vett rá arra, hogy olvassak fel egy részletet a Csillagomból... Nem mondom, rendesen betojtam, mert a hangosolvasás mindig is a mumusom volt, de szembenéztem a félelmemmel, és hosszas gyakorlás után felvettem a részletet. Itt tudod meghallgatni: De ha inkább olvasnál, arra is van lehetőség! Ezen a linken a 8. fejezetbe lapozhatsz bele, ezen a linken pedig a teljes első fejezetet olvashatod el. A hírlevél feliratkozóknak pedig három teljes fejezetet küldök el ajándékba. ;) Ígérem, hogy nem spamellek folyton mindenféle aprósággal, de néha azért vannak híreim (pl. ott leszek a Könyvhéten), amik lehet, hogy téged is érdekelhetnek. És persze bármikor

Ki minek gondol… – avagy író-e az író?

Egyik írós csoportban felmerült a kérdés, hogy honnantól számít valaki írónak, mikortól tarthatja magát annak. Ha már vannak megjelent novellái? Van kiadott könyve? Esetleg felkarolta egy neves kiadó, és az írásból él? Vajon író lettem attól, hogy harmadik helyezést ért el a Tianguo egy pályázaton? Vajon író lettem attól, hogy írtam, szerkesztettem, tördeltem és kiadtam a Csillagomat? Író vagyok attól, hogy folyton valami témán jár az eszem, jegyzetelek, meg itt blogolgatok? Író lettem attól, hogy marketingelem a könyvemet, és van is eredménye? Író lettem attól, hogy olvasnak, és megköszönik az írásaimban fellelhető elgondolkodtató üzeneteket? Lione típusú válasz: Író vagyok, színész vagyok, zenész vagyok, blogger vagyok, programozó vagyok. Meg még egy csomó minden vagyok. Mindegyik vagyok. Vagy ha egyik nem vagyok, akkor egyik sem vagyok. Minden vagyok. Vagy semmi sem. Mindegy, hogy rám aggatod-e a címkét, vagy megtagadod tőlem, amíg belül én tudom, ki vagyok - címkék nélkül is. 🙂 "Ki minek gondol, az vagyok annak…Mért gondolsz különc rokontalannak?Jelet látsz gyűlni a

A ​megengedés művészete – avagy „LeszarOmmm”

Ezt a szöveget egy moly.hu-s értékeléshez írtam eredetileg 2022 szeptemberében. Most egy icipici módosítással áthoztam ide a blogomra. Bevezetésként jöjjön egy kis sztorizgatás, hogy ki nekem a szerző, azon kívül, hogy senkim, egy vadidegen. Everness Fesztivál volt, első 1-2 nap valamelyike. Sétáltunk, nézelődtünk, és egy pillanatra elfogott a csömörödés érzése. Mindenki jelmezben van. Mindenki valaminek öltözik, és jelképeket aggat magára. Színek, ékszerek, csakrák, angyalok, füstölők, tógák, malák, köpenyek, tetoválások; hogy mutassák, kik ők, miféle guruk vagy tanítványok. A csömörödéssel feljött bennem egy jó egoista gondolat: „Na, az én mesterem tuti nem hord maskarát.” – Pedig amúgy nekem is van Buddha szobrom, buggyos gatyám, és gyakran hordom magamon a jelképemet: a csillagot. Aztán a gondolat, ahogy jött, suhant is el. Sétáltam tovább, befogadva az ízek, illatok és színek kavalkádját, a maszkabált, és élvezve a mindenfelől áradó nyugalmat és kedvességet. Aztán a fesztivál második felében egyszer csak jött egy teljesen hétköznapi ember. Nem aggatott magára jelképeket,

Nem tudsz rólam annyit, hogy tudj helyettem dönteni

Juli írt egy értékelést erről a könyvről. Gondolatai további gondolatokat és érzéseket váltottak ki belőlem. Szeretném mindet megosztani, de csak a töredékét tudom most szavakba önteni, és még így sem biztos, hogy minden érthető lesz. Azért megpróbálkozom vele… Az élet folyamatos változás. Ma már nem az az ember vagy, aki tegnap voltál, és holnap már nem az az ember leszel, aki ma vagy. Még akkor sem, ha egyáltalán nem érzed. Még akkor sem, ha tudatosan ragaszkodsz a múlt megszokásaihoz, elképzeléseihez, dogmáihoz. Hű, én is rengeteget változtam az elmúlt 5-6 évben. Valaha kudarcként éltem meg a meddőséget, a mai tapasztalataimmal meg már úgy érzem, mintha akkoriban valami felsőbb erő védett volna meg egy tévúttól… A linkelt címkénél végigkövethető, hogyan alakult át bennem mindez. A társadalom fejlődése egy olyan irányt vett, ahol szanaszéjjel széledtünk és elszeparálódtunk. A múlthoz való ragaszkodás miatt úgy gondolhatjuk, hogy ez rossz. De egyáltalán nem így van. A fejlődésnek része az individualizmus megélése is. Azon túljutva pedig majd újra egymásra találunk, de már egy

Szerelem – avagy betekintés a szúfi misztikába

Ezt a kötetet (egy másik társaságában) az újpesti könyvtár egyik munkatársa ajánlotta nekem a könyvbemutatóm napján. Elolvasta a Csillagomat, és úgy gondolta, ezek a könyvek engem is érdekelhetnek. Lefotóztam őket, aztán persze hoztam a formám, és véletlenül kitöröltem a képet. De az egyik kötetre emlékeztem. A zöld dervist megjegyeztem, mert a szúfizmusban még nem merültem el, viszont nem tévedett a könyvtáros, ez a téma nagyon is érdekelt. Szeretek a különböző filozófiákról olvasni, regény formájában meg még érdekesebbnek találom az ilyet (pl. DLM, A megváltás ára, vagy akár a Csillagom). Most nem a dervises kiadást, hanem ezt a lilát lehet beszerezni, de elvileg ugyanaz, hát megvettem és olvasni kezdtem. Elif Shafak: A ​szerelem 40 szabálya Kezdetben Ella története rettenetesen idegesített. Vele indult a könyv, emiatt első blikkre nem is értettem, hogy jön ez a Csillagomhoz. A dervis sokkal jobban érdekelt, és eleinte nagyon zavart, hogy ezzel az érdektelen nővel folyton megszakítják és húzzák az időt. Úgy érzetem, ez a történet Ella nyűglődése nélkül is megállná a

Lione boszorkánykonyhája

Avagy mit hozott ez az újabb év a Nap körül? Az átalakulás folyamatos. Néha egészen apró, néha világrengető. Tavaly a születésnapomon élesítettem az alkotói profilomat. Idén a születésnapomon kimondhatom, hogy nyáron kiadtunk egy könyvet. Ez a mozgalmas egy év sok új tapasztalatot szerzett számomra, új ismerősöket, új gondolkodnivalót, és sok minden átértékelődött bennem. Hogy ez hova vezet majd, nem tudom, én is kíváncsian várom. Majd pár év múlva visszalapozok ugyanide (is), hogy rámosolyoghassak az akkori cukin keresgélő önmagamra. :) Asztrozófia és asztrológia A kettő kombinációja megmutatta számomra, merre forduljak arccal. Elkezdtem őket tanulgatni, ami sok új felismerést hozott. Még nem minden tiszta, de ami egyértelmű, az nagyon is az. Az életfeladatom nagyon erős, hatalmas tobzódás van körülötte, és ha nem ezzel foglalkozom, az diszharmóniát okozhat bennem. Emellett már azt is értem, hogyan és miért viszonyulok a művészetekhez úgy, ahogy. Rengeteg a tűz bennem, és azt is megtanultam, mi a tűz szimbolikája. Most már azt is tudom, mi volt ez az élmény (szatori), és miért

Lione első könyvfesztiválozása

Korábban még nem jártam Könyvfesztiválon. Mindig úgy alakult, hogy csak Könyvhétre jutottam el. Ráadásul mindig csak megszeppent látogatóként. Ezúttal viszont... Nyáron szembe jött Julie V. Scott hirdetése, miszerint támogatni szeretné a magánkiadásos szerzőket azzal, hogy dedikáltathatják a standjánál a könyveiket. Persze amint megláttam a posztját, úrrá lett rajtam a szorongás és az imposztorszindróma, de lekaratéjjoztam őket, és most itt vagyok, túl az eseményen, egy kissé túlpörgetett idegrendszerrel, mégis sok-sok pozitív élménnyel gazdagabban. Nem könnyű ez az időszak most a könyvpiacnak itt a növekvő infláció és energiaárak árnyékában. Kultúrára óvatosabban költ az ember ilyenkor. De azért sokan kézbe vették és megcsodálták a Csillagomat. Julie és csapata pedig nagyon kedves, támogató és segítőkész volt mindvégig. Nagyon sokat kaptam tőlük, és nem csak azért, mert közülük is vásároltak és dedikáltattak , hanem mert egyszerűen nagyon jól éreztem magam velük. Julie nemcsak kézműves termékeket, hanem szuper közösséget hozott létre. Vasárnapra kaptam dedikálási

Megvalósítás alatt

Előzmények: megvalositas.blog.hu

Megjelent az első könyvem!

Lione Stanislav: Csillagom
A részletekért kattints a képre!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a blogomat!


Légyszi

Ha idézel tőlem, vagy saját képet vinnél, kérlek, nevezd meg a blogomat, és linkelj a blogomra, köszönöm!