Mit jelent az, hogy a Csillagom egy spirituális regény? Kerüljem el messzire, ha én magam nem vagyok spirituális? Kezdetnek boncolgassuk kicsit a spirituális szó jelentését. Elvégre ez egy gyűjtőnév, és valójában mindenki egy picit mást ért alatta. Vannak, akik természetfeletti energiák mozgatására asszociálnak, mások jósnőkre és elvetemült ezós boszorkányokra, megint mások a vallásokra, ősi hitrendszerekre gondolnak, és ez csak néhány könnyebben megfogható példa. A spirituális szónak szinte annyi jelentése lehet, amennyi ember elméjében megjelenik ez a fogalom. Spirituálisnak címkézhetjük például a módosult tudatállapotokat és az ezekből fakadó élményeket, mint az álom, az álom nélküli mélyalvás, a transz, az alfa, a hipnózis, a flow, az ihlet, a megérzés, de akár spirituális értelmezést kaphat a lefagyás és a pánik is. Ilyen élményeket pedig még a legateistább személyek is tapasztalhatnak. Továbbá spirituális kérdés lehet az is, hogy miben hiszel. Templomba jársz, hiszel egy külső, kívülálló istenségben, és követed a vallásod szabályait? Vagy badarságnak tartod a

Eljött az idő, hogy én is a kezembe vegyem ezt az elcsépeltnek számító szerzőt, akit valamilyen okból kifolyólag utálni illik, és sokan hangoztatják, hogy nem értik, mitől olyan nagy szám. Nos, valószínűleg tényleg így van. Troll mode on: nem értik. 🤷‍♀️ És én elhittem. Az előítélet bekebelezett, kerültem a könyveit, és gunyorosan kunkorodott a szám sarka, ha valaki kezében megláttam, vagy valaki idézetet osztott meg tőle. Holott az idézet általában igaz volt, de hát Coelho, tehát csak ciki lehet - ezt hittem. Olyan szinten beleégett ez a környezetem tudatába, hogy ha valaki valami közhelyes bölcsességet mer kiejteni a száján, rögtön jön a megjegyzés, hogy na lám, megszólalt Lione Coelho! Megvetjük a közhelyeket, pedig épp azért lettek közhelyek, mert igazak. Nagyon igazak. Tükröt tartanak. Talán valahol mélyen pont ezért utáljuk őket… Idővel beláttam, hogy előítéletes vagyok, és ezzel az előítéletem is szertefoszlott. És mostanában egyre csak fel-felbukkant előttem ez a könyv, és mivel a Csillagom megjelenése óta nem hiszek a véletlenekben, ezt jelnek

Ezt a szöveget egy moly.hu-s értékeléshez írtam eredetileg 2022 szeptemberében. Most egy icipici módosítással áthoztam ide a blogomra. Bevezetésként jöjjön egy kis sztorizgatás, hogy ki nekem a szerző, azon kívül, hogy senkim, egy vadidegen. Everness Fesztivál volt, első 1-2 nap valamelyike. Sétáltunk, nézelődtünk, és egy pillanatra elfogott a csömörödés érzése. Mindenki jelmezben van. Mindenki valaminek öltözik, és jelképeket aggat magára. Színek, ékszerek, csakrák, angyalok, füstölők, tógák, malák, köpenyek, tetoválások; hogy mutassák, kik ők, miféle guruk vagy tanítványok. A csömörödéssel feljött bennem egy jó egoista gondolat: „Na, az én mesterem tuti nem hord maskarát.” – Pedig amúgy nekem is van Buddha szobrom, buggyos gatyám, és gyakran hordom magamon a jelképemet: a csillagot. Aztán a gondolat, ahogy jött, suhant is el. Sétáltam tovább, befogadva az ízek, illatok és színek kavalkádját, a maszkabált, és élvezve a mindenfelől áradó nyugalmat és kedvességet. Aztán a fesztivál második felében egyszer csak jött egy teljesen hétköznapi ember. Nem aggatott magára jelképeket,

Ezt a kötetet (egy másik társaságában) az újpesti könyvtár egyik munkatársa ajánlotta nekem a könyvbemutatóm napján. Elolvasta a Csillagomat, és úgy gondolta, ezek a könyvek engem is érdekelhetnek. Lefotóztam őket, aztán persze hoztam a formám, és véletlenül kitöröltem a képet. De az egyik kötetre emlékeztem. A zöld dervist megjegyeztem, mert a szúfizmusban még nem merültem el, viszont nem tévedett a könyvtáros, ez a téma nagyon is érdekelt. Szeretek a különböző filozófiákról olvasni, regény formájában meg még érdekesebbnek találom az ilyet (pl. DLM, A megváltás ára, vagy akár a Csillagom). Most nem a dervises kiadást, hanem ezt a lilát lehet beszerezni, de elvileg ugyanaz, hát megvettem és olvasni kezdtem. Elif Shafak: A ​szerelem 40 szabálya Kezdetben Ella története rettenetesen idegesített. Vele indult a könyv, emiatt első blikkre nem is értettem, hogy jön ez a Csillagomhoz. A dervis sokkal jobban érdekelt, és eleinte nagyon zavart, hogy ezzel az érdektelen nővel folyton megszakítják és húzzák az időt. Úgy érzetem, ez a történet Ella nyűglődése nélkül is megállná a

Avagy mit hozott ez az újabb év a Nap körül? Az átalakulás folyamatos. Néha egészen apró, néha világrengető. Tavaly a születésnapomon élesítettem az alkotói profilomat. Idén a születésnapomon kimondhatom, hogy nyáron kiadtunk egy könyvet. Ez a mozgalmas egy év sok új tapasztalatot szerzett számomra, új ismerősöket, új gondolkodnivalót, és sok minden átértékelődött bennem. Hogy ez hova vezet majd, nem tudom, én is kíváncsian várom. Majd pár év múlva visszalapozok ugyanide (is), hogy rámosolyoghassak az akkori cukin keresgélő önmagamra. :) Asztrozófia és asztrológia A kettő kombinációja megmutatta számomra, merre forduljak arccal. Elkezdtem őket tanulgatni, ami sok új felismerést hozott. Még nem minden tiszta, de ami egyértelmű, az nagyon is az. Az életfeladatom nagyon erős, hatalmas tobzódás van körülötte, és ha nem ezzel foglalkozom, az diszharmóniát okozhat bennem. Emellett már azt is értem, hogyan és miért viszonyulok a művészetekhez úgy, ahogy. Rengeteg a tűz bennem, és azt is megtanultam, mi a tűz szimbolikája. Most már azt is tudom, mi volt ez az élmény (szatori), és miért

Több, mint tíz évig színjátszóztam, és egy évet jártam akkreditált színészképzésre is. Aztán rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Valaki más álmát próbálom teljesíteni. Hiába állították, hogy tehetséges vagyok, hiába élvezet maga a játék, hiába flow a közös munka a társulattal, és hiába öröm a végén a taps, mégsem voltam vele boldog. Meg kellett hát keresnem e belém plántált program mögött saját magamat. De nem bánom, hogy tettem ezt a kis kitérőt. Erre volt dolgom, egyrészt mert a színjátszóról vannak a legjobb barátaim, másrészt a dráma-képzéseken tanultakat az írásnál is tudom hasznosítani.  Én ezt a módszert alkalmaztam a színházban és az írásnál is: ugyan nincs leírva a szövegkönyvben, de neked, mint színésznek, tudnod kell a szereplődről mindent, és ismerned kell a múltját, akár olyan részletekig is, hogy mi a kedvenc színe, vagy hogy milyen iskolába járt és milyen jegyei voltak. Nem kell ezeket senki orrára kötnöd, de otthon, a négy fal között, amikor a szövegkönyvet tanulod, és a rendező utasításai szerint megpróbálod megtalálni magadban a

Amikor néhány hónapja megláttam a molyos hirdetések között A megváltás ára című kötetet, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel magam is írtam egyfajta spirituális filozófiák ihlette történetet, ezért kifejezetten kíváncsi lettem, más miféle módon közelít meg egy hasonló témát. Szóval nagyon megörültem, amikor a szerző utazókönyvként útjára bocsátotta a kötetet, és azonnal jelentkeztem is rá. Habár, mivel nem olvastam A ​Mester és Margaritát (mert bár sokszor motoszkált a fejemben, hogy kéne, valahogy mindig elkerültük egymást), kicsit aggódtam, hogy nem fogom érteni, vagy egyszerűen csak nem köt le, de semmi ilyesmi nem történt. Az elején kicsit lassan hangolódtam rá, mert a kezdeti abszurditás leheletnyit egy olyan könyv hangulatát idézte, amivel negyedik nekifutásra sem sikerült megbirkóznom. De Nandagópa szerencsére kevésbé csűrt-csavaros mondatokkal, hétköznapi olvasó számára is könnyen emészthető nyelven mesél. Itt-ott számomra kissé sok volt, amikor egy-egy jellemzésnél fél oldalon át ecsetelte, amit el lehetett volna intézni két mondatban is, de ez ízlés

Olvastátok a Harmóniát? Megvallom őszintén, szerintem a magyar címet elrontották, a perjelnek nem elöl, hanem hátul kéne lennie. Ha hátul van, akkor az egy önálló tag, és így amint megnyitja, be is zárja önmagát, nincs benne semmi. Míg ha elöl van, akkor ez egyértelműen egy záró tag. Viszont a könyvben nem vége van a harmóniának, hanem elkezdődik. Ettől még ez egy remek könyv magyarul is, és ha van valamennyi keleti filozófia alapismereted, akkor számodra nem csak egy elgondolkodtató sci-fi lesz, hanem plusz üzenetet is hordoz majd. És megvallom őszintén, olykor szeretném, ha olyan egyszerű lenne a megvilágosodás, mint ebben a könyvben. Csak betöltöm a szoftvert, és máris kitört a harmónia. Persze ez így ebben a formában csalás lenne. Pedig a bölcsek mind azt mondják, tényleg kb ennyi. Nos, nekem még nem megy. Habár már az, hogy ez a gondolat egyáltalán eszembe jutott, már könnyített a lelkemen. Talán tényleg létezik ez a szoftver, csak épp mindenkinek magának kell lefejlesztenie a sajátját. Ami melós. Nagyon melós, és gyakran fájdalmas. Mert a spirituális út nem csak annyi, hogy lassú

A könyv, amit eddig a legtöbbször olvastam újra. Nem vagyok egy nagy újraolvasós típus, de van, amit egyszerűen muszáj feleleveníteni többször is. Idén télen úgy éreztem, ismét eljött az ideje A Vörös Oroszlánnak. A tizenhatodik születésnapomra kértem, és meg is kaptam. De akkoriban még kicsi voltam hozzá, és beletört a bicskám. Hiányzott még a kellő tapasztalat mind az életemből, mind az olvasmányaimból ahhoz, hogy engem is képes legyen megszólítani az írás. Csak éreztem, hogy ha eljön az az idő, akkor majd sokat fog adni a számomra, és így is lett. Húsz évesen már faltam, és imádtam, ahogy a későbbi újraolvasások során is. Ez a könyv is - épp úgy, mint a Dűne - annyi réteget foglal magába, amennyin az életünk (vagy életeink) során keresztül megyünk. Mindig hordoz valami üzenetet az olvasó számára. A szemszög E/1, cselekmény vagy párbeszédek helyett főként érzések és tapasztalatok, a tanultak leírásából áll a történet. Habár általában jobban élvezem a párbeszéddúsabb regényeket, A Vörös Oroszlán mégis izgalmas, gördülékeny, és letehetetlen. Nem csak lelkileg, de

Mindig is érdekeltek a csillagok. Lenyűgöző, hogy ebben az ésszel felfoghatatlan méretű világban mik és miképp vesznek minket körül. És emellett - a misztikusok úgy tartják - üzeneteket is hordoznak magukban az életfeladatainkkal kapcsolatban. De mégis hogyan? Erről szól az Égi utak csillagüzenetei. Nem mondom, jó tömény anyag, és még ez sem teljes. Kezdő, lelkes műkedvelő vagyok a témában, így engem ez rengeteg, de tényleg rengeteg információval látott el. Azt hiszem, az ábrát úgy érthetjük meg igazán, ha érezzük. Érezni pedig akkor fogjuk, ha a bolygók, házak, fényszögek, csillagképek (ésatöbbi) jelentéseit is érezzük. Azt viszont akkor érezzük meg igazán, ha foglalkozunk is velük. Érteni egy dolog, de nem elég. Úgy kell érezni, ahogy Lyra érzi az aletiométert. Intuitíve. Az ég az asztrozófia aletiométere. Nem tisztem eldönteni amatőrként, hogy mennyire állják meg a helyüket a benne foglaltak. A legtöbb embernek megvan a véleménye az asztrológiáról, és néhányaknak az asztrozófiáról is. Mindenkinek a maga ismeretei és tapasztalatai alapján releváns a véleménye, és