Csillagmániásként alap, hogy egy csillagos borítójú és című könyvet előbb-utóbb a kezembe veszek így vagy úgy, tehát egyértelmű, hogy nem maradhatott ki Aurora P. Hill története sem, a Csillagos ösvényen. A kötet utazókönyvként került hozzám, és hálás vagyok, hogy a szerző az útjára bocsátotta ezt a jó masszív példányt, mert nagyon élveztem. Habár eleinte kicsit úgy éreztem, hogy sok a fölösleges jelenet, vagy időhúzás, nem tudnám igazából megmondani, de egy icipicit pöröghetett volna jobban is. Először azt hittem, küzdenem kell majd, hogy határidő előtt befejezzem, de a második felétől úgy elvarázsolt, hogy fél nap alatt befejeztem. Érdemes arra felkészülni, hogy bár sok minden kiderül, a történetnek nincs igazán lezárása, sőt, most kezdődik még csak igazán. Emiatt nekem volt egy kis hiányérzetem, de lehet, csak én érzem így. Vagy fiú-lány vagy családi vonalon igényeltem volna egy összeborulást, hogy meglegyen a kötet önálló katarzisa. Nyilván ez egy többrészes történet, de részemről szeretem, ha az egyes részek is rendelkeznek egyfajta kerettel amellett, hogy ott a

Ó, mennyien vagyunk, akik hiába vártuk a levelet, hogy felvételt nyertünk a Roxfortba! Bizonyára rengetegen, jól sejtem? Fróna Zsófia Fegyverek háza című regénye pedig azzal kecsegteti az olvasóit, mint Jodi Taylor, hogy van még remény, léteznek további varázslatos intézmények, ahova be lehet kerülni! - Mondjuk részemről, azt hiszem, inkább a St. Mary-re gyúrnék, mivel a fegyverkezés távolabb áll tőlem, mint a történelem. Látva az érettségi bizonyítványomat talán takarítónak fel is vennének… 😂 Amikor belekezdtem a könyvbe, semmit sem tudtam róla, csak azt, hogy sokan szeretik a Molyon figyeltjeim közül. Én meg, mivel folytatom a molyos írókkal való ismerkedésemet, nagyon örültem, amikor a szerző egy napra ingyenessé tette az e-bookot. Hálás köszönet érte! Ahogy elkezdtem olvasni… nos, először majdnem abba is hagytam. Olyan volt, főleg az elején, mint egy vázlat, csúszott szét az egész, a jelenetek mint befejezetlen ötletek sorakoztak egymás alá bedobálva. Nekem a Gmail fiókom egy-egy levélfolyama hasonló, ahova az eszembe ötlő szituációkat ömlesztem, amiket kidolgozásra szánok

Volt most egy kisebb kihagyásom molyos írók terén, néha olvas az ember mást is. Pl. újra előveszi A Dűnét, meg kicsit fejleszti önmagát, ésatöbbi, ésatöbbi. Meg nem minden könyv ihlet meg annyira, hogy blogbejegyzést is írjak róla. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, sőt! No, de aki követ Instán, az már láthatta is, mit olvastunk legutóbb Matricával: T. C. Lang: A Lámpás nyomában Hogy őszinte legyek, számomra se a cím, se a borító nem sejtette, micsoda csoda rejtőzik ebben a könyvben. Ellenben a fülszöveg! Ó, ha én tudnék ilyen jó fülszöveget írni! Szóval a fülszöveg volt a "bűnös", meg az író személye. Feltűnt ugyanis, hogy Tündével sok közös van bennünk és ezt a története során is éreztem - mármint a közöst. A főhősnő kelekótyasága és a főhős önuralma, a párbeszédek humora, izgalmas helyekre utazások, spirituális-kultúrkör háttér, különleges képességek, rejtőzködő ellenség… - hm, nem is tudom, hol olvastam hasonlót. :D Ha a jövőben figyelemmel kíséred a blogomat vagy a tevékenységemet a közösségi médiában, esetleg feliratkozol a hírlevelemre, lehet, hogy

Egy újabb molyos író regényét olvastam, ezúttal Buótyik Dorina III. ​Amenemhat rejtélye című könyvét. A kiadó ingyenesen letölthetővé tette a könyv egy éves születésnapja alkalmából, ezért lecsaptam rá! Minden moly nevében: köszönjük szépen! :) Személy szerint szívesen ajánlom ezt a könyvet az ifjúság kezébe. Egyrészt szellős - még az e-book verzió is - gyorsan lehet haladni, hamar ad sikerélményt; másrészt azokat az időket idézte fel bennem, amikor tini korunkban Az elveszett ereklyék fosztogatóit néztünk, ami nem manapság volt, de annak idején nagyon élveztük. Szuper nosztalgikus élményt nyújtott! :) Az alap szituáció ráadásul nagyon ötletes - amit nem azonnal tár elénk a történet, hanem úgy az egy negyednél. Ekkor mondtam azt, hogy hm, ez kezd érdekes lenni. Ez az erőssége a könyvnek: az ötlet. Rendkívül kreatív, nekem nagyon tetszett. Viszont néhány dolog még csiszolásra szorult volna. Az első, ami azonnal feltűnt, a szereplők személyisége - mármint a személyiség hiánya. Úgy éreztem, nem igazán ismerjük meg őket. Kapunk róluk információkat, mégis idegenek maradnak a

Nagyon izgalmas ez a kihívás, és ne hidd, hogy azzal, hogy elolvastam most az ötödiket, befejeződik a "küldetésem"! :D Számos további molyos író regénye izgatja a fantáziámat. ;) Ami pedig a legjobb, hogy rengeteget tanulok az egészből. Amennyiben valami kiválót vagy jól működőt olvasok, azért; ha pedig valamilyen hibát találok, az felhívja a figyelmemet, mire figyeljek oda a saját írásaimnál. Oroszlán szerint: amikor az író könyvet olvas, majd beszél róla neked, az olyan, mint amikor vendéglátóssal mész étterembe... 😂 Javaslat: ez utóbbit semmiképp se próbáljátok ki, ha kedves az étvágyatok! No, de lássuk, mit eszünk most! Nemrég Aurora Lewis Turner Névtelenek című regénye került a Kindle-ömre, méghozzá ingyen, ugyanis a szerző a születésnapja alkalmából azzal lepte meg a molyokat, hogy néhány napra ingyenessé tette a könyv digitális verzióját. Köszönjük szépen! Szerintem ez kedves gesztus, és persze remekül lehet vele terelni a leendő olvasótábort a következő kötet felé, hiszen lesz folytatása is. :) Szóval e kicsiny ajándékért cserébe, meg persze a

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el (lesz az több is), hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. Egy kicsit nadrágszíj-meghúzás van itthon, mivel két hét szabit adtam magamnak, ami azt jelenti, hogy ezalatt nem keresek egy kanyi vasat sem. Szóval nadrágszíj ügyileg gondoltam, hogy ezt egyelőre e-könyvként veszem meg a Könyvmogultól, mert épp nem volt más, amit onnan rendeltem volna, így pedig szállítási költséget is spórolok.  Az írónő blogjával találkoztam először, és nagyon megtetszett, ahogy az írásról ír. Ott láttam, hogy szép számmal akadnak kiadott könyvei is. De nagyon tanácstalan voltam, melyikkel is kezdjem. Lelkének melyik (betűkbe) rejtett zugába pillantsak be először? Habár van egy nagy kettes a borítón, végül több okból is Robin O'Wrightly Testcserés számadását választottam. Elolvastam néhány értékelést, amely arról biztosított, hogy ez a nagy kettes ellenére önálló történetként is élvezetes. A

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Martin Kay nevével még a Facebookon találkoztam az Írástechnikai Fórumban, amelynek nagyjából két és fél éve vagyok a tagja. Kb. akkor vettem a bátorságot, hogy elsősorban legalább saját magam előtt felvállaljam az írást. Márminthogy papírra Wordbe, mint egy könyvet, és nem csak itt a blogon osztva az észt. (A Nyilas, ugye) :D Szóval az ő első könyvét választottam harmadik olvasmányomnak, az Easternt, ami már elég régóta a képzeletbeli várólistámon toporgott. Így ez a kihívás különösen remek motiváció, hogy végre a kezembe is vegyem az ilyen jóideje halogatott kortárs köteteket, mint pl. ez. :) Martin Kay-nak kulcsa van a szókincsesládához. Elképzeltem lelki szemeim előtt, ahogy áll ez a srác (hamár manga meg fantasy) egy üres kötettel a kezében a semmi közepén - arca persze árnyékban, ki tudja, honnan jön a fény -, és azt mondja:

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az egyik saját írásomnak hasonló borítót képzeltem el, csak két figurával. Örültem, mint majom a farkának, milyen jól kitaláltam, és mennyire illeni fog a sztorihoz. Aztán felugrottam a molyra, és menten univerzumos, csillagos eges, sziluettes borítókra bukkantam. Pedig nem kerestem, egyszerűen csak megjelentek a frissben. Ajóéletbe! - duzzogtam, de aztán rögtön érdekelni is kezdett, hogy vajon miről írhat az, aki hasonló borítót képzelt el, mint én, a (még egyelőre) zugíró? Többek között ezért is keltette fel az érdeklődésemet Rick Reckless Isteni utazás című könyve, másrészről pedig a "filozófiai fantasy" mivolta. (Vagy nem tudom, hogy nevezzem, amikor vallási kultúrkör ihlet mesét. Létezik amúgy ilyen kategória? Talán érdemes lenne bevezetni. :D ). Az első gondolatom ez volt, miután befejeztem a könyvet: Szóval... ilyen egy LSD trip? :D Isten jóarc, hogy

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az első, amely mind közül a legjobban izgatta a fantáziámat, és a kihívás ötletét adta, az Tomcsik Nóra Tél Berlinben című kötete volt. Jodi Taylor azt mondja, hogy az egyik ok, ami miatt nem ír olyan St. Mary történetet, amelyben az elmúlt 100 éven belülre ugranak, az az, hogy az elmúlt 100 év sokaknak nem csak távoli, meseszerű történelem, hanem inkább nagyon is közeli, fájó emlék, és ő a könyveiben mindenképp ügyelni szeretne arra, hogy ne tépkedjen fel ilyesfajta sebeket. Viszont mert e fájó emlékek lenyomatait még itt őrizzük magunkban 2-3 generációt átívelően, még mindig kihat a mai életünkre, épp ezért érdekes és érdemes is foglalkozni vele. Természetesen másik műfajban, nem egy St. Mary féle agymenésben. Így tehát, amikor Tomcsik Nóra könyveit nézegettem, melyiket válasszam, nem gondolkodtam sokat, egyértelműen adta magát, hogy a Tél Berlinben