Az új kedvenceim a Pentart modellező pasztái. Vékony szilikon formába kenve csoda szép dombor-díszítéseket lehet vele készíteni. Vagy ilyesmit, mint a képen látható kis cserépen (karácsonyi ajándéknak készült): A Scrapbook Webáruházból rendeltem könyvborító készletet, méretre vágtam, és a Kindle Paperwhite-unknak készítettem okos-tokot (felébred, ha kinyitod). Amit legközelebb másként csinálnék: előbb festeném le és ragasztanám meg a belsejét, azután látnám el a díszítésekkel. Ja és fölösleges lefújni még egyszer lakkal, a viaszpaszta önmagában is elég véglegesítőnek. Kipróbáltam Sugruval is, ami egyébként egy nagyon hasznos kis szilikon-gyurma, de ehhez a projekthez túl keménynek és bumszlinak bizonyult, ebben a projektben a Sugruval való rögzítéshez sajnos kevés a hely. Végül inkább rendeltem egy sima szilikon-tokot, és azt ragasztottam bele. :) Hol a mágnes, amely felébreszti az ebook olvasót? Hogyan kenegettem a modellező pasztát? Mit használtam satunak? Hogyan ragasztottam és díszítettem? Nézd meg a

Szeretem a vintage stílust (ha még az előző bejegyzésből nem lett volna egyértelmű :D ) és nagyon vágytam már arra, hogy nekem is legyen ilyen tányérom. Így márciusban ellátogattunk Barátnőimmel egy Apacuka Ceramics workshopra (ahol nagyon aranyos kutyusokkal is találkoztunk :) ). Az árban 3 tányér készítése volt benne, amiből kettőt kérhettünk lecsiszolva (a fehéres felület), kiegészítő összegért a maradék agyagból is felhasználhattunk, illetve az előre kiégetett kis virágot magunk mártottuk bele a mázba, hátulját saját kézzel csiszoltuk le. Először kinyújtottuk az agyagot, majd a tányérok segítségével köröket vágtunk ki belőlük. Ezeket a köröket stencillel, vagy nyomdával, illetve régi festőhengerekkel mintázhattuk meg. A hátoldalán jelöltük azt, hogy milyen színűre szeretnénk a tányérunkat, illetve az azonosító jelünket és a dátumot, hogy a kiégetés után könnyű legyen az azonosítás. Egy formatányérba ejtettük az elkészült művet, és finoman belenyomkodtuk, ami így felvette a tányér alakot. Itthon szép fényképeket is készítettem a már mázazott, lecsiszolt és

"Kényszeres egyediségmánia", amiben szenvedek. Illetve nem szenvedek. Na jó, de: attól, hogy marha nehéz egyedi dolgokra lelni (olcsón). Olyanokra, amik tetszenek. De mégse szenvedek, mert végül is egy részét el lehet készíteni, miközben jól érzem magam. :) Adott egy férj, aki szereti a nyers fa színét. Adott egy feleség, aki nem szereti a barnát (márpedig a fa barna, ez nem kérdés :D ), ezért minden szembe jövő nyers fát lefestene (festeni imád). Így a férj és a feleség megegyezett, hogy mivel a mahagóni (becenevén mahogány) szín a lefestett és a nyers fa között félúton megtalálható, mindkét félnek jó lesz. Hát vettünk egy barna és egy bordó fapácot a közeli festékboltban, ami összekeverve pont mahagóni jellegű színt ad. Aki követ instagramon, már sejtheti, hogy ezt kentem a nyersen rendelt szobainasokra. Persze nem bírtam ki, hogy ne kerüljön rá valami díszítés. Ráadásul a vintage stílus megengedi azt is, hogy az eredmény ne legyen tökéletes. Pont ettől szép. :) Így ezt a kollekciót elneveztem Bohó Mahogánynak. :)   Honnan szerezhetsz be nyers fa bútorokat? A szobainasokat a

Valljuk be, az előző epizódban használt törökmogyorókrém nem olcsó. Nagyon nem. Igaz, eleve a mogyoró sem olcsó, de azért jobban megéri. Illetve ki-ki döntse el maga a saját pénztárcájához, órabéréhez mérten. Tehát vásároltam pucolt egész mogyorót, 40 dekát, melynek kb a felét használtam föl. Illetve kipróbáltam a negyedannyit is (PaleOK cukorhelyettesítő). A kakaó és a kókuszolaj változatlan. Mogyoró Kakaópor Kókuszolaj Negyedannyi édesítő Az összes darálónkal megpróbáltam ledarálni. A Moulinex robotgép teljesített a leggyérebbül, a botmixerhez tartozó edényes-késes mixer a közepesen, és a leghatékonyabb a mákdaráló, de még azzal is darabos maradt. No sebaj, ezt beborítottam az edénybe és lapátoltam rá kb. 4 kisméretű-merőkanálnyi olajat. A negyedannyiból tényleg negyedannyi kell, ezért csak egy evőkanálnyit borítottam az olajos darált mogyoróra. Ezeket elkezdtem melengetni, majd fokozatosan pakoltam bele a kakaót. A végeredmény enyhén steviás ízű csokikrém mogyoró darabkákkal. Egyébként ez sem rossz, bár az előző epizód végeredménye jobban hasonlít a

Két dolgot hoztam most Nektek. Az egyik egy baboskendő, amit folyton meg kellene kötni, de macerás. A másik egy M-es férfi póló XS nőiesítése. Bővebben a kendőről: Van néhány ilyenem, többféle színben. Tini koromban hajpántként használtam őket a fejemen, de kinőttem ezt a fajta "frizurát", legalábbis kendő ügyileg. Viszont túrázáskor, bringázáskor, főleg nyáron, nagyon hasznos, ha van az ember fején valami. De háromszögbe kötni ezeket a kendőket nagyon "asszonyos". Ám a múltkor az Evernessen vettem gumírozott fejkendőt a nepáli bazárban, így arra gondoltam, hogy annak mintájára gumisítom az egyik baboskendőt. Gyakorlott varrók valószínűleg hiphop elkészülnek vele, nálam több óra volt, de így megmentettem egy kendőt. :D   Kivágtam a kendőt, az elejét és hátulját megvasaltam és egyenes öltéssel levarrtam. A guminak készítettem a maradék anyagból egy "csövet", ami kb olyan hosszú, mint amilyenre nyúlik a gumi. Belehúztam a gumit és levarrtam a két végénél. Aztán a kendőt cikkcakkba hajtva cikkcakk öltéssel hozzávarrtam a gumis részhez. Egy kicsivel bővebb (meg ügyetlenebb

Az eperlekvár után mogyorókrémmel is próbálkoztam. Persze kicsi csalással, ugyanis a mogyorót nem magam daráltam, hanem vettem (már ez is magában finom). Ez így nem olcsó, viszont nagyon finomra van darálva a mogyoró és meglehetősen krémes. Lásd a hozzávalókat: Mogyorókrém Eritrit (vagy tetszőleges édesítőszer) Kakaópor (cukormentes nyilván) Kókuszolaj Az eritritet a kávédarálóval finomra daráltam (olyan jó illata van!). A legalacsonyabb fokozaton melengetve a lábosba kanalazott mogyorókrémet kevergettem, amíg homogén nem lett, majd néhány kanál kókuszolajat lapátoltam hozzá és tovább kevergettem. A kókuszolaj mennyisége attól függ, mennyi kakaót szeretnél beletenni. Kis kevergetés után fokozatosan hozzáadtam valamennyi eritritet, aztán kakaóport. Ezeket összekevertem, kóstolgattam, és ennek függvényében adagoltam még olajat, eritritet, kakaóport, amennyit jónak ítéltem. Azt hiszem, összesen 8 evőkanál kókuszolaj volt (folyékony állagú), talán 16 teáskanál kakaó és négy evőkanál eritrit. Persze megint beleestem abba a hibába, hogy kóstolgatás közben elfárad a nyelv,

Eperlekvár cukorral, eperlekvár csökkentett cukortartalommal, eperlekvár fruktózzal (igen, kedves élelmiszer-gyártók, a fruktóz is cukor), eperlekvár dzsemfix-szel (minden dzsemfixben van cukor valami álnéven)... Még sohasem főztem eperlekvárt, mégis megpróbálkoztam az eperlekvárral dzsemfix és cukor nélkül, eritrittel. Mert az eperlekvár a kedvencem. Két kör eperlekvár hozzávalója: 1,5 kiló eper (kicsit csipegettem belőle, úgyhogy egy kicsit kevesebb) - két adagba válogatva 1-1 csapott tk citromsav 100-100 g eritrit (nem használtam fel mindet, de még így is égnek állt a hajam, amikor olvastam, hogy másfél kilóhoz 300 gramm cukrot írtak) 6 ek levendula fél csomag étkezési zselatin por Először a levendulás kört próbáltam ki, hosszú főzéssel, zselatin nélkül. Az epreket megmostam és a felét feltettem főni. Ahogy főni kezdtek, bordó levet eresztettek, és kicsit kifakultak. Összenyomkodtam őket krumplinyomóval és tettem hozzájuk egy csapott teáskanálnyi citromsavat. Tovább főzögettem, majd szépen, fokozatosan elkezdtem adagolni az eritritet. Nem öntöttem bele mind a 100 grammot, mert

Újabb halálegyszerű, bár egy kicsit talán nehezebb, mint a jógás, viszont a mosható betétnél mindenképp könnyebb és gyorsabb, varrós DIY megvalósítás: saját készítésű, mosható, arclemosó "vattakorongok" flanelből. Egy tetszőleges pohárkával megrajzoltam a köröket a flanelon, majd körbevágtam őket. A varrógéphez egy ilyen talpat használtam (ugyanazt, mint a fentebb linkelt betétnél), ami megakadályozza, hogy az anyag széle túlcsússzon jobbra. Két korongot egymáshoz illesztettem, majd a cikcakk öltéssel két kört zakatoltam végig rajtuk. Összesen 10 darabot varrtam: ez kezdő készletnek szerintem ideális. :) Kicsit gribegurbák, de legalább újrahasznosítható! :) U.I.: Ezzel elindítottam a nowaste rovatot, melyhez már el is kezdtem átpakolni a régi blogról 1-2 bejegyzést (lásd mosható betét)...

Vettem egy jógaszőnyegnek hazudott polifoamot. Nem akartam sokat költeni rá, mert itthon nem jógázom (ha mégis, akkor azt a gitárszőnyegen), a jógastúdióban van jó minőségű szőnyeg, de szabadtéri rendezvényeken (pl. az Everness Fesztiválon) hasznos, ha van az embernek egy polifoamja (akár ha csak egy teltházas előadáson szeretne hallgatni valamit, akár ha be szeretne állni jógázni valahol, valamikor). Ez a vékony polifoam két gumipánttal volt csak átfogva és kész. Megihletett a dolog: legyen vállravehetős, állítható pántos jógaszőnyeg-pántom! Találtam itthon táskapántot, kapcsot, és még egy kis gumit. Íme az eredmény:   Az eredeti gumipántokat megtartva gombostűvel mindent rögzítettem, hogy a méreteket be tudjam állítani, majd minden rögzítésnél megvarrtam. Az egyik oldalon végig van egyenesen a pánt, a másikon van az állítható kapcsos rész, így a két végén is tart, nem csúszik ki a gumiból. Középre raktam még egy harmadik gumit, de ez független, nincs rögzítve semmihez. És a lényeg, hogy a pánt állítható, így Oroszlán is a vállára tudja majd akasztani, ha szeretné.

Ez most egy rendhagyó poszt lesz. De úgy vélem, szakmai szempontból is (webprogramozóként), illetve az egyéni érzékenységemből adódóan muszáj néhány szót szólnom. Ez most nem feltétlenül csak a natúrkozmetikum, hanem a bio, zöld, textil, kreatív, stb. webáruházakat is érinti, úgyhogy mindenki: figyelem! Kedves Webáruház Tulajdonosok és Kapcsolattartók! A múltkori apropóján, hadd adjak néhány tanácsot a számotokra, amivel szerethetőbbé tehetitek a boltotokat, felhasználóbarátabbá az webáruházatokat! Egy mai webshop számára elengedhetetlen, hogy modern legyen, átlátható, jól olvasható, mobil- és tabletbarát, és tartsa be a konvenciókat. Célszerű, ha a szöveg és a háttér egymáshoz képest kontrasztos, de azért ne üsse ki a potenciális Vevő szemét, ha lehet. Ha valamiféle minta van a weboldal hátterében, akkor ha megoldható (és miért ne lenne megoldható? ;) ) a szöveg inkább egy egyszínű felületen legyen, egyszínű hátterű dobozban. Az olvashatóság szempontjából nagyon fontos továbbá a jól megválasztott betűtípus. Leginkább talpatlan betűt válasszunk képernyőn olvasáshoz. Továbbá