Első találkozásom a jógával, úgy testközelből, egy színjátszós-kreatív táborban volt, egy világvégi falucskában. Az egyik nap az egész tábor (~120 fő) a nagyteremben másfél órát jógázott, és másnap alig bírtunk lábra állni az izomláztól. 😀 Ezek után mindig is izgatott a dolog, de valahogy mégis elkerültük egymást.

Mostanában szinte mindenki jógázik. Amolyan divattá vált. Emiatt kicsit ódzkodtam tőle. De végül rászántuk magunkat: na nehogy már a divat befolyásolja, hogy mit teszünk, vagy épp mit nem. 🙂 Oroszlán gerincproblémái adták meg az utolsó löketet. Beleírtam az internetbe, hogy “jóga xvii”, és kiadott több lehetőséget.

Mi alapján választottunk jógát és jógastúdiót?

A Szattva Jógastúdió weboldala kellően alapos volt. Többféle jóga: keményebb és kímélőbb gerincjóga, hatha, sőt még kundalini is, Aviva-torna, és meditációs tanfolyam (amiről pont lemaradtunk, mert amikor megtaláltam a stúdiót a neten, már elkezdődött). Mindenről és mindenkiről részletes bemutatkozó, az árak kedvezőek, a helyszín pedig tiszta, kellemes, és lila (amely színt nagyon-nagyon szeretem).

Ez az a hely, amely bebizonyítja, hogy a jóga nem (csak) egy sport, de nem is egy tőlem távol eső filozófia, hanem egy hétköznapokba simán beültethető életmód, mely segít, hogy mondjuk boldogabb, békésebb ember lehessek. Erre pedig szükségem volt, mert az utóbbi időben egy olyan (időszakos) stresszforrás jelent meg, hogy egyszerűen szükségét éreztem annak, hogy a hétköznapjaim mindegyikén a jógastúdióba látogassak. A jóga annyira követeli az összpontosítást a légzés irányításán és az ászanák tartásán keresztül, hogy minden szomorúságomat és idegességemet leradírozta aznap estére.

Gerincjógával (a keményebbikkel) kezdtünk, de hamar úgy éreztem, hogy ezt gyakrabban kéne művelni, gyakrabban kéne erre a nyugodt helyre járni, így megvettem a bérletet, és kipróbáltam más órákat is. A hatha nagy kedvencem lett. Fél év alatt rengeteget lehet fejlődni, persze nem szabad siettetni semmit. Sokkal hajlékonyabb lettem, és a kétnapos Tátra-túránk után a combomban sem éreztem izomlázat. Az oktatók is dicsérnek, hogy szépen ászanázom, és jó a test-tudatom. Ez nyilván jól esik a lelkecskémnek. 🙂

Csak ülni és…

Éreztem, hogy ez még nem minden. Az ászanázás csak amit külső szemlélőként látni a jógából. Tűkön ülve vártam a következő meditációs tanfolyamot, és mindketten jelentkeztünk is rá. A meditáció nem vezetett relaxáció, ahol mindenféle különleges helyszínekre juthatsz el (tenger, pálmafák, stb.), nem mesedélután, nem fog semmi csoda történni (vagy legalábbis nem érdemes a csodát várni). Csak ülsz, és koncentrálsz a feladatra. Hogy milyen feladatok lehetségesek? Pl. figyeled a hangokat a csendben, a csendet a levegővételeid között, a levegővételedet “vezesd” (azaz a figyelmedet) két testrész között, stb… Javaslom, látogass el valahol egy meditációs órára, tanfolyam nélkül is ki lehet próbálni! 😉

Persze a meditáció egy hosszú folyamat, amihez sok-sok türelemre van szükség. Kezdő meditálóként még nem tudok sok mindent mesélni róla, mint hogy jól esik egy kis nyugi, hogy kizárom a külvilágot, és csak én vagyok, a szervezetem, és a gondolataim (amiket csak hagyok áramlani, és egy idő után lenyugszanak). Néha vannak érzeteim (pl. bizsergés), “látok” dolgokat (pl. fehér fényt), és előfordul, hogy meghatódom (pl. az om shanti-tól). Én már csak ilyen érzelgős típus vagyok. 🙂

Így vagyunk most mi: a jóga és én, ebben a pillanatban. 🙂