Volt egy konzultációm az Egyensúly-ponttal, aki funkcionális táplálkozás-tanácsadó. Elemzi a vérvételedet (hormonok, tápanyagok, meg minden is), tüneteidet, életmódodat, étkezési szokásaidat, és ezek alapján állít össze egy étrendet, javasol életmód-beli változásokat. Nos mindig is nagyon vérszegény voltam, és a vasam a béka feneke alatt, illetve a zsír felszívódásával kapcsolatban is akadnak problémáim. Épp ezért kiemelte, hogy a glutént valószínűleg örökre el kell hagynom, mert ez akadályozza a tápanyagok bélben való felszívódását. Sok minden mást is javasolt, van egy elég alapos jegyzetem, igyekszem is próbálgatni belőle sok mindent, több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre ahogy épp tőlem telhető, megteszem amit lehet, kis lépésenként, és bízom benne, hogy javít az állapotomon. 🙂

Az elején rettenetesen bestresszeltem. A legfájóbb pont volt a kenyér elhagyása, amit ideiglenesen felfüggesztettem, és gluténmentes alternatívákat kerestem. A sajtok hiánya nem okoz ekkora problémát, bár a cukorfogyasztást mintha könnyebb lett volna abbahagyni anno. Úgy azért nehezített pálya, hogy olyanokkal élek együtt, akik jóízűen fogyasztanak sajtokat, méghozzá nem csak lakossági trappistát, hanem finomabbnál finomabb kézműves csodákat. Összerohan a számban az összes nyál, de ellenállok. Nem könnyű, de már ettől hősnek érzem magam. 💪

A glutén hiányát nem érzem. 🤷‍♀️ A gluténmentes, IR-barát köretekkel teljesen elégedett vagyok. A köles már másfél éve a kedvenc eledelem. És a gluténmentes lisztekkel is hamar megtaláltam a közös hangot, igaz nem készülök péknek, csak elsősegély-falatokat sütök… A köles az új búza! Valószínűleg kerülni fog ide egy kis ez-az gluténmentes címkével.

Szóval nagy változás most ez (is), és kissé szétestem – költözés, felújítás anyóséknak, illetékfizetés (mikor jön már a határozat?), kopott porckorongok a rossz tartás és sok ülés miatt: szegmentális instabilitás és egy porckorongsérv.

Hatévesen bekerülünk az iskolába: ülj nyugton, ne izegj-mozogj már, bírd el a táskát 10 könyvvel, meg bírd ki az életet, húzd magad olyan picire, amennyire csak tudod, észre ne vegyenek. 12 év kényelmetlen faszékeken és padokban kuporgás után ülj még egy pár évet a főiskolán, egyetemen, szakképzéseken (kinek mi), végül állj ülj munkába ócska irodai székeken…

Emiatt pedig astanga jóga (ideiglenes?) pihentetése. A jógastúdióban az egyik gerincjóga oktató viszont valami zseniálisan elképesztően ért a gerincproblémákhoz (az SZTK hozzá képest a fasorban sincs). Szóval kaptunk néhány dekompressziós gyakorlatot, nyújtást és célzott erősítést. Magamnak pedig egyelőre összeállítottam az astangából, a gerincjógából és ezekből a gyakorlatokból egy saját gyakorlást, és ADT terapeután gondolkodom. Csak az a helyzet, hogy itthon nehezebb magamat rávenni, hogy végigcsináljam az egészet, mint odamenni és a stúdióban, letisztult, mindenmentes környezetben jógázni… Önfegyelmet kell gyakorolni.

Szóval sok mindent újra kell értelmezni, tervezni, építeni: étkezés, mozgás, otthon, jövőkép… csak ilyen alap dolgok. 🙂 Mood:

Hang on baby, ‘cos life’s a bitch 🤘