Wikka érdeklődött az életmódváltással járó tapasztalataimról, így arra gondoltam, beszámolok itt a blogon az utamról. Hiszen az életmódváltás egy út, ami soha nem ér véget, de legalább sokat kanyarog. Mindig változunk, a körülményeink is változnak, a céljaink és a lehetőségeink is. Néha kicsit feladjuk, megzuhanunk, aztán összeszedjük magunkat, és megyünk tovább rendületlenül… a következő hullámvölgyig. Egyszer már diétáztam. Valaki javaslatára kipróbáltam a candida-diétát, és szépen lefogytam tőle. De aztán abbahagytam, és visszaszedtem a kilókat. Ekkor készült az alábbi képen a bal oldali fotó. Néhány hónapra rá a nőgyógyászati szűrésen cisztákat találtak a petefészkemben. Innentől már nem volt kérdés, mi az én bajom: inzulinrezisztencia. Sőt, egészen pontosan PCOS és csökkent glükóz tolerancia. Diéta, mozgás, gyógyszer - hangzott az ítélet. A diétára fokozatosan álltam át. Ha drasztikus hirtelenséggel abbahagyunk mindent - nyilván nem mindenkinél, de - előfordulhat, hogy rosszul leszünk a hiánytól, érzelmileg labilissá válhatunk, esetleg máshogy

Boldog születésnapot Blog! Hány éves is vagy? Nem tudom, de nem is számít, én se számolom, csak ha megkérdezik. Most kérdeztem: 4. Négy éves a Blog, mely talán elhanyagoltnak látszhat kívülről, de ez csak azért lehet, mert a gyökereket növelem, nem a lombozatot (ha emlékeztek a nyulas-répás képre). :) Egy év. Egyetlen év elég ahhoz, hogy minden megváltozzon. Minden. Mármint nem odakinn, hanem idebenn. Megváltozik az, amit hiszel magadról, megváltozik az, amit hiszel a világról, amit hiszel a sikerről, az élet működtetéséről, célok kitűzéséről és eléréséről. Mi voltam eddig? A teljesség igénye nélkül: voltam (vagyok) színésztanonc; idegenvezető-tanonc; énekes- és zenésztanonc; blogger(ecske); programozó; alkalmazott; egyéni vállalkozó; #metoo leánygyermek; depressziós tinédzser; alacsony nő, aki nehezen talál magára ruhát és cipőt; párkapcsolatban élő nő; élettárs; feleség; könyvmoly; kreatív hobbizó; konyhában bénázó; vezetéstől rettegő; hennás hajú; hülye kommenteken önmagát felhúzó; tömegközlekedésen utas; az utcán sétálva kutyák által megugatandó objektum;

Sokan vannak, vagyunk, akiknek nem jön össze azonnal a baba. Az egyik, amire ilyenkor gondolni érdemes, hogy nem vagyunk egyedül. Bármennyire is úgy tűnik, hogy a szomszéd, az unokatestvér, a volt osztálytárs, a sógornő, a kolléga felesége, meg a fél Facebook várandós, szül, babás képeket oszt meg orrba-szájba, és még a kutya/macska is ellik... akkor sem vagyunk egyedül! Mind ismerjük és érezzük az alábbiak valamilyen kombinációját. Próbálok segíteni neked is, magamnak is Ha még szoptatsz, de már kistesót szeretnél, érdemes szem előtt tartani, hogy talán a szervezetednek is szüksége van egy kis pihenőre, regenerálódásra. A terhesség megterhelő, a szülés megterhelő, a szoptatás megterhelő. Ne ess kétségbe! A szervezet szeretné minden energiát a gyermekre fordítani, és ha már úgy ítéli, hogy elég önálló a pici, visszaadja a termékenységedet. Légy türelemmel magadhoz! Tudom, hogy húzós a határidő Sokára találtad meg a párod, sokára alakult úgy a helyzet, hogy jöhet a pici. Szeretnél 1-2-3 gyermeket még az általad elképzelt korhatár előtt, de valahogy mégsem jön össze. Talán szeretnél

Eljött az ideje, hogy nektek is bevalljam, és szembenézzek a ténnyel, amit megpróbáltam eddig a szőnyeg alá söpörni: úgy érzem, nem a megfelelő platformon blogoltam eddig. Ez persze nem a blog.hu hibája, az egy remek szolgáltatás, rengeteg lehetőséggel, könnyen elsajátítható, és viszonylag rugalmasan módosítható. Csak én érzem magam eltévedve. Amikor elkezdtem ezt a blogot, még nem tudtam. De ahogy írtam-írtam, belecsöppentem a blogger közösségbe, és szépen kitisztult a kép. Réges-rég, egy messzi-messzi galaxisban még a freeblogon öntöttem magamból az akkori "okosságaimat". Aztán amikor újra rám tört a közlésvágy, szembesültem azzal, hogy már nem létezik. Szóval azért kezdtem a blog.hu-n blogolni, mert egyszerűnek tűnt. Blog pont hu. Nem kell semmi mellékeset megjegyezni, mint blogspot, nolblog, ilyenblog, olyanblog, blogez, blogaz. Egyszerűen csak blog és kész. De a közösségben rá kellett jönnöm, hogy a célcsoportom főleg máshol olvas. Talán a cafeblog nyerőbb platform lett volna. Az egy lényegesen csajosabb környék. Regisztráltam is még anno, amikor nem volt még ilyen sok bejegyzésem,