Nos, egészen kicsi korom óta szeretek rajzolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy tudok is, de észreveszem a részleteket, és szeretem megfigyelni őket. Szóval sokszor ragadtam ceruzát már kisgyerekként is. Továbbá Szentendrén nőttem fel, ahol (nem csak) a vizuális kultúra ömlik az arcba kontrollálatlanul, körül voltam véve mindenféle művészekkel: zenészekkel, színészekkel, festőkkel, fotósokkal, grafikusokkal, és magam is jártam a színjátszó és zeneiskola mellett rajzra is. A gimiben a barátnőmmel iskolaújságot is nyomtattunk, még saját mangát is rajzoltam bele, de verseket és más írásokat is illusztráltam. Aztán némi tipográfiát, színtant, képszerkesztést és kiadványtervezést is tanultam a web-programozó képzésen. Tudatosan figyelem a könyvek megvalósítását is, élek-halok a gyönyörű borítókért, listázom a kedvenceimet. Habár a hirtelen trendváltozásokra első pillantásra háklis vagyok, de utána igyekszem megtanulni, és a retinámba égetni az újdonságokat. Azt mondják, a részletek megfigyelése amúgy is szuperképessége a szuperérzékenyeknek, emellett imposztorszindrómás vagyok, ezért

Az új kedvenceim a Pentart modellező pasztái. Vékony szilikon formába kenve csoda szép dombor-díszítéseket lehet vele készíteni. Vagy ilyesmit, mint a képen látható kis cserépen (karácsonyi ajándéknak készült): A Scrapbook Webáruházból rendeltem könyvborító készletet, méretre vágtam, és a Kindle Paperwhite-unknak készítettem okos-tokot (felébred, ha kinyitod). Amit legközelebb másként csinálnék: előbb festeném le és ragasztanám meg a belsejét, azután látnám el a díszítésekkel. Ja és fölösleges lefújni még egyszer lakkal, a viaszpaszta önmagában is elég véglegesítőnek. Kipróbáltam Sugruval is, ami egyébként egy nagyon hasznos kis szilikon-gyurma, de ehhez a projekthez túl keménynek és bumszlinak bizonyult, ebben a projektben a Sugruval való rögzítéshez sajnos kevés a hely. Végül inkább rendeltem egy sima szilikon-tokot, és azt ragasztottam bele. :) Hol a mágnes, amely felébreszti az ebook olvasót? Hogyan kenegettem a modellező pasztát? Mit használtam satunak? Hogyan ragasztottam és díszítettem? Nézd meg a

Szeretem a vintage stílust (ha még az előző bejegyzésből nem lett volna egyértelmű :D ) és nagyon vágytam már arra, hogy nekem is legyen ilyen tányérom. Így márciusban ellátogattunk Barátnőimmel egy Apacuka Ceramics workshopra (ahol nagyon aranyos kutyusokkal is találkoztunk :) ). Az árban 3 tányér készítése volt benne, amiből kettőt kérhettünk lecsiszolva (a fehéres felület), kiegészítő összegért a maradék agyagból is felhasználhattunk, illetve az előre kiégetett kis virágot magunk mártottuk bele a mázba, hátulját saját kézzel csiszoltuk le. Először kinyújtottuk az agyagot, majd a tányérok segítségével köröket vágtunk ki belőlük. Ezeket a köröket stencillel, vagy nyomdával, illetve régi festőhengerekkel mintázhattuk meg. A hátoldalán jelöltük azt, hogy milyen színűre szeretnénk a tányérunkat, illetve az azonosító jelünket és a dátumot, hogy a kiégetés után könnyű legyen az azonosítás. Egy formatányérba ejtettük az elkészült művet, és finoman belenyomkodtuk, ami így felvette a tányér alakot. Itthon szép fényképeket is készítettem a már mázazott, lecsiszolt és

"Kényszeres egyediségmánia", amiben szenvedek. Illetve nem szenvedek. Na jó, de: attól, hogy marha nehéz egyedi dolgokra lelni (olcsón). Olyanokra, amik tetszenek. De mégse szenvedek, mert végül is egy részét el lehet készíteni, miközben jól érzem magam. :) Adott egy férj, aki szereti a nyers fa színét. Adott egy feleség, aki nem szereti a barnát (márpedig a fa barna, ez nem kérdés :D ), ezért minden szembe jövő nyers fát lefestene (festeni imád). Így a férj és a feleség megegyezett, hogy mivel a mahagóni (becenevén mahogány) szín a lefestett és a nyers fa között félúton megtalálható, mindkét félnek jó lesz. Hát vettünk egy barna és egy bordó fapácot a közeli festékboltban, ami összekeverve pont mahagóni jellegű színt ad. Aki követ instagramon, már sejtheti, hogy ezt kentem a nyersen rendelt szobainasokra. Persze nem bírtam ki, hogy ne kerüljön rá valami díszítés. Ráadásul a vintage stílus megengedi azt is, hogy az eredmény ne legyen tökéletes. Pont ettől szép. :) Így ezt a kollekciót elneveztem Bohó Mahogánynak. :)   Honnan szerezhetsz be nyers fa bútorokat? A szobainasokat a

Két dolgot hoztam most Nektek. Az egyik egy baboskendő, amit folyton meg kellene kötni, de macerás. A másik egy M-es férfi póló XS nőiesítése. Bővebben a kendőről: Van néhány ilyenem, többféle színben. Tini koromban hajpántként használtam őket a fejemen, de kinőttem ezt a fajta "frizurát", legalábbis kendő ügyileg. Viszont túrázáskor, bringázáskor, főleg nyáron, nagyon hasznos, ha van az ember fején valami. De háromszögbe kötni ezeket a kendőket nagyon "asszonyos". Ám a múltkor az Evernessen vettem gumírozott fejkendőt a nepáli bazárban, így arra gondoltam, hogy annak mintájára gumisítom az egyik baboskendőt. Gyakorlott varrók valószínűleg hiphop elkészülnek vele, nálam több óra volt, de így megmentettem egy kendőt. :D   Kivágtam a kendőt, az elejét és hátulját megvasaltam és egyenes öltéssel levarrtam. A guminak készítettem a maradék anyagból egy "csövet", ami kb olyan hosszú, mint amilyenre nyúlik a gumi. Belehúztam a gumit és levarrtam a két végénél. Aztán a kendőt cikkcakkba hajtva cikkcakk öltéssel hozzávarrtam a gumis részhez. Egy kicsivel bővebb (meg ügyetlenebb

Újabb halálegyszerű, bár egy kicsit talán nehezebb, mint a jógás, viszont a mosható betétnél mindenképp könnyebb és gyorsabb, varrós DIY megvalósítás: saját készítésű, mosható, arclemosó "vattakorongok" flanelből. Egy tetszőleges pohárkával megrajzoltam a köröket a flanelon, majd körbevágtam őket. A varrógéphez egy ilyen talpat használtam (ugyanazt, mint a fentebb linkelt betétnél), ami megakadályozza, hogy az anyag széle túlcsússzon jobbra. Két korongot egymáshoz illesztettem, majd a cikcakk öltéssel két kört zakatoltam végig rajtuk. Összesen 10 darabot varrtam: ez kezdő készletnek szerintem ideális. :) Kicsit gribegurbák, de legalább újrahasznosítható! :) U.I.: Ezzel elindítottam a nowaste rovatot, melyhez már el is kezdtem átpakolni a régi blogról 1-2 bejegyzést (lásd mosható betét)...

Vettem egy jógaszőnyegnek hazudott polifoamot. Nem akartam sokat költeni rá, mert itthon nem jógázom (ha mégis, akkor azt a gitárszőnyegen), a jógastúdióban van jó minőségű szőnyeg, de szabadtéri rendezvényeken (pl. az Everness Fesztiválon) hasznos, ha van az embernek egy polifoamja (akár ha csak egy teltházas előadáson szeretne hallgatni valamit, akár ha be szeretne állni jógázni valahol, valamikor). Ez a vékony polifoam két gumipánttal volt csak átfogva és kész. Megihletett a dolog: legyen vállravehetős, állítható pántos jógaszőnyeg-pántom! Találtam itthon táskapántot, kapcsot, és még egy kis gumit. Íme az eredmény:   Az eredeti gumipántokat megtartva gombostűvel mindent rögzítettem, hogy a méreteket be tudjam állítani, majd minden rögzítésnél megvarrtam. Az egyik oldalon végig van egyenesen a pánt, a másikon van az állítható kapcsos rész, így a két végén is tart, nem csúszik ki a gumiból. Középre raktam még egy harmadik gumit, de ez független, nincs rögzítve semmihez. És a lényeg, hogy a pánt állítható, így Oroszlán is a vállára tudja majd akasztani, ha szeretné.

Már egy ideje megvan nekem ez az eszköz, de valahogy mégse számoltam be róla ezidáig. Úgy kezdődött, hogy láttam az alin, hogy fillérekért kaphatók ilyen kis fém stancoló sablonok. Elképzelni nem tudtam, hogyan működnek ezek, aztán láttam, hogy jaaa, kell hozzá egy tekerős eszköz, amely kellően nagy nyomást gyakorol a vágósablonra és a papírra. Vagy a kartonra, vagy a dekorgumira, vagy a filcre... vagy ami kellően puha és vékony. Így készült például az unokaöcsémnek (illetve inkább a szüleinek) ez az emlékes dobozka is. :) Az első képen látható a Sizzix vágógép (hobbi-stancoló), két plexi közé illesztve a lapot és a vágósablont kell a gépet tekerve betolni. Vágás közben nyikorgás és kattogás hallható, de ezzel nincs semmi probléma. A kés mindenképp nyomot fog hagyni a plexiken, így azokat egy idő után majd cserélni kell.   Vettem egy könyv alakú dobozt, amit akril festékkel megfestettem. Majd transfer technikával felvittem a külsejére a betűket. Belülre pedig a Sizzix segítségével babás dolgokat ragasztgattam. :) Karácsonyra készült nekik egy cukker kis karácsonyfa is a

Egy 10 emeletes panelházban élünk, beköltöztünk a 21. századi hetvenes évekbe. Bár az ablakok vadonatújak, és nagyon jól szigetelnek hőt és hangot, a konyha és a wc, meg úgy nagyjából az épület egész belseje maximum a nyolcvanas években ragadt. Emiatt (?) a WC-nek van egy panelbűz szaga, vagy nem tudom, minek nevezzem - amikor Békáson laktam, akkor a szemétledobónak volt ilyen szaga, most a WC-nek. Annak nem sok értelmét láttam, hogy minden egyes kisdolog esetén a klotyó-illatosító sprét nyomkodjam, ezért valami egyszerűbb és tartósabb, kevésbé macerás alternatívát kerestem. Rémlett, hogy valamelyik csoportban beszélgettek arról, hogyan lehet házilag szemetes-szagtalanító golyót készíteni. Kiolvastam az internetet, és végül az alábbi verziót készítettem el. Fogtam a szódabikarbónámat, és egy nagy bögrébe öntöttem. Fokozatosan adagoltam hozzá a vizet, míg nedves homok állagú nem lett. Csöpögtettem hozzá egy tetszőleges illóolajból is (kaptam ajándékba, szerintem WC-illatosító szaga van, szóval ide pont jó lesz). Kalandosan megszereztük anyósék jégszekrényébe fagyott szilikonos

Anyósomnak ikeás fűszermalma van, de - hát hogy is mondjam - gyakran egészben hullik belőle a bors. Tehát nem túl hatékony. Így az biztos volt, hogy olyat nem veszünk. Helyette a Tescoban láttuk meg ezt a natúr malmot. Ki is próbáltuk, darál rendesen. Szinte porrá őrli az egész borsot, és a parajdi sót sem kíméli. Épp ezért vettünk még egy harmadikat a csípős paprika pehelynek. Bár néhány pehely megússza az őrlést, mert eleve vékonyka, de azért egész jól működik ez esetben is. Na de ugye három tök egyforma malomról van szó, tehát valahogy érdemes őket megkülönböztetni, hogy ha például jön a Barátnőm, aki nem bírja a csípőset, ne a paprikát kezdje az ebédjére szórni. Az alábbi módon egyediesítettem őket: Mivel szeretem a natúr fát bármilyen színre festeni, ezért arra gondoltam, akrilfestékkel csinálok valami kamupácot, a csíkokat meg beszédes színűre festem. A "mahagóni" színt több-kevesebb sikerrel kikevertem bordóból és barnából, bő vízzel háromszor festettem át őket, minden alkalommal megvárva, hogy megszáradjon az előző réteg. Aztán jöttek a csíkok: a fehér lett a