Még sohasem vettem számba a naptári év elején, hogy mihez kedjek az évben. Többnyire inkább adhoc jelleggel futottam neki a tél maradék két hónapjának, majd február-március környékén besokalltam, és félig-meddig fejveszte fogtam bele az aktuálisan felmerülő ötletek megvalósításába. Ilyen volt például, hogy egyszer csak beiratkoztam a Don't Panic-ba, vagy felmondtam. 2020-ra is lettek volna megvalósítandóim, de néhánynak anyagi, néhánynak egyéb korlátokat állított a vírushelyzet. Most viszont egy picit más a helyzet. 1) Már egy ideje érzem, hogy ez a blog jelen állapotában már nem az a blog, ami száz százalékban én vagyok. Mindenki változik. Aki azt állítja, hogy nem, az vagy hazudik, vagy képtelen a fejlődésre. Szóval már jóideje meg akarom újítani a blogot, amihez nagyjából ki is tanultam már a WordPress template fejlesztést, de a dizájnt még meg kell terveznem, és az új koncepció is kialakításra vár. 2) Rá vagyok kényszerítve, hogy több ügyfelem legyen kisebb projektekkel. Törvények jönnek, törvények mennek, nekünk meg alkalmazkodnunk kell - vagy ha már változás, legyen kövér:

Ezt a bejegyzést még másfél hete írtam, de valahogy nem érzem késznek... meg nem találtam igazán hozzá passzoló képet... :D mindenesetre azt hiszem, mégiscsak ideje volna már megosztani, úgyhogy először is: Boldog új évet! Végül is, jobb később, mint soha. :) Bár nem igazán szokott meghatni az újév, a tél közepén egy random "újrakezdés" számomra meglehetősen logikátlan helyen van. Inkább tavasszal jönnek nálam a "nagy kezdések". De ez a január eleje most véletlenül egybe esett a terheléses vércukor vizsgálatommal. Bár a tüneteim kapcsán javulást észleltem, és ezt a cukor-inzulin görbém is alátámasztja, még bőven van min javítani. (A gyógyszerről majd dönt a doki, de az még másfél hónap.) Azzal vigasztalom magam, hogy egy sok-sok éve fennálló probléma nem fog egy év alatt kerek-perec megoldódni. De azért mégiscsak eljött a dolgok végiggondolásának ideje... De hogy jönnek ide a húsok? Az egész kb. 6 évvel ezelőtt kezdődött a disznóhússal. Valahogy nem esik jól azt enni. Elfogyasztom, ha nincs más, vagy ezzel látnak vendégül, de magamtól nem veszek. Nem ízlik. Mostanában egyre inkább

Aki követ Instagramon vagy Facebookon, már sejthette, hogy költözünk. :) Nagyjából átcuccoltunk A-ból B-be. Ez egy régi-régi 10 emeletes panelház középső lakása. Szerencsére panelprogramos, vadiúj ablakokkal és elzárható fűtéssel. Lett egy miniatürizált, felújítatlan, sötét kis konyhám (nevezzük inkább főzőfülkének) egy hetvenes évek beli elektromos tűzhellyel, ami fölöttébb büdös, ha főzünk rajta. De egyelőre ez van. Igazi kihívás - a legnehezebbek közül - ezen főzni. De ígéretet kaptam rá, hogy ha lesz egy kis pénzünk, lecseréljük indukciósra. Még polcokat kell felszerelni mindenhova. Eddig tetőtérben laktunk, aminek az alapterülete nagyobb volt, mint ahova most beköltöztünk. Ellenben itt vannak falak, így lehet fölfelé terjeszkedni. És végre egy "albérlet", ahol nem tilos kilyukasztani a falat. Úgyhogy fúrni fogunk, mint akinek elment az esze, és telepakoljuk polccal a lakást, hogy elférjünk. Eddig az olajradiátor volt a haverom, mostantól a létra lesz. :D Egyébként a konyhát leszámítva egy nagyon szerethető kis lakásról beszélünk, a két szoba nagyon jó. Nem gondoltam volna, hogy

Nem vagyok az a típus, aki gombostűvel átszúrogatja a gumikat, hogy valaki végre teherbe ejtse. De tény, hogy nagyon régóta vágyom gyermekre. Viszont a kapcsolat lelki biztonsága sem egy elhanyagolható szempont. Továbbá az apajelöltnek épp ugyanannyi joga van dönteni, mint az anyajelöltnek. Tehát vártam a minden szempontból megfelelő időre... Eljön az idő... Amikor a (biztonságot érző) pár végre nagy reményekkel és csomó-csomó tudással felvértezve belevág a "babaprojektbe", mégis aztán havonta "kudarcot vallva" egyre inkább közeledik az orvosi "m" betűs diagnózis, ami azt jelenti: egy év alatt nem sikerül(t) természetes úton megfoganni. Egyszer fent, egyszer lent. De minden egyes hónappal egyre meredekebb mélységekbe száguld a hullámvasút. Na de mi ez a hullámvasút? - Ennek jártam utána. Azt mondják, minden ötödik pár meddő (ehhez képest körülöttem ontják magukból a gyermekeket a (házas)párok, szóval valahova az ország másik végébe rejthették ezeket az ötödik párokat). Ezen pároknak is csak egy része fordul orvoshoz. Vérvételek, ultrahangok, gyógyszerek, diéták, injekciók sokasága,

Érezted már úgy, hogy tulajdonképpen nincs panaszkodni valód? Más 12 órákat áll egy pultban, és napi háromszor tíz perc pisi/kajaszünete van. Ehhez képest én csak átcammogok az egyik szobából a másikba, egy skype meetingen beszámolok arról, mit csináltam tegnap, akkor wc-zek és eszem, amikor akarok. Ez a legcsaládbarátabb munkahely vállalható (bár nem versenyképes) fizetéssel. De valami mégis hibádzik... Rájöttem, hogy egy helyben toporgok. Nem várhatok arra örökké, hogy majd a szülés megsegít. Mert a gyermekáldás nem feltétlenül akkor jön, amikor akarjuk. Nem szabad a saját rossz érzésünk elnyomására felhasználni a szülést. Nem arra való. Nem sült galamb az, hogy berepüljön a számba. Mindemellett a technológia elszáguldott mellettem, és most röhögve integet vissza a távolból. Minden, amit ma egy webesnek tudnia kellene, számomra új és idegen, a tudásom legalább 5 évvel le van maradva a mai trendtől. Amit sürgősen pótolni kell. Így hát eljött életem második felmondása. Az elsőről itt olvashattok. Arról írok benne, milyen vegyes érzelmekkel jár egy felmondás, amikor mész egy helyről,

A Vigyázz! Kész! Posztolj! kezdeményezés karácsonyi kiadásának egy bejegyzését olvashatjátok. Mindenki épp arról ír, mit szeretne karácsonyra. Ez lehet valós kívánság, vagy képzeletbeli, mint a világbéke. De bizonyára mindenkinek van valami, amit szeretne... Kedves Jézuska, én most időt szeretnék! Tudjátok, a programozás alapjáraton egy kreatív, alkotó folyamat. Létrehozni egy szoftvert, ami szép is, egy weboldalt, ami felhasználóbarát - ez mind-mind izgalmas feladat. Azért kezdtem el programozni tanulni, hogy ilyeneket készíthessek. Tulajdonképpen nem keresünk olyan rosszul, de úgy érezzük Oroszlánnal, a céljainkhoz szükségünk van még valami pluszra. Régóta álmodozom róla, hogy pl. vállalkozóként megvalósítom az elképzeléseimet, meg persze a megrendelő elképzeléseit is. Munkába állásom előtt/közben néha elvállaltam ismerősöknek ilyesmit gyakorlásként, és épp ezért akartam megtanulni a szakmát, hogy profibban tudjam kivitelezni a megrendeléseket. Most már egy ideje úgy voltam vele, hogy bőven elég nekem a meló napi 8 órában, nincs energiám többre. De közben többen jelezték, hogy

Ezt a pozitív könyvet nem csak az aktuálisan babatervező nőknek ajánlanám. Természetesen nekik mindenképp. Nem azért, hogy beparázzanak - nem is fognak, - hanem mert mindenre kiterjed. A fizikai és mentális egészségünkre, orvosi hozzáállásokra és érdekességekre is, tényekre, tervekre, különböző élethelyzetekre. Azoknak is hasznos lehet ez a kötet, akik az egészségüket szeretnék megőrizni, vagy csak szimplán érdekli a téma, pl. az asszisztált reprodukció mai helyzete. Orvosok mesélnek a náluk bevett gyakorlatról, tipikus és különleges esetekről; mesél, aki elvetélt, aki endometriózissal küzd, vagy aki örökbe fogadta gyermekét. Miközben olvastam, néha pityeregtem, néha mosolyogtam, és gyakran magamra ismertem. Megerősített dolgokban, és persze elgondolkodtatott. Nekem, mint kontrollmániásnak különösen hasznos. Persze, tudom is ezeket a dolgokat, csak valahogy meg kell tanulnom a türelmet, és elengedni a gyeplőt. Mert hiába tudom ezeket ésszel, a kezem még mindig szorítja a szárat. Szinte fel-felsérti a körmöm a tenyeremet. Tervezéssel és cselekvéssel, folyamatos megvalósítással éltem az

Tizennyolc évesen feltettem a kérdést. Megkaptam a választ is rá: majd ha fizeted magadnak. Többet nem is feszegettem. Eldöntöttem, hogy Budapesten, meg az agglomerációban amúgy is fölösleges, és hangoztattam is a döntésemet. Nagyon jó a tömegközlekedés, különben sem mászkálnék autóval, kevés a P+R, és nem akarok egy lenni azok közül, akik autónként egymaguk ülnek a dugóban, és lassan araszolva pöfékelik tele a körutat szénmonoxiddal és korommal. Sosem képzeltem bele magam a vezetőülésbe - még akkor sem, amikor feltettem a kérdést anno - és még most is nehezen megy, még most is nehezen teszem helyre magamban, hogy tulajdonságommá vált a vezetés. Hiszen ez mindeddig kizárt volt. Na jó, nem teljesen: valahogy robogóra, motorra mindig el tudtam magam képzelni. Számomra valahogy mindig biztonságosabbnak tűnt, pedig állítólag pont nem az, hiszen nincs körülöttem fémburok. Ki érti ezt? :D Aztán valami gyenge pillanatom lehetett :D amit Oroszlán gyorsan ki is használt, és meggyőzött, hogy mekkora királyság lesz, ha megtanulok vezetni. Persze, értem én, hogy tiszta pazarlás, hogy csak ritkán iszom

Sokáig nem éreztem arra késztetést, hogy megtanuljak vezetni. A motorozás még csak-csak érdekelt, mert mennyivel könnyebb lenne úgy elintézni 1-2 dolgot, hogy csak felpattanok a robogóra és átzötyögök. Bár vannak autók, főleg a japánok között, melyeket megcsodálok, maga az autózás soha nem vonzott. Sőt, félek féltem kezelni a kocsit! Most mégis itt vagyok, beiratkoztam az egyik kerületi suliba még februárban. Márciusban elkezdődött a kresz, minden hétvégén, mindkét nap, délelőtt. Egy idősebb, de annál aranyosabb hölgy tartotta. Jól magyarázott, logikusan, nem volt nehéz így megtanulni az anyagot. Húsvét vasárnap még csokikát is osztogatott. :) Április közepére kaptunk kresz-vizsga időpontot, de előtte 10 órás gyakorlást az online felületen. Ez szintén nagyon hasznos, hiszen élesben is sok ismerős kérdéssel találkoztam újra. Természetesen azért volt olyan is, ami csőbe húzott. Remegő kézzel tappogtam az érintőképernyőn, de meglett, az a lényeg. Kaptunk egy estényi elsősegély képzést is, mely erősen hó végére sikeredett, így a képzésen felül már nem volt pénzem a tananyagra. Ezt

Sokan néztek rám furán, amikor rá akartak beszélni a fogamzásgátlóra, én pedig nemet mondtam. Szerencsére a fiúk többsége egyetértett (de volt, aki csak elfogadta a döntésemet) és együttműködött. De sokaktól érkeztek az érvek, hogy védekezés nélkül szeretkezhetsz, mennyivel kötetlenebb az egész, továbbá tolhatsz is vele a menstruációdon, ha nem akarod, hogy nyaraláskor végig vérezz, ráadásul az aknékra is jó. Beszélgettem másokkal is, akik szedték (vagy jó ismerősük van, aki szedte), és nem jártak jól vele. Legtöbben a hízásra panaszkodtak, de akadt, aki trombózist, tüdőembóliát, jóindulatú agydaganatot emlegetett, leállás utáni káoszt az összezavarodott szervezetben... Nem tartom alapjáraton ördögtől valónak a hormonkezeléseket, akár életet is menthet. De az én értékrendem szerint (ami nem feltétlenül jó vagy rossz, csak én így működöm), csak a szex miatt, vagy egyéb kényelmi vagy szépség funkciók miatt nem tartom érdemesnek külső beavatkozással, amolyan tüneti kezeléssel megkockáztatni a biorobottá válást (főleg nem már 13 évesen). Nincs túl sok (orvosi) ismeretem a