Még sohasem vettem számba a naptári év elején, hogy mihez kedjek az évben. Többnyire inkább adhoc jelleggel futottam neki a tél maradék két hónapjának, majd február-március környékén besokalltam, és félig-meddig fejveszte fogtam bele az aktuálisan felmerülő ötletek megvalósításába. Ilyen volt például, hogy egyszer csak beiratkoztam a Don’t Panic-ba, vagy felmondtam. 2020-ra is lettek volna megvalósítandóim, de néhánynak anyagi, néhánynak egyéb korlátokat állított a vírushelyzet.
Most viszont egy picit más a helyzet.
1) Már egy ideje érzem, hogy ez a blog jelen állapotában már nem az a blog, ami száz százalékban én vagyok. Mindenki változik. Aki azt állítja, hogy nem, az vagy hazudik, vagy képtelen a fejlődésre. Szóval már jóideje meg akarom újítani a blogot, amihez nagyjából ki is tanultam már a WordPress template fejlesztést, de a dizájnt még meg kell terveznem, és az új koncepció is kialakításra vár.
2) Rá vagyok kényszerítve, hogy több ügyfelem legyen kisebb projektekkel. Törvények jönnek, törvények mennek, nekünk meg alkalmazkodnunk kell – vagy ha már változás, legyen kövér: mi is megyünk?
3) A kettes pont első mondatához szorosan kapcsolódik, hogy ugye suszternak a cipője, webprogramozónak a weboldala. Régóta dédelgetett álmom létrehozni a szakmai weboldalamat a referenciáimmal. Eljött az idő, hogy ez nem várhat tovább. Már ezen is elkezdtem dolgozni, de a név… a címadással mindig bajban vagyok, legyen az vers, könyv, kép, vagy blogbejegyzés… 😀 Az is lehet, hogy össze lesz kötve az egyes ponttal.
4) A kettes pont második feléhez kapcsolódik, hogy adunk magunknak még egy-másfél évet, úgy nagyjából, hogy kitaláljuk, merre tovább. Itt, vagy tényleg máshol folytassuk a kalandjainkat.
5) És hogy egyáltalán mik ezek a kalandok? Nem mindenkinek adatik meg, hogy a társadalomtól készen kapott célokat valósítsa meg. Van az úgy, hogy neked kell kitalálnod, hogy mit is akarsz valójában az élettől: neked kell rájönnöd, mire születtél.
6) Az angolom fejlesztése, amit részben a négyes pont miatt kezdtem meg már korábban, jelenleg például angolul olvasással valósítom meg. Hiányzik a DPA, de több oka is volt annak, hogy abbahagytam. Egyrészt többszörösen körbeértem már a témákkal. Menő lenne, ha lennének témamentes angolórák, ahol arról beszélgetnénk, ami éppen eszünkbe jut, de tanári segítséggel. Továbbá másra szerettem volna szánni a pénzt, de mivel 2020-ban mi is megszívtuk anyagilag, abból végül nem lett semmi.
7) Az ötös ponthoz kapcsolódóan az elkövetkezendő másfél évben szembe szeretnék nézni a “vagy tökéletesen vagy sehogy” bullshit önkorlátozó átkával is. Ezt saját magam előtt már megkezdtem, de megmutatni még senkinek se mertem, mi az, ami a lelkem legtitkosabb szegleteiből bújt elő. Mert bár a blogon hallgattam, valójában egy betűvel se gépeltem kevesebbet. Sőt! Csaképp mindezt Wordben tettem. De már ez is előrelépés, gyerekkorom óta csak fejben göngyölgettem a történeteimet.
8) Amíg a négyes és az ötös pont tisztázódik, addig belakjuk az új otthonunkat. Gyakorlatilag az egész december erről szólt, és még magam is alig hiszem el, hogy megtörtént! Egyelőre elkezdünk benne élni, és reméljük, közben majd körvonalazódik az is, hogy hogyan és merre tovább. 🙂
Íme a teljes térkép, ezen kéne valahogy nem eltévedni! 🙂
Még bőven lehetne közéjük nyilakat húzigálni. Valamilyen szinten minden mindennel összefügg. 🙂
Búcsúzóul – illetve évindítóul – itt hagyom még a kedvenc Meseanyó-idézetem, amely erőt adott ahhoz, hogy szakadatlanul gépeljek:
“Aki azt kívánja tőled, hogy mindennek legyél perfekt szakértője, az nem kevesebbet kíván, mint befalazni a képzeletedet. Óvakodj tőlük, az ilyenek mindenre képesek. Láncra vernék a balerinát, és azt követelnék tőle, hogy légiesen táncoljon.“
Vélemény, hozzászólás?