Tizennyolc évesen feltettem a kérdést. Megkaptam a választ is rá: majd ha fizeted magadnak. Többet nem is feszegettem. Eldöntöttem, hogy Budapesten, meg az agglomerációban amúgy is fölösleges, és hangoztattam is a döntésemet. Nagyon jó a tömegközlekedés, különben sem mászkálnék autóval, kevés a P+R, és nem akarok egy lenni azok közül, akik autónként egymaguk ülnek a dugóban, és lassan araszolva pöfékelik tele a körutat szénmonoxiddal és korommal. Sosem képzeltem bele magam a vezetőülésbe - még akkor sem, amikor feltettem a kérdést anno - és még most is nehezen megy, még most is nehezen teszem helyre magamban, hogy tulajdonságommá vált a vezetés. Hiszen ez mindeddig kizárt volt. Na jó, nem teljesen: valahogy robogóra, motorra mindig el tudtam magam képzelni. Számomra valahogy mindig biztonságosabbnak tűnt, pedig állítólag pont nem az, hiszen nincs körülöttem fémburok. Ki érti ezt? :D Aztán valami gyenge pillanatom lehetett :D amit Oroszlán gyorsan ki is használt, és meggyőzött, hogy mekkora királyság lesz, ha megtanulok vezetni. Persze, értem én, hogy tiszta pazarlás, hogy csak ritkán iszom

A forgalmi vizsga egyelőre nem jött össze, de az elsősegély vizsga sikerült. :) Az iskola biztosított egy egyalkalmas elsősegély képzést, ahol egy mentős úriember eldarálta nagy vonalakban a tananyagot, kiemelte a buktatókat, majd stabil-oldalfektettük egymást és babát lélegeztettünk. Ezek után vásárolhattunk nála tananyagot 800 Forintért és kaptunk egy csekket, amit be kell fizetni, és ennek a sorszámával jelentkezni a vizsgára. Annyira hónap vége volt, hogy nem maradt 800 Forintom a tananyagra, így azt később szereztem be, és a vizsgára is jóval később mertem csak jelentkezni. De nem volt mitől félnem. :) Sokat kellett várni, mire sorra kerültem, de őszintén nagyon jól esett csak ülni és bambulni. (Erre lenne mostanában szükségem...) Négy vizsgázót hívtak be egyszerre, egymást kellet stabil oldalfekvésbe helyezni (az eszméletlen-vizsgálat nem volt kötelező), és a babát újraéleszteni - itt szintén nem volt szükséges komolyan eljátszani a szituációt. Kedvesek voltak, és azt, aki egy kicsit is készült, nem macerálták, sőt segítették, így a kezdeti félelmem hamar elillant. A kötelező