Ezt a pozitív könyvet nem csak az aktuálisan babatervező nőknek ajánlanám. Természetesen nekik mindenképp. Nem azért, hogy beparázzanak – nem is fognak, – hanem mert mindenre kiterjed. A fizikai és mentális egészségünkre, orvosi hozzáállásokra és érdekességekre is, tényekre, tervekre, különböző élethelyzetekre. Azoknak is hasznos lehet ez a kötet, akik az egészségüket szeretnék megőrizni, vagy csak szimplán érdekli a téma, pl. az asszisztált reprodukció mai helyzete.

Orvosok mesélnek a náluk bevett gyakorlatról, tipikus és különleges esetekről; mesél, aki elvetélt, aki endometriózissal küzd, vagy aki örökbe fogadta gyermekét.

Miközben olvastam, néha pityeregtem, néha mosolyogtam, és gyakran magamra ismertem. Megerősített dolgokban, és persze elgondolkodtatott. Nekem, mint kontrollmániásnak különösen hasznos. Persze, tudom is ezeket a dolgokat, csak valahogy meg kell tanulnom a türelmet, és elengedni a gyeplőt.

Mert hiába tudom ezeket ésszel, a kezem még mindig szorítja a szárat. Szinte fel-felsérti a körmöm a tenyeremet. Tervezéssel és cselekvéssel, folyamatos megvalósítással éltem az utóbbi 8-10 évemet, így jöttem ki a depresszióból is, folyamatosan tudatosan kontrolláltam magamat. De igen, eljött az idő, amikor meg kell tanulnom elengedni, és úgy is élvezni, elfogadni, amit az élet ad. Sokan türelmesnek ismernek engem – ha másokról van szó, általában az vagyok… na de magammal…

Magammal még sok dolgom van… Ezért jött szembe ez a könyv. 🙂