Nagyjából fél éve írtam arról, hogy beiratkoztam a Don't Panic nyelviskolába. Nemrég lejárt a 100 órás tanfolyamom, de annyira szeretek ide járni, hogy vásároltam egy újabb adagot. Ez egy remek terápia számomra. Használom az angolt, bár nem folyékonyan, meg keverve dolgokat, de legalább beszélek! Inspiráló, kedvcsináló órák, szimpatikus, jófej, humoros tanárok, plusz kimozdulok otthonról, és beszélgetek idegenekkel. Megéri! :) Az egyik angolórán könyvekről beszélgettünk, és én kaptam (vállaltam) azt a feladatot, hogy érveljek az e-book olvasók mellett. Igazából számomra ez nem volt nehéz, mert már régóta sóhajtoztunk egy ilyen kütyüért Oroszlánnal. Szóval olyan jól sikerült érvelnem, hogy hazafelé azon gondolkodtam, csak kéne egy ilyen a háztartásunkba végre, nézzük már meg, hogyér' adják. Épp iskolakezdési akció volt az egyik webáruházban, úgyhogy (aki követ Instán, az már tudja, hogy) bevásároltunk egy Kindle Paperwhite-ot. :) Hogyan állíthatom az e-book olvasót a nyelvtanulás szolgálatába? Az egyik legjobb feature, hogy a szótár funkció könnyedén elérhető. Azaz ahogy olvasom a

A nyelvtanulás soha nem volt az erősségem. A szódogák és a száraz nyelvtanleckék mély nyomokat hagytak bennem. A ruszkiból átképzett angol és német tanárok katonás nyelvoktatása inkább csak megutáltatta velem a nyelveket, ahelyett, hogy megszerettette volna. Így kialakult, hogy bár sok mindent értek - persze nem eleget - nem merek megmukkanni nyelveken (németül nem is menne, túl sokat felejtettem), nincs nyelvvizsgám sem. Ciki - nem ciki - ez van. Vas Timi hírlevelére még 2016-ban iratkoztam fel. Nem emlékszem, hol bukkantam rá, de ingyenes angoltanulós videókat küldözgetett, amelyekben nagyon szimpatikus volt fiatalos, energikus, motiváló személyisége és hozzáállása. Aztán nemrég nyelviskolát indított Dont't Panic néven, amit franchise-ként kezdett el működtetni, hogy módszerét minél szélesebb körben elérhetővé tehesse, így több városban is nyitott már nempánikoló nyelviskola, Budapesten is. Nálam meg kb. egy hónapja bekattant valami: ideje felhúzni az angol tudásomat egy nagyjából vállalható szintre, hogy beszélgetni, netalántán még érvelni is tudjak, hátha esetleg egyszer azon kapnám magam,

Az idei Everness Fesztivál idejére egy igazán szélsőséges időjárás jutott: a forró trópusi idő után azonnal egy októberi hideg zúdult ránk. De ez senkit se tántorított el attól, hogy jól érezze magát. Minket sem. :) Az Everness Fesztivál az a hely, ahol olyan emberek gyűltek össze, hogy úgy érzem, ha az emberiség nagyobb része ilyen lenne, nem volna szükség annyi börtönre, és az igazságszolgáltatásnak is legtöbbször csak nézeteltéréseket kellene tisztáznia. Nyugalom van, kevesen dohányoznak (olyan jó, hogy egy fesztiválon kapni levegőt! - maradjon is így), az emberek segítenek egymásnak. Nyilván senki sem tökéletes, vannak fura meg tolakodó személyek, de mégis legtöbben "ott benn" a fesztiválon, valahogy mások, mint "itt kinn" a nagyvilágban. Részt vettem jógán és jiaidón, ez utóbbin "tappancsokat" lehetett gyűjteni, alkalmanként egyet, és az összegyűjtött "lépésekkel" kedvezményes jiaido jegyet vagy bérletet lehet vásárolni. Szerintem ez nagyon jó kezdeményezés, úgy döntöttem, ez lesz a mostani Everness alatt a kihívásom, csakúgymertmértne. Össze is gyűjtöttem talplenyomatokat. :) A

Engem sem vet fel a pénz. Téged sem? Nem vagyok egy nagy közösségi, szervezkedős típus sem (bár álltam már ökosátorban, és számolgattam járókelőknek ökolábnyomot) . Azért igyekszem a magam módján tenni jó ügyek érdekében. Például szabadidőmben néha itt blogolok. Nem olvasnak rengetegen, de tudom, hogy akadt már néhány ember, akit elgondolkoztattam, aki valamelyik írásom hatására hozott meg egy döntést, és ez nyilván jó érzéssel tölt el. De más szokásaim is akadnak, épp ezért van néhány tippem, hogyan tudod segíteni a különféle szervezetek munkáját kevés pénzből. Nem kell nagy dolgokra gondolni, a kicsinyke is több, mint a semmi... :) Rendelkezhetsz az adód 1+1%-áról! A legalapvetőbb dolog, hogy ha felajánlhatod az adód egy százalékát, akkor tájékozódj, melyik szervezetnek és miért érdemes, és küldd el a felajánlásodat. Sok kicsi sokra megy, és neked ez tényleg nem kerül semmibe, csak egy nyomtatvány kitöltésébe. Itt az idő! Lehet Magnet Bankos segítő bankkártyád is! Az egyik nagyon fontos tényező, ami miatt a Magnet Bankot választottam, az a társadalmi felelősségvállalásuk. Egyik

Tulajdonképpen amióta létezik a fesztivál, nézegettük, de valahogy sosem alakult úgy anyagilag és/vagy szabadságilag, hogy el tudjunk menni. De most végre! Ez a rendezvény egészen más, mint amit mi fesztivál címszó alatt ismerhetünk. A béke és nyugalom, ami itt honol, inkább egy nagy (családi) táborra emlékeztet. Rengeteg program van, de úgy tényleg. Nehéz eldönteni, merre induljon az ember. Akadt olyan, hogy 2-3-4 program egy időben, és szinte az utolsó pillanatban döntöttünk, hogy melyikre megyünk. Lehet jógázni; táncolni; úszni a Balatonban; koncerteket hallgatni; alkotni; tisztító, energetizáló kezeléseken, szertartásokon, vezetett meditációkon részt venni; különféle témákról előadást hallgatni; workshopokon beszélgetni... Mindenki - aki még csak keresi a lelki/spirituális útját, és aki nagyon ezoterikus - megtalálhatja, ami érdekli: nem lehet unatkozni. Bármit csinálsz, bárhogy is nézel ki, senki nem fog hülyének nézni (vagy ha mégis, legalább nem érzed). Tetováltak, tetoválatlanok; rasztások, rasztátlanok; fürdőruhások, tetőtől talpig leplesek; mezitlábasok, magas sarkú cipősök;

Állati nehéz most erről írni. Ilyenkor, amikor mélyen hallgatok a blogon, általában valamiféle hullámvölgyből próbálok kikecmeregni. Sűrű önismereti utazáson veszek részt, ahol gyakran jönnek elő nehéz dolgok. Elvonulok, befelé figyelek, reagálok önmagamra, tanulok, javulni próbálok, és a boldogság egy újabb szintjét megtanulni, megismerni, megtapasztalni. Szóval nehéz most összeszedni, mit szeretek magamban, de megpróbálom... :) Odafigyelek, hogy amikor dühös vagyok, ne beszéljek indulatból. Annak sosincs jó vége. Kell egy kis elvonulás, míg lecsengenek az érzelmek, és utána általában higgadtan meg tudom beszélni a dolgokat. Ezt pl. szeretem magamban. De ezt meg kellett tanulnom. Szeretem a hajamat is. Hosszú, fényes, selymes, és nagyon jól áll neki a hennavörös. Szeretem az alakomat is, amikor épp husibb időszakom van, akkor is íves, nőies. :) Szeretem, hogy fiatalabbnak néznek, mint amennyi vagyok. Sok minden érdekel. Ez néha hátrány is, mert az egyikért cserébe hanyagolni kell a másikat. De tény, hogy ennek köszönhetően sosem unatkozom. És semmiképp sem szeretnék "együgyűvé" válni,

Elég a kibicből, ideje a tettek mezejére lépni! - Mondtam magamnak, és felmondtam. Szörnyen lassan vánszorog ez a felmondási idő... De legalább újra előbújt a random bölcs belőlem. :D Két út a tettek mezejénél Az egyik közvetlenül a tettek mezeje mellett halad, és csak magunkat átküzdve egy szúrós bozóton juthatunk a mezőre. Tehát ez az az út, amelyen eddig is jártam. Egyenes, széles, és ritkán ágazik el. Mégse látni, hova vezet, mi a cél. Azonos méretű, egyforma, alacsony fák övezik, épp elégséges árnyékot adva. Esős napokon kicsit dagonyássá válik az út, amúgy meg gyakorlatilag észrevétlenül lejt. Ha sokáig jársz rajta, egy idő után olyan érzésed lehet, mintha körbe-körbe járnál. Pedig látod, hogy tök egyenes, nem? :) A másik út a mező túlsó végéről indul. Ezt eddig csak távolról szemléltem, mely meredek hegyoldalakon vezet több felé, gyakran elágazik. Általában csak a hegy tetejét látni. Főleg messziről. Az alját fák, bokrok, szúrós bozótok, kisebb dombok, előhegyek rejtik. Általában felfelé, de néha lefelé is vezet az ösvény. Keskeny, és sokszor sziklákba kell

Egyszer szakítani indultam. Meg kellett hoznom ezt a döntést, és nem volt szabad hagynom, hogy eltérítsenek. Akárhogy mérlegeltem, ez tűnt a legcélravezetőbbnek. Hiába fájt, hiába ellenkezett minden porcikám, meg kellett tennem. Meg kell tenni, amikor úgy érzed, belefáradtál, felemészt, kiéget, bánt és depresszióba dönt. Sz*r érzés. Fáj, rettenetesen fáj, ha szakítanak az emberrel, de annak se jó, aki szakít. Nem szívesen teszi senki, mert nem akar fájdalmat okozni annak, akit egyébként szeret. De sajnos megesik, hogy előtérbe kell magunkat helyeznünk. Szakítani indultam, zúztam végig az utcán. Egyszer csak szembe jött egy ismerős. Beszélgettünk pár szót, és megkérdezte tőlem, mi járatban vagyok errefelé. Szakítani megyek, azt hiszem - bukott ki belőlem. Ő pedig csak lazán, mosolyogva, biztatásként annyit válaszolt, hogy: "helyes, nem nekünk kell megmentenünk a férfi nemet". Örökké hálás leszek neki ezért. Talán nem is tudja, mennyire fontos volt, és milyen sokat ért nekem ez akkor. Ez volt az a mondat, amikor megértetem a megmentési mániámat, vagyis a Terézanya-szindrómát, és többé nem akartam

Nem először jártam a Már megvagy blogon, de valahogy nem volt még meglájkolva részemről. Ezt most bepótoltam, mert elgondolkodtatott. Nem feltétlenül értek mindennel egyet, ahogy nem feltétlenül az én értelmezésem a helyes, mindenesetre érdekes témákat boncolgat. Amúgy meg tulajdonképpen magam is így érzem. Én már megvagyok. Tinikoromban kezdtem el foglalkozni a különféle ezoterikus témákkal. Könyveket olvastam, fórumokra regisztráltam, cseteltem hasonló érdeklődésű emberekkel, Anyu elvitt néhány kezelésre - kerestük a kiutat abból az állapotból, ahogy anno éreztem magam. Az önbecsülésem romokban hevert, nem mertem idegenek előtt megszólalni, pocsékul éreztem magam, és legszívesebben köddé váltam volna. Akkor lettem jobban, amikor "ezotériától mentes" könyvek segítségével sikerült megváltoztatnom a gondolkodásmódom. Amikor úgy döntöttem, nem hibáztatom többet magam, szembenézek a félelmeimmel, és hiába van görcsben a gyomrom, akkor is kérek 10 deka sajtot a pultnál. Persze jobban szeretem a bérletet automatánál megvenni, de ettől még tudom, hogy képes vagyok az ablaknál is kérni.

Van az a mondás, hogy a mai állapotunk az öt évvel ezelőtti gondolataink eredménye. Először azt mondhatod, meredek ilyet állítani. De ha jobban belegondolunk, van benne igazság. Legalábbis én így tapasztaltam. Olyan 19-20 évesen eldöntöttem, hogy rendbe hozom az életem, önmagam. Ez olyan 24-25-re gyakorlatilag tünetmentesre sikerült, és Oroszlán el sem tudja képzelni, milyen volt, amikor még nem ilyen voltam. Milyen volt a szorongásos depresszió. Tudd, hova akarsz jutni néhány év múlva! Mert az agyad dolgozni fog rajta, keresni fogja a lehetőséget a megvalósításra. Észre fogod venni azokat az embereket, azokat a megoldásokat, akikkel és amelyekkel közelebb kerülhetsz a vágyaidhoz. Karriert szeretnél? Családot szeretnél? Mindkettőt? Vagy szeretnél lefogyni, vagy meggyógyulni a depresszióból? Mindez nem lehetetlen, ha van egy képed önmagadról, arról, hogyan szeretnél élni egy, öt, tíz év múlva. Az egyik legfontosabb, hogy szokj le arról, hogy ez neked nem fog sikerülni! Szokj le a rémtörténetek hallgatásáról, olvasgatásáról, esetleg generálásáról. Pozitív, sikeres történeteket hallgass, olvass