A Terézanya-szindróma

Egyszer szakítani indultam. Meg kellett hoznom ezt a döntést, és nem volt szabad hagynom, hogy eltérítsenek. Akárhogy mérlegeltem, ez tűnt a legcélravezetőbbnek. Hiába fájt, hiába ellenkezett minden porcikám, meg kellett tennem. Meg kell tenni, amikor úgy érzed, belefáradtál, felemészt, kiéget, bánt és depresszióba dönt. Sz*r érzés. Fáj, rettenetesen fáj, ha szakítanak az emberrel, de annak se jó, aki szakít. Nem szívesen teszi senki, mert nem akar fájdalmat okozni annak, akit egyébként szeret. De sajnos megesik, hogy előtérbe kell magunkat helyeznünk.

Szakítani indultam, zúztam végig az utcán. Egyszer csak szembe jött egy ismerős. Beszélgettünk pár szót, és megkérdezte tőlem, mi járatban vagyok errefelé. Szakítani megyek, azt hiszem – bukott ki belőlem. Ő pedig csak lazán, mosolyogva, biztatásként annyit válaszolt, hogy: “helyes, nem nekünk kell megmentenünk a férfi nemet”. Örökké hálás leszek neki ezért. Talán nem is tudja, mennyire fontos volt, és milyen sokat ért nekem ez akkor. Ez volt az a mondat, amikor megértetem a megmentési mániámat, vagyis a Terézanya-szindrómát, és többé nem akartam megmenteni az aktuális udvarlómat. Innentől olyan udvarlót kerestem, akit nem kell megmenteni.

Te is akartál már megmenteni valakit? Egy exedet? Egy barátodat, barátnődet? Szüleidet? Gyermekedet, unokádat?

2016-mentoov

Néha emlékeztetnem kell magam erre. Néha úgy érzem, az a helyes, ahogy én gondolkodom, pedig nem biztos, hogy az én gondolkodásom beleillik a másik világába. Csak a saját szűrőmön keresztül látom a világot, ami alapján az a helyes, ahogy én látom. De emlékeztetnem kell magam, hogy ez nem mindig így van.

Veled is volt már olyan, hogy valaki teljesen mást javasolt neked, mint amiről te úgy gondoltad, hogy az a helyes?

Ebből is látszik, hogy ahogy én gondolom, nem feltétlenül egyezik azzal, ahogy te gondolod. A saját ismereteid, tapasztalataid és logikád alapján más a teendő. Az is lehet, hogy más a te utad, mint az enyém, más tapasztalatokra van szükséged ahhoz, hogy fejlődj. Ezt nem vehetem el tőled! Bár lehet véleményem, de nem görcsölhetek azon, hogy neked jó legyen – hogy úgy legyen jó, ahogy szerintem jó. Hiszen megeshet, hogy ha fejen állok, se fogsz másként cselekedni. Csak magamnak okozok így csalódást. És nem ítélhetlek el érte, ha te valamit másként látsz. Te is tévedhetsz, én is tévedhetek, sőt lehet mindkét meglátás helyes.

A dolgok csak történnek. Mi ruházzuk fel őket “helyes” vagy “nem helyes” jelzőkkel. Mi kapcsolunk hozzá érzelmeket. Néha érdemes a dolgokat csak úgy szemlélni, ahogy azok valójában vannak. Amire pedig nincs ráhatásunk, az el kell fogadnunk, és más megoldást találni rá vagy alkalmazkodni hozzá.

Mentés

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

code