Ezoterikus kitérő

Nem először jártam a Már megvagy blogon, de valahogy nem volt még meglájkolva részemről. Ezt most bepótoltam, mert elgondolkodtatott. Nem feltétlenül értek mindennel egyet, ahogy nem feltétlenül az én értelmezésem a helyes, mindenesetre érdekes témákat boncolgat. Amúgy meg tulajdonképpen magam is így érzem. Én már megvagyok.

Tinikoromban kezdtem el foglalkozni a különféle ezoterikus témákkal. Könyveket olvastam, fórumokra regisztráltam, cseteltem hasonló érdeklődésű emberekkel, Anyu elvitt néhány kezelésre – kerestük a kiutat abból az állapotból, ahogy anno éreztem magam. Az önbecsülésem romokban hevert, nem mertem idegenek előtt megszólalni, pocsékul éreztem magam, és legszívesebben köddé váltam volna.

Akkor lettem jobban, amikor “ezotériától mentes” könyvek segítségével sikerült megváltoztatnom a gondolkodásmódom. Amikor úgy döntöttem, nem hibáztatom többet magam, szembenézek a félelmeimmel, és hiába van görcsben a gyomrom, akkor is kérek 10 deka sajtot a pultnál. Persze jobban szeretem a bérletet automatánál megvenni, de ettől még tudom, hogy képes vagyok az ablaknál is kérni. Feladatokat adtam magamnak, amiket teljesítettem. Nehéz volt, de megérte. Mivel láttam az eredményt, és nem csak üres szavak voltak azok, hogy “képes vagyok rá”, ezért kezdtem elhinni.

Megtanultam, hogy én és az érzelmeim nem vagyunk egyek. Gondolom, vannak ezoterikus tanok is, amik ezt állítják: épp egy ezós illetőtől emlékszem erre a mondatra. Meg tudok állni egy pillanatra, és meg tudom vizsgálni az érzelmeimet, a reakcióimat, és eldönteni, hogyan reagálok dolgokra.

Mert az, hogy hangtállal helyreállítjuk a csakrák rezgését, a múltban vájkálva feloldunk néhány “blokkot” előző életekből, kiűzzük belőlem az engem megszállt szellemeket – úgy érzem, ezek tüneti kezelések. Ha létezik a Karma, a múltbéli dolgokat úgyis a “helyére teszi”, amikor eljön annak az ideje. Ez a dolga, nem? A többi pedig ideig-óráig bár emelkedettebb érzést ad, de míg az okot nem tettük rendbe, a tünet is vissza fog térni, és újra mehetünk csakrákat harmonizálni jó pénzért.

Mert nem azért rossz a kedvem és vagyok undok, mert a csakráim meg a szellemek. Hanem azért a csakráim meg a szellemek, mert rossz a kedvem és undok vagyok. Mennyi ilyet hallottam már én is, hogy valaki azzal magyarázta a viselkedését, hogy a valaminek a negatív energiái hatottak rá. (Ozt’ azt mér’ hagyod?) Pedig csak annyit kellene mondani: sajnálom, hogy hülyén viselkedtem.

Nem azt mondom, hogy a rontáslevétel, a csakraharmonizáció, előző életeink feltárása és társai rosszak lennének vagy fölöslegesek. De úgy gondolom, ha odabenn rendben vagyunk, kisebb valószínűséggel szállnak meg minket a szellemek, és hatnak ránk a rontások. Mert hiszem tapasztalom, hogy mi magunk vagyunk a saját szerencsénk kovácsa, saját jókedvünk felelőse, ha tudjuk, mit akarunk, és törekszünk a helyes gondolatokra és cselekedetekre. Legalábbis én most itt tartok ezen a “cikcakkos” úton. 🙂

Hallottam egy anekdotát, hogy amikor a buddhista szerzetes megvilágosodott, nevetett. Nevetett magán is, hogy mennyire egyszerű az egész, és ő mennyire túlbonyolította. Valószínűleg sokunknak szüksége van kisebb-nagyobb kitérőkre ahhoz, hogy aztán megtanuljuk észrevenni az egyszerűséget. 🙂

2016-happy-monk

Kép: http://postsfromthepath.com

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

code