Akkoriban nem hittem el, hogy így van. Pedig így van. Mert kipróbáltam. Nem egyszer, nem kétszer, folyamatosan. És jó eredményeket hozott. Egyre jobbakat. Íme, ezek az én meglátásaim és tapasztalataim - őszinte poszt, mélyvíz. 1. Cseréljük le a képet torzító lencsét! Az elv nagyon egyszerű, már Shakespeare is megírta "Mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkozás teszi azzá". Magyarul, nincs jó esemény és rossz esemény, nincs jó körülmény és rossz körülmény, nincs jó tett vagy rossz tett, nincs jó döntés vagy rossz döntés. (Nyilván etikus és törvényes keretek között.) Minden olyan, amilyen lencsén keresztül szemléljük. Lencse nélkül viszont csak esemény van, körülmény van, tett van, döntés van, amelyek alapján nekünk a legjobbat kell kihozni az életünkből, ahelyett hogy belerokkannánk és feladnánk. Hatalmunk van a lencséink felett. Annak idején, amikor depressziós voltam, nem értettem, mit jelent ez. Egy szakítás is rossz elsőre, és foggal-körömmel próbáltam ragaszkodni ahhoz a személyhez, aki épp el akar hagyni. De néhány hónapra rá be kellett látnom, hogy mennyivel jobb

Több blogon is találkoztam a "feminizmus" különböző árnyalataival. Olvastam olyat, hogy még a mai napig is szükség van rá, még mindig előfordul, hogy hátrányban vannak a nők (munkahely, család, iskola), és olvastam olyat is, hogy a feminizmus egy betegség, mert csak elszajhásodnak tőle a nők, és nem csoda, ha nem kellenek így senkinek hosszútávra. Azt hiszem, társadalmunk még nem igazán érzi a határt a hasonlóság és a különbség között... Hagyjuk inkább egymást békén, hagyjuk abba ezt az ujjal mutogatást! A nők is és a férfiak is ugyanúgy ludasak ebben a dologban. Foglalkozzon mindenki azzal, amivel szeretne, de ne egymásban keressük a hibát, először önmagunkban tegyünk rendet! Akkor, és csak akkor alakulhat ki egészséges feminizmus, egészséges egyenrangúság, egészséges együttműködés, egészséges bármi, ha megtanuljuk értékelni a különbségeket. Ha a különbségekben nem a hátrányt, hanem az előnyt keressük. Mert azért vagyunk különbözőek, hogy eredményesen együtt tudjunk működni. Közhelyek... de ha hallgatnánk a közhelyekre, lehet, kevesebb problémánk lenne... Hogy egy

Legyetek Ti a legjobb csapat! Te és a Párod. (Ha épp nincs senkid, akkor is válhatsz a legjobb csapattaggá: kérlek, mindenképp olvass tovább.) Ehhez első sorban csak néhány dologra lesz szükségetek: egymásra és a tanulási, fejlődési hajlandóságra. A fejlődési hajlandóság A fejlődési hajlandóság olyan, hogy vagy van, vagy nincs. Ha valakinél éppen nincs - akár átmeneti, akár nem, - bármi is legyen az oka, sajnos ha meggebedsz, sem tudsz vele mit kezdeni. De ha mindkettőtöknél megvan, akkor a megfelelő eszközök segítségével a legjobb csapattá válhattok. Amikor kitűztem célul, hogy megtalálom életem párját, fontos kritérium volt, hogy meglegyen neki ez a hajlandósága. Most pedig együtt tűzzük ki a célokat és dolgozunk a fejlődés érdekében. De mi is az a fejlődés? Amikor a szüleimmel meglátogattunk valakiket, akkor a vendéglátóinknak az esetek 99%-ában nem volt hozzám hasonló korú gyerekük. A felnőttek megvitatták a komoly dolgokat, én pedig rettenetesen unatkoztam. Ma már én vitatom meg a komoly dolgokat (és ha volna gyerekem, valószínűleg ő is unatkozna ilyen helyzetben). Ez