Az idei Everness Fesztivál idejére egy igazán szélsőséges időjárás jutott: a forró trópusi idő után azonnal egy októberi hideg zúdult ránk. De ez senkit se tántorított el attól, hogy jól érezze magát. Minket sem. 🙂

Az Everness Fesztivál az a hely, ahol olyan emberek gyűltek össze, hogy úgy érzem, ha az emberiség nagyobb része ilyen lenne, nem volna szükség annyi börtönre, és az igazságszolgáltatásnak is legtöbbször csak nézeteltéréseket kellene tisztáznia. Nyugalom van, kevesen dohányoznak (olyan jó, hogy egy fesztiválon kapni levegőt! – maradjon is így), az emberek segítenek egymásnak. Nyilván senki sem tökéletes, vannak fura meg tolakodó személyek, de mégis legtöbben “ott benn” a fesztiválon, valahogy mások, mint “itt kinn” a nagyvilágban.

Részt vettem jógán és jiaidón, ez utóbbin “tappancsokat” lehetett gyűjteni, alkalmanként egyet, és az összegyűjtött “lépésekkel” kedvezményes jiaido jegyet vagy bérletet lehet vásárolni. Szerintem ez nagyon jó kezdeményezés, úgy döntöttem, ez lesz a mostani Everness alatt a kihívásom, csakúgymertmértne. Össze is gyűjtöttem talplenyomatokat. 🙂 A jiaido nagyjából a karate mozdulatok alapjaira épül, de nem egy harcos mozgásforma: a légzéssel egybekötött mozgás szerepe hasonló, mint a jógában: egyhegyű figyelem, fókuszáltság, jelenlét. Különböző elemekhez különböző energiatöltetű mozgások társulnak. Meg is állapítottam, hogy nekem a föld a legnehezebb, és ha belegondolok mondjuk a föld jegyű személyek tulajdonságaiba, valóban ez áll tőlem távolabb. De a jiaido elvei alapján mind a négyre szükség van, a föld ad egy amolyan ősbizalom-érzetet, két lábbal állást a földön, a föld erős, és a föld megtart. Ebben tényleg van mit fejlődnöm.

Az Integrál Akadémiánál is lehetett pecséteket gyűjteni, amit majd a tanév folyamán egy előadásnapra lehet majd beváltani. Érdekes témák voltak, a Freud és Buddha találkozása, illetve a kritikus én workshop nagyon tetszett. Érdekes rendszerben dolgoznak, azt mondanám, egyfajta fúziós szemléletet képviselnek, ami számomra logikusnak tűnt: ahogy minden problémának és elakadásnak megvan a maga szintje, és a maga szintjén szükséges kezelése, azaz egy adott elakadást nem érdemes egy “magasabb” vagy “alacsonyabb” szintű terápiával kezelni, mert nem biztos, hogy hatásos lesz.

A leghidegebb napon sokat gubbasztottam (olykor esernyővel), amely gubbasztás közben a halálról, halál utáni életről és megvilágosodásról hallgattam egy előadás-beszélgetés sorozatot. Az utolsó napon egy Kunó előadást is meglátogattunk az Új Egyensúly sátornál, mert Kunó érdekes. 🙂

Mennyit változtam tavaly óta. Akkor elkeseredett voltam. Most inkább talán békés, néha békésen dacos. Most már nem csak ésszel igyekszem felfogni, hogy más módszerre van szükség, hanem át is éreztem, és elkezdtem gyakorolni a más módszert. Például.

Néhány hangulatot idén is megörökítettem, igaz csak töredékét annak, ami körülvett, hiszen annyi minden történt, és úgy ragadott magával a flow, hogy eszembe se jutott elővenni telefont/fényképezőgépet, és ez így van jól! 🙂

Ismét köszönet!