A szerzői oldalamon már említettem, hogy csatlakoztam az ÍróTesók projekthez, mely során a szerzők egymást támogatják egy-egy hónapon keresztül. Az októberi írótesóm, Juhász Bálint, elküldte számomra a kisregényét, hogy elolvashassam. Innen is köszönöm! :) Mi az A kapu? Fantasy meseregény, amely kiragad a hétköznapokból, és egy olyan világba repít minket, ahol a szeretet és a kedvesség alapvető eleme a mindennapoknak. Boncor és Zorgó, két végzős pixin, tanulmányútra indul, ugyanis fontos küldetés vár rájuk. Épp ezért feladatul kapják, hogy ismerjék meg az embert, mert olyan változás fenyegeti a világot, amely csak az emberek együttműködésével megoldható. Boncor néha kicsit túlgondolja a dolgokat, Zorgó viszont jókedvével és humorával mindvégig támogatja. Nagyon tetszett a könyvben a varázspálca készülésének története, Boncorban ekkor önmagammal találkoztam, miközben Zorgóról a kiadómat képviselő barátnőm jutott eszembe. Mindemellett én is kaptam gondolkodni valót Bebétől, de a többi mesterük is tanít számunkra fontos bölcsességeket. A kedvenc helyszínem a

Korábban még nem jártam Könyvfesztiválon. Mindig úgy alakult, hogy csak Könyvhétre jutottam el. Ráadásul mindig csak megszeppent látogatóként. Ezúttal viszont... Nyáron szembe jött Julie V. Scott hirdetése, miszerint támogatni szeretné a magánkiadásos szerzőket azzal, hogy dedikáltathatják a standjánál a könyveiket. Persze amint megláttam a posztját, úrrá lett rajtam a szorongás és az imposztorszindróma, de lekaratéjjoztam őket, és most itt vagyok, túl az eseményen, egy kissé túlpörgetett idegrendszerrel, mégis sok-sok pozitív élménnyel gazdagabban. Nem könnyű ez az időszak most a könyvpiacnak itt a növekvő infláció és energiaárak árnyékában. Kultúrára óvatosabban költ az ember ilyenkor. De azért sokan kézbe vették és megcsodálták a Csillagomat. Julie és csapata pedig nagyon kedves, támogató és segítőkész volt mindvégig. Nagyon sokat kaptam tőlük, és nem csak azért, mert közülük is vásároltak és dedikáltattak , hanem mert egyszerűen nagyon jól éreztem magam velük. Julie nemcsak kézműves termékeket, hanem szuper közösséget hozott létre. Vasárnapra kaptam dedikálási

Szaszkó Gabriella regényeivel a sajátom kapcsán találkoztam először, ahogy korábban ebben bejegyzésben említettem is. Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvére is, főleg mert erősen olyan témákat boncolgat, amelyek engem is érdekelnek vagy érintenek. Zene, szorongás, reinkarnáció - mi sülhet ki ebből? Szaszkó Gabriella: Végtelen Bevallom - és ezzel lehet, hogy egyedül leszek az egész univerzumban - nekem valahogy a borító nem működik. Pedig számos olyan dolog van rajta, amit szeretek: kék, lila, zene, Hold és csillagok. A Midlife Crisis kötetek után ez valahogy mégsem hat számomra olyan lenyűgözőnek. De ez legyen a legnagyobb hibája, nem igazán számít, mert a tartalom sokkal fontosabb! A szorongás. Ez a szemét, ami számos dologban megakadályoz. Pl. a szorongás miatt nem énekelek. Hiába nem hallatszik a hangomon. Oké, a Gitármánia Tábor egy komolyabb közeg, értő közönség, ott ha rontasz, azt tényleg mindenki észreveszi - visszhangzik az elmémben megkérdőjelezhetetlenül. Hiába mondja utána a dobos barátnőm, aki mögöttem játszott, hogy olyan szép volt, ahogy a végén a kitartott hangnál

Több, mint tíz évig színjátszóztam, és egy évet jártam akkreditált színészképzésre is. Aztán rájöttem, hogy ez nem én vagyok. Valaki más álmát próbálom teljesíteni. Hiába állították, hogy tehetséges vagyok, hiába élvezet maga a játék, hiába flow a közös munka a társulattal, és hiába öröm a végén a taps, mégsem voltam vele boldog. Meg kellett hát keresnem e belém plántált program mögött saját magamat. De nem bánom, hogy tettem ezt a kis kitérőt. Erre volt dolgom, egyrészt mert a színjátszóról vannak a legjobb barátaim, másrészt a dráma-képzéseken tanultakat az írásnál is tudom hasznosítani.  Én ezt a módszert alkalmaztam a színházban és az írásnál is: ugyan nincs leírva a szövegkönyvben, de neked, mint színésznek, tudnod kell a szereplődről mindent, és ismerned kell a múltját, akár olyan részletekig is, hogy mi a kedvenc színe, vagy hogy milyen iskolába járt és milyen jegyei voltak. Nem kell ezeket senki orrára kötnöd, de otthon, a négy fal között, amikor a szövegkönyvet tanulod, és a rendező utasításai szerint megpróbálod megtalálni magadban a

Szeretitek a történelmet? Én nem. Illetve attól függ, hogyan van tálalva, mert sajnos többnyire csak pocsék töritanáraim voltak. Viszont Jodi Taylor stílusában egyenesen imádom. Ám Jodi Taylor főleg az angol, illetve a világtörténelemből merít. Viszont ha szeretnél visszautazni a mi magyar valóságunk múltjába, mindenképp szerezd be Kemendy Júlia Csenge Az ​időlátók balladája című könyvét! Éppen olvasnivalót keresgéltem magamnak, amikor a szerző ráérzett a dilemmámra, és rámírt, volna-e kedvem előolvasni a regényét. Bizony volt! Szóval miután megbeszéltük, ki hogy áll a saját könyvmegjelenítési projektjével, bele is vetettem magam az időlátók történetébe. Ez elsősorban egy tizenéveseknek szánt regény, hiszen a főszereplők is tinédzserek, és rengeteget olvashatunk az általános tini problémákról, nem feledve az első szerelem kérdéskörét, de nem emlékszem, olvastam-e már felnőtt fejjel olyan ifjúsági regényt, amit ennyire, de ennyire élveztem! Nagyon kevés könyv akad, amely már az első oldalon megragadja a figyelmemet, de ez olyan. Már a prológus is odaszögezett a Kindle

Az az igazság, hogy ritkán olvasok rövid történeteket. A mesék és novellák általában nem az én világom, kivéve, ha esetleg valamilyen kiegészítő történetről van szó, mint pl. a St. Mary-krónikák. De legjobban a regényeket szeretem, mert sokszor szükségem van legalább 20-30 (vagy akár 50-100) oldalra (is), hogy belerázódjak egy történetbe. Nagyon kíváncsi voltam viszont a Csodák tavára, amelyben Tokody Klára balatoni mondákat és legendákat dolgoz fel, mert nagyon szeretem a Balatont és a környékét. Utazókönyvként került hozzám ez a Balaton-színű kötet, és a gyönyörű, különleges illusztrációk azonnal megragadták a figyelmemet. A könyv első fele inkább a meseszerű történeteket tartalmazta tündérekkel, óriásokkal, királylányokkal, a második fele már egyre inkább történelmi legendákból merített. Ezek a történetek, főleg az utóbbiak, megragadták és lekötötték az én csapongó figyelmemet is. El is képzeltem, hogyan lenne a legideálisabb mindezt olvasni (amire persze jelenleg se időm se pénzem, de álmodozni azért lehet :) ): Először is foglalj szállást egy hétre valahol a

Nem mondom, hogy szerencsés ez a megnevezés. Persze erre a könyv maga is kitér, de azt hiszem, sok előítéletet szülhet ez a kifejezés. Szuperintelligens. Mint valami szupererő. Milyen nagyképű dolog már, hogy a kezembe veszek egy ilyen című könyvet! Ráadásul én, aki folyamatosan érzi a korlátait! Minden vagyok, csak nem szuper. Na meg a könyvből is kiderül, hogy kell hozzá egy úgynevezett mérleg, amit csak bizonyos szakemberek végezhetnek el, és csak ezek után lehet valakire azt mondani, hogy ebbe a csoportba tartozik. Ezen a ponton lehet csak igazán belecsömörödni a kételyekbe. Mégis, a könyvet olvasva folyamatosan a saját múltammal és jelenemmel találkoztam, plusz néhány ismerősöm, többek között Oroszlán is eszembe jutott. Én mindig is azt mondtam, hogy másképp van összehuzalozva az agyam. És végül is igaz - akár a szuperérzékenységről, akár a szuperintelligenciáról van szó - másképp működünk, mint mások. Nagyon másképp. Évekig próbáltam mindezt megváltoztatni, de folyton kudarcot vallottam. Hatalmas erőfeszítés és zsákutca. Úgyhogy - tetszik, nem tetszik - maradok csodabogár. Jeanne

Amikor néhány hónapja megláttam a molyos hirdetések között A megváltás ára című kötetet, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel magam is írtam egyfajta spirituális filozófiák ihlette történetet, ezért kifejezetten kíváncsi lettem, más miféle módon közelít meg egy hasonló témát. Szóval nagyon megörültem, amikor a szerző utazókönyvként útjára bocsátotta a kötetet, és azonnal jelentkeztem is rá. Habár, mivel nem olvastam A ​Mester és Margaritát (mert bár sokszor motoszkált a fejemben, hogy kéne, valahogy mindig elkerültük egymást), kicsit aggódtam, hogy nem fogom érteni, vagy egyszerűen csak nem köt le, de semmi ilyesmi nem történt. Az elején kicsit lassan hangolódtam rá, mert a kezdeti abszurditás leheletnyit egy olyan könyv hangulatát idézte, amivel negyedik nekifutásra sem sikerült megbirkóznom. De Nandagópa szerencsére kevésbé csűrt-csavaros mondatokkal, hétköznapi olvasó számára is könnyen emészthető nyelven mesél. Itt-ott számomra kissé sok volt, amikor egy-egy jellemzésnél fél oldalon át ecsetelte, amit el lehetett volna intézni két mondatban is, de ez ízlés

Szeretek úgy szórakozni, hogy közben tanulok is valamit. Multipotenciálisként amúgy is hobbim az új ismeretek szerzése. Például remek kikapcsolódási lehetőség eljárni 1-1 tudományos előadásra, amit adott vendéglátóipari egység különtermében tartanak, közben sört/fröccsöt iszunk, és okosodunk, például az önvezető autókról, a célzott gyógyszerekről a rákkutatásban, vagy fúziós reaktorokrol. Na, A Hold hősei is éppen ilyen. Jó hangulatú sci-fi történetbe ágyazott ismeretterjesztő regény fiataloknak, de egyértelműen felnőttek számára is élvezetes. A kötet nem vastag, a betűk viszonylag nagyok, de nincs is szükség féltéglára, ez a történet ebben a terjedelemben volt éppen tökéletes. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam! Hobbista tördelőként látom ugyan a tördelési hibákat, de azok egyáltalán nem voltak vészesek. Olyan tördelési hibák nem fordultak elő a kötetben, amelyek megakasztottak volna az olvasásban, mint például a Dűnében vagy A Dalai Láma Macskájában a központozási hibák, amikor nem tudod eldönteni, hogy most narráció van, vagy valaki beszél. Szóval szakmailag

Nos, egészen kicsi korom óta szeretek rajzolni. Ez persze nem jelenti azt, hogy tudok is, de észreveszem a részleteket, és szeretem megfigyelni őket. Szóval sokszor ragadtam ceruzát már kisgyerekként is. Továbbá Szentendrén nőttem fel, ahol (nem csak) a vizuális kultúra ömlik az arcba kontrollálatlanul, körül voltam véve mindenféle művészekkel: zenészekkel, színészekkel, festőkkel, fotósokkal, grafikusokkal, és magam is jártam a színjátszó és zeneiskola mellett rajzra is. A gimiben a barátnőmmel iskolaújságot is nyomtattunk, még saját mangát is rajzoltam bele, de verseket és más írásokat is illusztráltam. Aztán némi tipográfiát, színtant, képszerkesztést és kiadványtervezést is tanultam a web-programozó képzésen. Tudatosan figyelem a könyvek megvalósítását is, élek-halok a gyönyörű borítókért, listázom a kedvenceimet. Habár a hirtelen trendváltozásokra első pillantásra háklis vagyok, de utána igyekszem megtanulni, és a retinámba égetni az újdonságokat. Azt mondják, a részletek megfigyelése amúgy is szuperképessége a szuperérzékenyeknek, emellett imposztorszindrómás vagyok, ezért