Tudomány és szerelem. Nemrég írtam egy megosztó véleményt a Molyra, mert eléggé kiakasztott egy könyv (a kommenteket is érdemes megnézni, ha kíváncsi vagy az értékelésre). Ott szintén tudományos, egyetemi közegben induló szerelem bontakozik ki, ám egészen… khm, másként. A Gyere haza tegnap! című regényben viszont, bár a történet elején a szereplőinkre ugyanúgy ráférne némi tranzakcióanalízis, de erre viszonylag hamar rájönnek, és elkezdenek őszinték lenni egymással. Szerencsére. Olyan ez a könyv, mintha egy HBO vagy RTL sorozatot néznék. Csak azért nem Netflix, mert ahhoz nem elég színes a szereplők bőre (a Csillagom multikultija sokkal Netflix-kompatibilisebb lenne). :D Amihez a szerző a legjobban ért, az a párbeszédek írása. Szerintem elképesztően szórakoztató beszélgetéseket írt meg. Olyan szövegeket ad a szereplők szájába, mint amilyeneket mi szoktunk a barátainkkal, ismerőseinkkel mondani, így otthonosan éreztem magam közöttük, és hamar szimpatikussá váltak. De a szálak összegubancolása se volt semmi! Milyen érdekes, hogy egymás után olvastam a két tudományos-romantikus

Az előző részről itt írtam még tavaly, most pedig ezt az új könyvet szeretném méltatni nektek, mert megérdemli! Na, ez igen! Szuper sci-fi és egyben szuper krimi az ifjúság számára. Alaposan kidolgozott történet, igényesen gondozott kötet. Még izgalmasabb és fordulatosabb, mint az előző rész, beszippantott már az elejétől fogva. Akár különálló kötetként is olvasható, meg ha már elfelejtetted, ki kicsoda az előző részből, kapsz egy kis emlékeztetőt. Én ezt nagyon szeretem, mert sajnos előfordul folytatásos történeteknél, hogy erre nem kerül sor, én meg csak pislogok, hogy ez meg ki és mit akar. Azt is szeretem, hogy A Hold hősei történeteknek van lezárása, nincs függővég, mégis bármikor és bármilyen módon folytatható a csapat kalandjainak története. Kapunk fizika, elsősegély és történelmi ismereteket is, de a lehető legszórakoztatóbb módon tálalva, és mindennek fontos szerepe is van a történetben, semmi sem felesleges vagy unalmas, ezért jó figyelni! A jövő találmányainak garmadájából újabb lenyűgöző adagot ismerhettünk meg, habár a cuki követő bőröndöt egyelőre egyik

Szeretek úgy szórakozni, hogy közben tanulok is valamit. Multipotenciálisként amúgy is hobbim az új ismeretek szerzése. Például remek kikapcsolódási lehetőség eljárni 1-1 tudományos előadásra, amit adott vendéglátóipari egység különtermében tartanak, közben sört/fröccsöt iszunk, és okosodunk, például az önvezető autókról, a célzott gyógyszerekről a rákkutatásban, vagy fúziós reaktorokrol. Na, A Hold hősei is éppen ilyen. Jó hangulatú sci-fi történetbe ágyazott ismeretterjesztő regény fiataloknak, de egyértelműen felnőttek számára is élvezetes. A kötet nem vastag, a betűk viszonylag nagyok, de nincs is szükség féltéglára, ez a történet ebben a terjedelemben volt éppen tökéletes. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam! Hobbista tördelőként látom ugyan a tördelési hibákat, de azok egyáltalán nem voltak vészesek. Olyan tördelési hibák nem fordultak elő a kötetben, amelyek megakasztottak volna az olvasásban, mint például a Dűnében vagy A Dalai Láma Macskájában a központozási hibák, amikor nem tudod eldönteni, hogy most narráció van, vagy valaki beszél. Szóval szakmailag

Nem fogok rendszert csinálni az újraolvasásokból, de néha ezért előfordulhat velem is. Például ősszel ez a könyv kikövetelte magának, és úgy érzem, az alábbi vallomással még tartozom itt a blogon. :) A Dűne még gyerekkoromban varázsolt el a - sokak által utált, de főleg a rendező által gyűlölt - 84-es film változattal. Lynch hangulatvilága és a Toto zenéje engem kilóra megvett akkoriban. Nem éreztem még azt sem, hogy nem értek valamit, mert valahogy minden hiánynak értelmet adott valami szavakkal leírhatatlan. Ott rezeg a levegőben még így, erősen megnyirbált változatában is. Aztán talán olyan húsz éves lehettem (tízenpár éve tehát), amikor először olvastam, és le lettem nyűgözve. Amit Lynch csak éreztetett, itt szavakba foglalt értelmet is nyert. Olyannyira, hogy még azt is álmodtam, hogy Herbert reinkarnációja vagyok - jó is volna, álmodik a nyomor. :D Szóval, mivel tízenpár éve olvastam, már kevés részletre emlékeztem, azt leszámítva, hogy egyértelműen ultimate kedvenc, dobogós. Viszont az új film kapcsán - amelyben számomra valahogy ott visszhangzott a 84-es hangulatvilág is -