Az az igazság, hogy ritkán olvasok rövid történeteket. A mesék és novellák általában nem az én világom, kivéve, ha esetleg valamilyen kiegészítő történetről van szó, mint pl. a St. Mary-krónikák. De legjobban a regényeket szeretem, mert sokszor szükségem van legalább 20-30 (vagy akár 50-100) oldalra (is), hogy belerázódjak egy történetbe.

Nagyon kíváncsi voltam viszont a Csodák tavára, amelyben Tokody Klára balatoni mondákat és legendákat dolgoz fel, mert nagyon szeretem a Balatont és a környékét. Utazókönyvként került hozzám ez a Balaton-színű kötet, és a gyönyörű, különleges illusztrációk azonnal megragadták a figyelmemet. A könyv első fele inkább a meseszerű történeteket tartalmazta tündérekkel, óriásokkal, királylányokkal, a második fele már egyre inkább történelmi legendákból merített. Ezek a történetek, főleg az utóbbiak, megragadták és lekötötték az én csapongó figyelmemet is. El is képzeltem, hogyan lenne a legideálisabb mindezt olvasni (amire persze jelenleg se időm se pénzem, de álmodozni azért lehet 🙂 ):

Először is foglalj szállást egy hétre valahol a Balaton környékén, és vedd meg a kötetet. Miután a két legfontosabb összetevő megvan, utazz a helyszínre. Természetesen vigyél magaddal egy kényelmes sportcipőt is, majd csomagolj a hátizsákodba enni, inni, és persze ne felejtsd el berakni a könyvet se. Kirándulj a környező városokban, falvakban, túrázz a gyönyörű dombokon, amikor pedig megállsz szusszanni egyet, egy padon vagy fa árnyékában vedd elő a kötetet, és olvass el egy-egy rövid történetet belőle. Így, miközben ezeket a mesebeli tájakat járod, igazán átérezheted a könyv hangulatát.