Csillagmániásként alap, hogy egy csillagos borítójú és című könyvet előbb-utóbb a kezembe veszek így vagy úgy, tehát egyértelmű, hogy nem maradhatott ki Aurora P. Hill története sem, a Csillagos ösvényen. A kötet utazókönyvként került hozzám, és hálás vagyok, hogy a szerző az útjára bocsátotta ezt a jó masszív példányt, mert nagyon élveztem. Habár eleinte kicsit úgy éreztem, hogy sok a fölösleges jelenet, vagy időhúzás, nem tudnám igazából megmondani, de egy icipicit pöröghetett volna jobban is. Először azt hittem, küzdenem kell majd, hogy határidő előtt befejezzem, de a második felétől úgy elvarázsolt, hogy fél nap alatt befejeztem. Érdemes arra felkészülni, hogy bár sok minden kiderül, a történetnek nincs igazán lezárása, sőt, most kezdődik még csak igazán. Emiatt nekem volt egy kis hiányérzetem, de lehet, csak én érzem így. Vagy fiú-lány vagy családi vonalon igényeltem volna egy összeborulást, hogy meglegyen a kötet önálló katarzisa. Nyilván ez egy többrészes történet, de részemről szeretem, ha az egyes részek is rendelkeznek egyfajta kerettel amellett, hogy ott a

Az elmúlt évem arról szólt, hogy egyrészt megszelídítettünk egy macskát. Vagy ő minket. Aztán most nemrég hozzám vágtak még egyet, de ez most más tészta, majd mesélek róla is egy másik posztban. Másrészt elkezdtem felvállalni magam és mások előtt is, hogy írtam egy regényt. A nyers kézirat egyelőre egész barátságos visszajelzéseket kapott, de más dolog kiállni ezzel a nagyközönség elé (persze, nagy, hogyne, sokan álmodnak erről), mint csak úgy fű alatt 2-3 emberrel elolvastatni. Szóval picit rettegek, de kit érdekel - mármint rajtam kívül. Fontosabb talán, hogy minden marketing tananyag azt mondja, hogy már azelőtt promotáljam a könyvemet, hogy meg sem jelent, és ehhez elengedhetetlen az alkotói profil. No, hát akkor most születésnapomra megleptem magam egy ilyennel, íme: Lione Stanislav Szeressétek, kedveljétek, kövessétek, iratkozzatok föl, jelöljétek kedvencnek, kérjetek értesítéseket… fokozzam még? :) Új projekthez új logó is jár! Természetesen a csillagmánia jegyében! ;) Hogy tetszik? A blog hírlevelének feliratkozói pedig ma elolvashatják életem első, saját

Mindig is érdekeltek a csillagok. Lenyűgöző, hogy ebben az ésszel felfoghatatlan méretű világban mik és miképp vesznek minket körül. És emellett - a misztikusok úgy tartják - üzeneteket is hordoznak magukban az életfeladatainkkal kapcsolatban. De mégis hogyan? Erről szól az Égi utak csillagüzenetei. Nem mondom, jó tömény anyag, és még ez sem teljes. Kezdő, lelkes műkedvelő vagyok a témában, így engem ez rengeteg, de tényleg rengeteg információval látott el. Azt hiszem, az ábrát úgy érthetjük meg igazán, ha érezzük. Érezni pedig akkor fogjuk, ha a bolygók, házak, fényszögek, csillagképek (ésatöbbi) jelentéseit is érezzük. Azt viszont akkor érezzük meg igazán, ha foglalkozunk is velük. Érteni egy dolog, de nem elég. Úgy kell érezni, ahogy Lyra érzi az aletiométert. Intuitíve. Az ég az asztrozófia aletiométere. Nem tisztem eldönteni amatőrként, hogy mennyire állják meg a helyüket a benne foglaltak. A legtöbb embernek megvan a véleménye az asztrológiáról, és néhányaknak az asztrozófiáról is. Mindenkinek a maga ismeretei és tapasztalatai alapján releváns a véleménye, és

Filmek esetében a második részek... nos, hát... nem szoktak a legjobban sikerülni. Legtöbbször érezni rajtuk, hogy csak a kassza megtöltése a motiváció, és a kreativitás, egyediség gyakran háttérbe szorul. Van, hogy nem is vagyok kíváncsi a második részre. A szolgálólány meséjéből nekem bőven elég volt az első évad. Pocahontas kettő? Ki a tökömet érdekel? :D Na jó, egy filmsorozatot tudok mondani, ahol a második rész nálam kiütéssel győzött, és az nem más, mint a Terminátor 2! Könyvek esetében gyakrabban előfordul, hogy a második, harmadik, stb. rész jobban sikerül (nyilván kezdő íróknál főleg, ahogy egyre gyakorlottabbak lesznek), habár itt is gyakori, hogy nem feltétlenül lenne muszáj folytatni 1-1 történetet. De pl. Harry Potter esetében a harmadik könyv volt a kedvencem. :) Szóval kiolvastam az elmúlt hetekben néhány második kötetet, viszont nem írtam róluk külön bejegyzést. Azért mégiscsak szeretnék ezekről említést tenni. Nézzük csak! Tetszett? Nem tetszett? Jobb volt? Rosszabb lett? Jodi Taylor: Nem semmi lány - avagy visszatérés a Frogmorton farmra Habár a St. Mary

Csatlakoztam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének egy kihívásához, ahol időnként kapunk egy témát, amiről írhatunk, és közben linkelünk egymásra is, azaz a bejegyzés alján elolvashatod, hogy a többi résztvevő miről írt. A mostani téma, hogy "Te miben hiszel?" - ami, hű, mennyi minden lehet! Épp ezért nem is egyszerű megválaszolni ezt a kérdést, hiszen egyszerre hiszek rengeteg mindenben, és egyszerre kételkedem is. Mármint ugyanazokban a dolgokban. Furcsa, nem? 😁 Hiszek magamban. És közben kételkedek magamban. Hiszem, hogy képes vagyok dolgokra, és közben kételkedem abban, hogy képes vagyok rá. Életben maradni? Megvalósítani az elképzeléseimet? Felnőttként viselkedni? - I can't adult today! 😂 Mindenre van számos példa és ellenpélda, így ez annyira de annyira változó. És még ezt az ingatag hitet sem volt könnyű felépíteni. Aztán hiszek ezoterikusként cimkézett dolgokban. Aki követi a blogomat, az tudja, hogy szoktam néha emlegetni a buddhizmust, csillagjegyeket, jógát, csakrákat, meg ilyesmit. Nagyjából tizenhárom éves korom óta érdeklődöm ezek iránt.

Nagyon izgalmas ez a kihívás, és ne hidd, hogy azzal, hogy elolvastam most az ötödiket, befejeződik a "küldetésem"! :D Számos további molyos író regénye izgatja a fantáziámat. ;) Ami pedig a legjobb, hogy rengeteget tanulok az egészből. Amennyiben valami kiválót vagy jól működőt olvasok, azért; ha pedig valamilyen hibát találok, az felhívja a figyelmemet, mire figyeljek oda a saját írásaimnál. Oroszlán szerint: amikor az író könyvet olvas, majd beszél róla neked, az olyan, mint amikor vendéglátóssal mész étterembe... 😂 Javaslat: ez utóbbit semmiképp se próbáljátok ki, ha kedves az étvágyatok! No, de lássuk, mit eszünk most! Nemrég Aurora Lewis Turner Névtelenek című regénye került a Kindle-ömre, méghozzá ingyen, ugyanis a szerző a születésnapja alkalmából azzal lepte meg a molyokat, hogy néhány napra ingyenessé tette a könyv digitális verzióját. Köszönjük szépen! Szerintem ez kedves gesztus, és persze remekül lehet vele terelni a leendő olvasótábort a következő kötet felé, hiszen lesz folytatása is. :) Szóval e kicsiny ajándékért cserébe, meg persze a

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az egyik saját írásomnak hasonló borítót képzeltem el, csak két figurával. Örültem, mint majom a farkának, milyen jól kitaláltam, és mennyire illeni fog a sztorihoz. Aztán felugrottam a molyra, és menten univerzumos, csillagos eges, sziluettes borítókra bukkantam. Pedig nem kerestem, egyszerűen csak megjelentek a frissben. Ajóéletbe! - duzzogtam, de aztán rögtön érdekelni is kezdett, hogy vajon miről írhat az, aki hasonló borítót képzelt el, mint én, a (még egyelőre) zugíró? Többek között ezért is keltette fel az érdeklődésemet Rick Reckless Isteni utazás című könyve, másrészről pedig a "filozófiai fantasy" mivolta. (Vagy nem tudom, hogy nevezzem, amikor vallási kultúrkör ihlet mesét. Létezik amúgy ilyen kategória? Talán érdemes lenne bevezetni. :D ). Az első gondolatom ez volt, miután befejeztem a könyvet: Szóval... ilyen egy LSD trip? :D Isten jóarc, hogy

A csillagok mindig is lenyűgöztek. Talán ötödikben vagy hatodikban tanultuk a naprendszert és a csillagokat, soha jobb földrajzóráim nem voltak.A szobámban csillagos ágytakaró és sötétítő függöny volt. Örökké vadászom a csillagos fülbevalókat olyan anyagból, amit elvisel a fülem (nem durran be 30 másodperc alatt).Fűztem csillagos és bolygós karkötőt.Csillagos, univerzumos kerámiákat is szívesen festek a MadeByYou-ban.Van csillagos oldaltáskám, csillagos hátitáskám, csillagokat ragasztottam a kabátomra és a jógaszőnyeg-táskámra.Van csillagos sálam, bugyim és zoknim is.Szeretek ilyen elődásokra járni, mint a szupervoid, gravitációs hullámok... Imádom a sci-fit.... De mire föl ez a nagy csillagmánia? Miért szeretem ennyire a csillagokat? Miért nyűgöznek le? Miért bámulom őket önkényesen, amikor tiszta az ég? Mi ez a furcsa vonzalom? És miért könnyezem, ha belebámulok az űrbe, és próbálom őket ésszel fölfogni? Többször említettem már azt a katarzist, amit átéltem egy mély és nehéz pillanatomban. Amikor szembenéztem a Semmivel, és megismertem az igazi arcát: ami maga a minden.