Csillagmániásként alap, hogy egy csillagos borítójú és című könyvet előbb-utóbb a kezembe veszek így vagy úgy, tehát egyértelmű, hogy nem maradhatott ki Aurora P. Hill története sem, a Csillagos ösvényen.

A kötet utazókönyvként került hozzám, és hálás vagyok, hogy a szerző az útjára bocsátotta ezt a jó masszív példányt, mert nagyon élveztem. Habár eleinte kicsit úgy éreztem, hogy sok a fölösleges jelenet, vagy időhúzás, nem tudnám igazából megmondani, de egy icipicit pöröghetett volna jobban is. Először azt hittem, küzdenem kell majd, hogy határidő előtt befejezzem, de a második felétől úgy elvarázsolt, hogy fél nap alatt befejeztem.

Érdemes arra felkészülni, hogy bár sok minden kiderül, a történetnek nincs igazán lezárása, sőt, most kezdődik még csak igazán. Emiatt nekem volt egy kis hiányérzetem, de lehet, csak én érzem így. Vagy fiú-lány vagy családi vonalon igényeltem volna egy összeborulást, hogy meglegyen a kötet önálló katarzisa. Nyilván ez egy többrészes történet, de részemről szeretem, ha az egyes részek is rendelkeznek egyfajta kerettel amellett, hogy ott a hook, az igény megteremtése a folytatás olvasására – az megvan, de izibe, ide vele, most!

A másik, ami nekem fura volt, az a “csillagok” magyarázata, leginkább a Földé. Valószínűleg én vagyok túl földhözragadt, de mivel a mi világunk a kiindulópont, engem nem elégített ki az, amit kaptunk. Lehet, hogy ez az én hiányosságom, de az én tudományos ismereteimmel sehogy sem tudtam összeilleszteni. 😀 Tudom, nem sci-fi, és persze fel lehet ezt fogni egyfajta teremtésmítoszként, de ha van egy szereplőnk, aki a helyzetéből kifolyólag mindenre emlékszik, akkor az már nem mítosz, hanem tény.

Viszont a világ nagyon tetszett, a természet és egymás tisztelete, a pénz helyett szivességgel való “fizetés”, szóval az együttműködés és összetartás, már-már giccses volt, de engem épp ezért lenyűgözött. Szeretnék egy ilyen jólelkű világban élni, ezért szerettem olvasni, és belemenekülni a saját valóságomból ebbe. Megrögzött eszképista vagyok, no. Épp ezért imádom a portal fantasy-kat. Csodaváró lelkemnek jólesik az a lehetőség, hogy el lehet innen menni egy jobb és kedvesebb világba. Ó, bárcsak!

Egyszerűen foglalkoztat a történet. Ilyen a jó sztori, leteszed, és aztán ezen jár az eszed. Szóval ajánlom ezt a könyvet, mert sok izgalomban és varázslatban lesz annak része, aki a kezébe veszi! Mindig izgalmas arról olvasni, milyen világot teremt egy másik ember, mit jelent számára az összetartás, a szeretet, és persze a csillagok! Ha ezen kötet alapján kellene megítélnem Aurora P. Hill lelkét, azt mondanám, hogy csodálatos!