Mindig is érdekeltek a csillagok. Lenyűgöző, hogy ebben az ésszel felfoghatatlan méretű világban mik és miképp vesznek minket körül. És emellett – a misztikusok úgy tartják – üzeneteket is hordoznak magukban az életfeladatainkkal kapcsolatban. De mégis hogyan? Erről szól az Égi utak csillagüzenetei.

Nem mondom, jó tömény anyag, és még ez sem teljes. Kezdő, lelkes műkedvelő vagyok a témában, így engem ez rengeteg, de tényleg rengeteg információval látott el. Azt hiszem, az ábrát úgy érthetjük meg igazán, ha érezzük. Érezni pedig akkor fogjuk, ha a bolygók, házak, fényszögek, csillagképek (ésatöbbi) jelentéseit is érezzük. Azt viszont akkor érezzük meg igazán, ha foglalkozunk is velük. Érteni egy dolog, de nem elég. Úgy kell érezni, ahogy Lyra érzi az aletiométert. Intuitíve.

Az ég az asztrozófia aletiométere.

Nem tisztem eldönteni amatőrként, hogy mennyire állják meg a helyüket a benne foglaltak. A legtöbb embernek megvan a véleménye az asztrológiáról, és néhányaknak az asztrozófiáról is. Mindenkinek a maga ismeretei és tapasztalatai alapján releváns a véleménye, és eldöntheti, hogy utánanézve ezt megerősíteni vagy megváltoztatni akarja-e, netán egyszerűen csak jó neki így, és mindennemű vizsgálódás nélkül vállat vonva továbbsétál. Én nem ítélem el, és nem is istenítem. Ami biztos, hogy az elvek, amelyeket ismertet a könyv, sok helyen együtt rezonáltak a lelkemmel. Ennek legszembetűnőbb bizonyítéka a random Dsuang Dszi álma versidézés a kötet egy oldalán. Fogalmam sincs (na jó, azért sejtem 🙂 ), minek volt ott, de ott volt, és szeretem. És mivel szeretem, jól esett, hogy ott volt. Belebonyolódtam? Kibogoztam? 😀

Készítettem már horoszkópot magamnak, és elemezgettem azt könyvekben és interneten fellelhető tudás alapján, továbbá kaptam már én is egyórás asztrológiai elemzést, és kaptam 23 oldalas, A4-es asztrozófiai elemzést is. (Kérd Kunótól! Egy könyvét itt értékeltem, és nagyon várom a hamarosan megjelenő következőt.) Ez utóbbi elemzésnél a hideg futkosott a hátamon, és aha-élmények sorozata árasztott el. Volt benne olyan felismerés, amelyen már túl vagyok, és volt benne olyan, amelyről tudom, hogy még előtte állok, és volt benne katarzis.

Épp ezért úgy döntöttem, hogy hallgatok rá. Egymástól függetlenül, bár más okokból, de mindegyik elemzés azt sugallta számomra, hogy ezt tegyem: osszam meg, ami bennem van. Persze a sérült kis egóm folyamatosan benyomakodik a képbe, és mormog a fülembe, hogy a kutyát nem fogja érdekelni, amit írok. De ha a csillagokra nézek, rájövök, hogy hát nem tök mindegy? Nem számít a közönség mérete. Az üzenet számít, ami ha csak egyetlen lelket is megérint, akkor célba ért. Remélem, hogy aki majd elolvassa a könyvemet, fogékony rá, és érezni fogja. És akkor majd megérti a következő remindert is, hiszen a csillagok jelentős szerepet kapnak benne:

Note to self:
Lione, legalább a saját tanításodat tartsd észben, és nézz a csillagokra!

Most akkor asztrológus lettél? Nem. Asztrozófus? Nem. Csak elolvastam egy könyvet, ami betekintést nyújt az asztrozófusok munkájába. Ehhez sokkal több kell ennél. Tanfolyam és gyakorlás. És az akarsz lenni? Egyelőre maradok az írásnál, miközben programozóként keresem a pénzem. Hogy mit hoz a jövő, majd meglátom, de nem akarok szétaprózódni. Mindenki jobban jár, de főleg én, ha egyszerre csak kevés dologra koncentrálok. Ez tapasztalat! 😉

Apropó, milyen könyv, milyen írás? Kattints ide a részletekért!