Filmek esetében a második részek... nos, hát... nem szoktak a legjobban sikerülni. Legtöbbször érezni rajtuk, hogy csak a kassza megtöltése a motiváció, és a kreativitás, egyediség gyakran háttérbe szorul. Van, hogy nem is vagyok kíváncsi a második részre. A szolgálólány meséjéből nekem bőven elég volt az első évad. Pocahontas kettő? Ki a tökömet érdekel? :D Na jó, egy filmsorozatot tudok mondani, ahol a második rész nálam kiütéssel győzött, és az nem más, mint a Terminátor 2! Könyvek esetében gyakrabban előfordul, hogy a második, harmadik, stb. rész jobban sikerül (nyilván kezdő íróknál főleg, ahogy egyre gyakorlottabbak lesznek), habár itt is gyakori, hogy nem feltétlenül lenne muszáj folytatni 1-1 történetet. De pl. Harry Potter esetében a harmadik könyv volt a kedvencem. :) Szóval kiolvastam az elmúlt hetekben néhány második kötetet, viszont nem írtam róluk külön bejegyzést. Azért mégiscsak szeretnék ezekről említést tenni. Nézzük csak! Tetszett? Nem tetszett? Jobb volt? Rosszabb lett? Jodi Taylor: Nem semmi lány - avagy visszatérés a Frogmorton farmra Habár a St. Mary

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Martin Kay nevével még a Facebookon találkoztam az Írástechnikai Fórumban, amelynek nagyjából két és fél éve vagyok a tagja. Kb. akkor vettem a bátorságot, hogy elsősorban legalább saját magam előtt felvállaljam az írást. Márminthogy papírra Wordbe, mint egy könyvet, és nem csak itt a blogon osztva az észt. (A Nyilas, ugye) :D Szóval az ő első könyvét választottam harmadik olvasmányomnak, az Easternt, ami már elég régóta a képzeletbeli várólistámon toporgott. Így ez a kihívás különösen remek motiváció, hogy végre a kezembe is vegyem az ilyen jóideje halogatott kortárs köteteket, mint pl. ez. :) Martin Kay-nak kulcsa van a szókincsesládához. Elképzeltem lelki szemeim előtt, ahogy áll ez a srác (hamár manga meg fantasy) egy üres kötettel a kezében a semmi közepén - arca persze árnyékban, ki tudja, honnan jön a fény -, és azt mondja: