Szaszkó Gabriella regényeivel a sajátom kapcsán találkoztam először, ahogy korábban ebben bejegyzésben említettem is. Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvére is, főleg mert erősen olyan témákat boncolgat, amelyek engem is érdekelnek vagy érintenek. Zene, szorongás, reinkarnáció - mi sülhet ki ebből? Szaszkó Gabriella: Végtelen Bevallom - és ezzel lehet, hogy egyedül leszek az egész univerzumban - nekem valahogy a borító nem működik. Pedig számos olyan dolog van rajta, amit szeretek: kék, lila, zene, Hold és csillagok. A Midlife Crisis kötetek után ez valahogy mégsem hat számomra olyan lenyűgözőnek. De ez legyen a legnagyobb hibája, nem igazán számít, mert a tartalom sokkal fontosabb! A szorongás. Ez a szemét, ami számos dologban megakadályoz. Pl. a szorongás miatt nem énekelek. Hiába nem hallatszik a hangomon. Oké, a Gitármánia Tábor egy komolyabb közeg, értő közönség, ott ha rontasz, azt tényleg mindenki észreveszi - visszhangzik az elmémben megkérdőjelezhetetlenül. Hiába mondja utána a dobos barátnőm, aki mögöttem játszott, hogy olyan szép volt, ahogy a végén a kitartott hangnál

Olvastátok a Harmóniát? Megvallom őszintén, szerintem a magyar címet elrontották, a perjelnek nem elöl, hanem hátul kéne lennie. Ha hátul van, akkor az egy önálló tag, és így amint megnyitja, be is zárja önmagát, nincs benne semmi. Míg ha elöl van, akkor ez egyértelműen egy záró tag. Viszont a könyvben nem vége van a harmóniának, hanem elkezdődik. Ettől még ez egy remek könyv magyarul is, és ha van valamennyi keleti filozófia alapismereted, akkor számodra nem csak egy elgondolkodtató sci-fi lesz, hanem plusz üzenetet is hordoz majd. És megvallom őszintén, olykor szeretném, ha olyan egyszerű lenne a megvilágosodás, mint ebben a könyvben. Csak betöltöm a szoftvert, és máris kitört a harmónia. Persze ez így ebben a formában csalás lenne. Pedig a bölcsek mind azt mondják, tényleg kb ennyi. Nos, nekem még nem megy. Habár már az, hogy ez a gondolat egyáltalán eszembe jutott, már könnyített a lelkemen. Talán tényleg létezik ez a szoftver, csak épp mindenkinek magának kell lefejlesztenie a sajátját. Ami melós. Nagyon melós, és gyakran fájdalmas. Mert a spirituális út nem csak annyi, hogy lassú

Telepíts egy WordPress-t a localhostodra. Nyisd meg a fejlesztőeszközöddel. Hozz létre egy új mappát a themes könyvtárban, dobálj bele egy kis PHP-t, Bootstrap-et, JS-t és CSS-t, jól keverd meg, majd a végeredményt másold föl a tárhelyedre, és már kész is! 😎 😁 Íme Lione Stanislav szerzői weboldala: Megnézem! Mi is ez? Erre az oldalra fognak felkerülni a legfrissebb híreim a készülő könyvemmel kapcsolatban. Ezt reszelgetem mostanában, miközben a kéziratomon a korrektor dolgozik. Ahogy majd egyre több dolog derül ki a könyvről, úgy duzzad majd rajta a kontent is. ;) Hogy tetszik? Ha esetleg Te is szeretnél hasonló bemutatkozó weboldalt a vállalkozásodnak, tudod, hol találsz meg! ;)

A könyv, amit eddig a legtöbbször olvastam újra. Nem vagyok egy nagy újraolvasós típus, de van, amit egyszerűen muszáj feleleveníteni többször is. Idén télen úgy éreztem, ismét eljött az ideje A Vörös Oroszlánnak. A tizenhatodik születésnapomra kértem, és meg is kaptam. De akkoriban még kicsi voltam hozzá, és beletört a bicskám. Hiányzott még a kellő tapasztalat mind az életemből, mind az olvasmányaimból ahhoz, hogy engem is képes legyen megszólítani az írás. Csak éreztem, hogy ha eljön az az idő, akkor majd sokat fog adni a számomra, és így is lett. Húsz évesen már faltam, és imádtam, ahogy a későbbi újraolvasások során is. Ez a könyv is - épp úgy, mint a Dűne - annyi réteget foglal magába, amennyin az életünk (vagy életeink) során keresztül megyünk. Mindig hordoz valami üzenetet az olvasó számára. A szemszög E/1, cselekmény vagy párbeszédek helyett főként érzések és tapasztalatok, a tanultak leírásából áll a történet. Habár általában jobban élvezem a párbeszéddúsabb regényeket, A Vörös Oroszlán mégis izgalmas, gördülékeny, és letehetetlen. Nem csak lelkileg, de

Múltkor, amikor megosztottam pár könyves csoportban, hogy összeszedtem a bátorságomat, hogy felvállaljam a könyvírást a nagyérdemű előtt, Böbe (a Könyvmentorok szerkesztője) ajánlott egy könyvet: MKM Szél Felícia: Akik a sikertől szoronganak. Imposztorszintrómásként könyvet írni (ez vagyok én) egy dolog. Imposztorszindrómásként könyvet írni az imposztorszindrómáról (ez Cili) - na, ez igazán érdekes! Miért? Mert ő imposztorszindrómásként belülről tudja, hogy milyen ez, és tekintve, hogy imposztorszindrómás, garantáltan alapos, és tutira remek anyagot fog kiadni a kezei közül! A kötet valóban nagyon szép, jó minőségű, viszonylag nagyalakú, kicsit magazin jelleggel tördelt, illusztrált, és még színes is. No, de térjünk vissza a témára. Mi az az imposztorszindróma? A pontos meghatározásért javaslom, hogy olvasd el a könyvet! De addig is, amíg beszerzed, felteszek néhány kérdést: Érezted már úgy, hogy ha eléred a célodat, nem vagy rá büszke, és ha megdicsérnek, legszívesebben elbújnál a függöny mögé? Szoktál aggódni amiatt, hogy a munka, amit kiadsz a kezedből, nem elég

Az elmúlt évem arról szólt, hogy egyrészt megszelídítettünk egy macskát. Vagy ő minket. Aztán most nemrég hozzám vágtak még egyet, de ez most más tészta, majd mesélek róla is egy másik posztban. Másrészt elkezdtem felvállalni magam és mások előtt is, hogy írtam egy regényt. A nyers kézirat egyelőre egész barátságos visszajelzéseket kapott, de más dolog kiállni ezzel a nagyközönség elé (persze, nagy, hogyne, sokan álmodnak erről), mint csak úgy fű alatt 2-3 emberrel elolvastatni. Szóval picit rettegek, de kit érdekel - mármint rajtam kívül. Fontosabb talán, hogy minden marketing tananyag azt mondja, hogy már azelőtt promotáljam a könyvemet, hogy meg sem jelent, és ehhez elengedhetetlen az alkotói profil. No, hát akkor most születésnapomra megleptem magam egy ilyennel, íme: Lione Stanislav Szeressétek, kedveljétek, kövessétek, iratkozzatok föl, jelöljétek kedvencnek, kérjetek értesítéseket… fokozzam még? :) Új projekthez új logó is jár! Természetesen a csillagmánia jegyében! ;) Hogy tetszik? A blog hírlevelének feliratkozói pedig ma elolvashatják életem első, saját

Mindig is érdekeltek a csillagok. Lenyűgöző, hogy ebben az ésszel felfoghatatlan méretű világban mik és miképp vesznek minket körül. És emellett - a misztikusok úgy tartják - üzeneteket is hordoznak magukban az életfeladatainkkal kapcsolatban. De mégis hogyan? Erről szól az Égi utak csillagüzenetei. Nem mondom, jó tömény anyag, és még ez sem teljes. Kezdő, lelkes műkedvelő vagyok a témában, így engem ez rengeteg, de tényleg rengeteg információval látott el. Azt hiszem, az ábrát úgy érthetjük meg igazán, ha érezzük. Érezni pedig akkor fogjuk, ha a bolygók, házak, fényszögek, csillagképek (ésatöbbi) jelentéseit is érezzük. Azt viszont akkor érezzük meg igazán, ha foglalkozunk is velük. Érteni egy dolog, de nem elég. Úgy kell érezni, ahogy Lyra érzi az aletiométert. Intuitíve. Az ég az asztrozófia aletiométere. Nem tisztem eldönteni amatőrként, hogy mennyire állják meg a helyüket a benne foglaltak. A legtöbb embernek megvan a véleménye az asztrológiáról, és néhányaknak az asztrozófiáról is. Mindenkinek a maga ismeretei és tapasztalatai alapján releváns a véleménye, és

Hallottál már róla, hogy könyvet írok? Itt-ott a blogomon, illetve a moly.hu-n már utalgattam rá csak úgy mellékesen. Most viszont eljött az ideje, hogy kijelentsem, azaz bejelentsem : Könyvet írok! Őrület! De komolyan. Ezt most így leírni megrázó élmény, a torkomban dobog a szívem. Mert ez innetől kezdve számonkérhető. És tudjátok mit? Kérjétek is számon rajtam! Nem szabad hagynom, hogy az imposztorszindróma megfutamítson, nem igaz? Pedig most, hogy ezt leírtam… Őőő... Váltsunk témát! Hogy jött ez az egész? Ez nagyon régre nyúlik vissza. Egészen a gyerekkoromba. Mindig is jól elvoltam egyedül. A játékokkal is, de akár két papírgalacsinnal, vagy a nagymamám menyasszonyi fátylával a kanapén. Egész álló nap. Szóval egyedül játszottam, és közben világokat építettem. Mindig is volt egy hártyavékony réteg a tudatom és a külvilág között, amely időnként meg tud vastagodni, és akkor csuda helyeken járok. Később nagyon élveztem a harmadik osztályos fogalmazás órákat, és nyelvtanból is mindig jó voltam, nagyon szerettem. Az irodalommal néha hadilábon álltam, de ez általában

Aki követ Instagramon, annak már elég egyértelmű, hogy elmacskásodunk. :) Hát most elmesélem a történetét: Tavaly télen, miután elköltöztek anyósék, és magukkal vitték a kutyákat, a finom hóban macskatappancsok nyomait fedeztük fel. Később azt is észrevettük, hogy néha ezek a nyomok a kutyaól felé tartanak. Olykor a kutyaól ajtajaként szolgáló pokróc be volt gyűrve, egyértelmű jelét adva, hogy valaki beköltözött! Egyszer kijöttem, és egy fekete macskát láttam elspurizni. Néhány méterrel később megállt, és visszanézett. Jól megbámultuk egymást. Megállapítottam, hogy nem lehet kóbor macska, hiszen nem sovány, és nagyon szép bundája van. Ő pedig megállapította, hogy nem vagyok annyira veszélyes: hanyatt vágta magát, és dörgölőzött a talajhoz. Ám amikor közelebb léptem, ő ugyanannyit távolodott, és újra elvágódott. Ezt néhány alkalommal eljátszottuk, mire a távolság nagyjából másfél méterre csökkent. Egyszer adtam neki a felvágottunkból, ami nagyon ízlett neki. Rendeltem száraz tápot is, amit úgy felszippantott, mint egy porszívó. A nagy áttörést a macskagyökér hozta

Elérkezett a változás ideje! Ó, már mikor! De most végre megvalósítottam! Végre-végre! Szóval... Köszöntelek a Megvalósítás alatt 3.0-n! Rövid történeti áttekintés Úgy emlékszem, ez az egész 2013-ban kezdődött, amolyan ön- és közmotiválási céllal. Meg mert grafomán vagyok, és a Nyilas szereti osztani az észt. :D Habár nem tettem szert hatalmas követőtáborra - tény, nem is tettem érte semmit, mert a marketing számomra black magic, amin azért igyekszem majd változtatni a jövőben - tudomásomra jutott, hogy azért néhány embert elgondolkodtattak, néhány embernek segítettek az írásaim. ❤︎ Szóval az 1.0-s verzió anakidején a blog.hu-n indult útnak (nahát, egy galaxisos képpel! 😁). A fejlécképet néhány hónappal később Inkscape-ben rajzoltam. De azt hiszem, témáimmal nem igazán találtam meg a célközönséget, ők ugyanis nem az Indexen, hanem inkább a Cafeblogon tanyáztak akkoriban. Sokat gondolkodtam, hogyan tovább, és alaposan körbejártam a Cafeblogot. Az szimpatikus volt, hogy WordPress alapon működött, viszont az már kevésbé, hogy a blog.hu-hoz képest kevesebb