Aki követ Instagramon, annak már elég egyértelmű, hogy elmacskásodunk. 🙂 Hát most elmesélem a történetét:

Tavaly télen, miután elköltöztek anyósék, és magukkal vitték a kutyákat, a finom hóban macskatappancsok nyomait fedeztük fel. Később azt is észrevettük, hogy néha ezek a nyomok a kutyaól felé tartanak. Olykor a kutyaól ajtajaként szolgáló pokróc be volt gyűrve, egyértelmű jelét adva, hogy valaki beköltözött!

Egyszer kijöttem, és egy fekete macskát láttam elspurizni. Néhány méterrel később megállt, és visszanézett. Jól megbámultuk egymást. Megállapítottam, hogy nem lehet kóbor macska, hiszen nem sovány, és nagyon szép bundája van. Ő pedig megállapította, hogy nem vagyok annyira veszélyes: hanyatt vágta magát, és dörgölőzött a talajhoz. Ám amikor közelebb léptem, ő ugyanannyit távolodott, és újra elvágódott. Ezt néhány alkalommal eljátszottuk, mire a távolság nagyjából másfél méterre csökkent.

Egyszer adtam neki a felvágottunkból, ami nagyon ízlett neki. Rendeltem száraz tápot is, amit úgy felszippantott, mint egy porszívó. A nagy áttörést a macskagyökér hozta meg: beszipuzva megengedte, hogy megsimogassam, és egészen megkedvelt – ám a macskagyökér ezután soha többé nem érdekelte. Tudatos macska ez! 😀

Oroszlán begyűjtötte az információkat a szomszédoktól. Megtudtuk, hogy a neve Kormos, és hallgat is rá. Nem egy kreatív név, én Kormocskának szoktam becézni. Miért? 🙂 Az eredeti gazdi elköltözött, ám nem nagyon messzire, a kis fekete gombóc meg visszaszökött, és helyi mindenkimacskájává vált. Tisztára, mint egy inverz DLM. Hát magunkra vállaltuk a gondozását. Meg különben is, megállapítottuk, hogy ez a lény egyértelműen a mi gyerekünk: kis növésű, tehát az én méreteimet örökölte, és fekete, tehát Oroszlán színeit, a mellkasán a nyakánál pedig van egy aprócska fehér folt, ami – Oroszlán szerint – egy csillag. 😀

Nagyon kedves cica, bár félénk, de szereti az emberi társaságot. Velünk már nagyon biztonságban érzi magát, de kezdi felfogni azt is, hogy a hozzánk érkező kétlábúaktól sem kell annyira félnie. A nyugisabb, visszafogottabb látogatóktól már be-begyűjt némi simit is. Szeret bukfencezni, és szuperképessége az arconalvás (lásd lentebb). Óvatosan játszik, vigyáz az ember bőrére. Bár egyértelműen kinti cicaként gondol magára, a tálból nedves kaja evéssel nem tud mit kezdeni, az alom sem érdekli, és benn a házban nem szívesen játszik, mert dögunalom. De amióta beköszöntött a hideg, általában benn alszik. Nemrég a radiátort is felfedezte magának, de a franciaágy a kedvence. Dokinál is járt, és nagyon megadóan tűrte az injekciózást, meg se nyikkant, és alig kellett tartanom, nem akarta kitépni magát a kezemből. És lefényképezhetetlenül fekete:

Így esett, hogy lett egy macskánk. Azóta macskás fotókkal van csurig a telefonunk, és a hozzám közel állókat őcukisága képeivel fárasztom. Már biztos elegük van belőlem. 😀 De tényleg gyönyörű ez a kisállat! 🙂