Hallottál már róla, hogy könyvet írok? Itt–ott a blogomon, illetve a moly.hu-n már utalgattam rá csak úgy mellékesen. Most viszont eljött az ideje, hogy kijelentsem, azaz bejelentsem Side comment:

Könyvet írok!

Őrület! De komolyan. Ezt most így leírni megrázó élmény, a torkomban dobog a szívem. Mert ez innetől kezdve számonkérhető. És tudjátok mit? Kérjétek is számon rajtam! Nem szabad hagynom, hogy az imposztorszindróma megfutamítson, nem igaz? Pedig most, hogy ezt leírtam… Őőő… Váltsunk témát!

Hogy jött ez az egész?

Ez nagyon régre nyúlik vissza. Egészen a gyerekkoromba. Mindig is jól elvoltam egyedül. A játékokkal is, de akár két papírgalacsinnal, vagy a nagymamám menyasszonyi fátylával a kanapén. Egész álló nap. Szóval egyedül játszottam, és közben világokat építettem. Mindig is volt egy hártyavékony réteg a tudatom és a külvilág között, amely időnként meg tud vastagodni, és akkor csuda helyeken járok. Később nagyon élveztem a harmadik osztályos fogalmazás órákat, és nyelvtanból is mindig jó voltam, nagyon szerettem. Az irodalommal néha hadilábon álltam, de ez általában tanárfüggő volt. Kaptam zseniális magyartanárokat és borzalmasakat is. Olyanokat, akik inspiráltak, elgondolkodtattak, lelkesítettek, és olyanokat, akik elhitették velem, hogy nem érdemes alkotnom, ne is álmodjak róla. Sajnos nagyon sokáig ez utóbbi élmény hatása érvényesült bennem.

Ennek ellenére sokszor leültem, hogy akkor én most leírom, amin éppen jár az eszem. Ennek egyik eredménye a blog, a másik meg egy csomó megkezdett majd kikukázott kézirat. Nem számoltam, hányszor nyitottam meg a Word-öt, gépeltem napokig, majd dobtam az egészet a lomtárba. Onnan meg végleges törlés. De valójában sosem adtam föl. Tele van a postaládám – mert Gmail-ben küldözgetem magamnak – ötletekkel, jelenetekkel, szinopszisokkal, párbeszédekkel, jegyzetekkel.

Aztán 2018-ban komolyabban elkezdtem írástechnikával foglalkozni. Leültem (vagy hasaltam) a laptopom elé, és legépeltem egy majdnem kész kéziratot. Elakadtam vele a végefelé, de azt már nem töröltem. Viszont sokat tanultam belőle. Most az a történet pihen, és időközben elkészült egy másik.

Kíváncsi vagy rá?

További blogbejegyzésekben mesélek majd magáról a történet keletkezéséről is, és hogy tulajdonképpen miről is fog szólni a könyvem. Hamarosan elárulom a címét, és idővel leleplezem a borítót is, de ne szaladjunk annyira előre! Egyelőre még szerkesztés előtt állok, de remélem, hamarosan sor kerül rá! Nem mondom, tartok is tőle, és biztosan vért fogok izzadni közben. De nem akarok satnya minőségű szöveget kiadni a kezemből, és biztosan sokat fogok tanulni belőle. Viszont a nyomdaiparba is begyűrűzött papírválság sem épp a könyvkiadásnak kedvez. Úgyhogy szoríts!

Ha nem szeretnél lemaradni, akkor vedd be a kék pirulát iratkozz fel a könyves értesítendők listámra a kék gombra kattintva! Ha viszont nem csak a könyv érdekel, hanem a jövőbeli blogbejegyzéseim is, akkor a piros kapszulát gombot válaszd! Ígérem, igyekszem majd minél értékesebb, tartalmasabb, ízlésesebb leveleket készíteni. És természetesen a levél alján lévő Leiratkozás linkkel bármikor leiratkozhatsz, ha meggondoltad magad! 😉