Olvastátok a Harmóniát? Megvallom őszintén, szerintem a magyar címet elrontották, a perjelnek nem elöl, hanem hátul kéne lennie. Ha hátul van, akkor az egy önálló tag, és így amint megnyitja, be is zárja önmagát, nincs benne semmi. Míg ha elöl van, akkor ez egyértelműen egy záró tag. Viszont a könyvben nem vége van a harmóniának, hanem elkezdődik. Ettől még ez egy remek könyv magyarul is, és ha van valamennyi keleti filozófia alapismereted, akkor számodra nem csak egy elgondolkodtató sci-fi lesz, hanem plusz üzenetet is hordoz majd.

És megvallom őszintén, olykor szeretném, ha olyan egyszerű lenne a megvilágosodás, mint ebben a könyvben. Csak betöltöm a szoftvert, és máris kitört a harmónia. Persze ez így ebben a formában csalás lenne. Pedig a bölcsek mind azt mondják, tényleg kb ennyi. Nos, nekem még nem megy. Habár már az, hogy ez a gondolat egyáltalán eszembe jutott, már könnyített a lelkemen. Talán tényleg létezik ez a szoftver, csak épp mindenkinek magának kell lefejlesztenie a sajátját. Ami melós. Nagyon melós, és gyakran fájdalmas.

Mert a spirituális út nem csak annyi, hogy lassú világzenét hallgatunk, táncolgatunk, meditálgatunk, jógázgatunk és vadul vegánkodunk. A spirituális út néha hörgős-vérhányós metál. Néha a legmélyebb ponton szenvedve juthatunk el ahhoz a tudatállapothoz, amely betekintést ad a magasabb szintekbe, lehántja rólunk az illúzióinkat, és lök rajtunk egyet. Azért megyünk be az erdőbe, hogy ott megtapasztaljunk valamit. Aztán amikor belecsömörödtünk a tapasztalásba, úgy nyitjuk ki a szemünket, hogy nem számít, és akkor ezt a tapasztalatot máris fel lehet használni a saját harmónia-szoftverünk fejlesztésére.

Van, akinek azt kell megtanulnia, hogy akármekkora is a közönsége, alázatos legyen. Van, akinek azt, hogy akármekkora is a közönsége, merjen megszólalni. Van, aki észreveszi, mit kell megtanulnia, és van, aki nem. Van, aki észreveszi, de nem vesz róla tudomást, és van, aki próbálkozik, csak valamiért épp nem jön össze. Egyelőre még az én szoftverem is gyakran hibára fut. De ahogy mondani szokás: mocsár nélkül nincs lótusz. – Upsz, ez már majdnem egy idézet a készülő könyvemből. 😀 – Hörgősmetál nélkül nincs nyugizene se, és fel kell ismerni, mikor melyikre van szükség. Egyik sem jobb vagy rosszabb. Mindkettő felszabadító, mindkettő csodálatos! A többi csak ízlés kérdése, az pedig mulandó. 😉