Ilyen se történt még velem eddig! Ez az első alkalom, hogy recenziós értékeléssel kerestek fel a Molyon, ami azt jelenti, hogy kaptam egy (még) tördeletlen e-könyvet – innen is köszönöm a bizalmat – és azt a feladatot, hogy értékeljem a történetet, akár tetszik, akár nem. Habár sorozat része, és én nem olvastam az előző részt, de ez így önállóan is teljesen megállja a helyét, és hiánytalanul élvezhető.

Szabó Róbert: Drift

Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel. Az alapötlet tetszetős. A társadalmi kérdések és a világ helyzete szempontjából érdekes gondolatokat vet fel, az egyenlőség, a függőség, a hatalom, a technológiai fejlődés és a kipusztulás témáit feszegeti. Ezeken mind-mind érdemes elgondolkodni már külön-külön is.

A szereplőket és a történetvezetést tekintve nekem maradt némi hiányérzetem. Nehéz úgy olvasni könyvet, hogy nincs kihez kötődnöm közben, emiatt volt, hogy kicsit erőltetnem kellett az olvasást. Nem akartam feladni, mert amúgy kíváncsi voltam a végkifejletre. De sajna a karakterek felületesek voltak a számomra. Vagyis inkább nem tudtam szimpatizálni velük. A lányok szexik. A fiúk izmosak, erősek és szexmániásak. És ennyiben ki is merültek. Ez valószínűleg az én dilim, de én szeretem jobban megismerni és megkedvelni a szereplőket. Szeretem, ha nem ennyire sematikusak, és összetettebb lelki folyamatok játszódnak le bennük. De lehet, hogy csak nekem nem sikerült megéreznem őket a maguk mélységében.

A történet kicsit kuszán indult, szerintem egy lineáris történetvezetés érthetőbb lett volna az elején is, de ez a kuszaság szerencsére nem tartott sokáig. Valószínűleg az író mindenképp úgy érezte, hogy meg kell mutatnia, hova fogunk kilyukadni a végére, hogy az olvasó kíváncsi legyen az odajutás módjára, ami rendben is van. Csak kissé nehéz volt követni. Mire megszokod, mi van, snitt van. Az események leírásában nem éreztem az egyensúlyt. Néha számomra túl részletesen és lassan folytak az események, néha pedig csak egy-egy mondatnyi utalást kaptunk arról, mi is történt, pedig kíváncsi lettem volna. Ez valószínűleg ízlés vagy habitus kérdése is, ki mire kíváncsi egy könyvben vagy történetben. Nekem itt is hiányérzetem volt, de az nem jelenti azt, hogy mindenkinek az lesz.

A világ maga fantáziadús. A kiterjesztett valóság és az aréna, ez a virtuális félig színház, félig interaktív játék sok izgalmat rejt magában, és ahogy említettem, maga a társadalmi helyzet is jól kitalált, és rengeteg lehetőség van benne. Viszont olyan volt az egész könyv, mintha legalább két kötetnyi történet lett volna összefércelve. spoiler Sok minden történt egyetlen könyvben. Elfáradtam. Szerintem érdemes lett volna két részre szedni a történetet, és jobban kidolgozni a morális váltást – már amennyiben az tényleg megtörtént. Ez nem volt tiszta a számomra.

És mi van a megrázó jelenetekkel? Nekem nem volt ezzel problémám, én is megkaptam már a férjemtől a saját készülő regényemmel kapcsolatban, hogy vérszomjas vagyok. 😀 Azért bevallom, azt sajnáltam, hogy nem jött se Denisa, se Kyra, hogy helyre pofozza az egész bagázst. Ettől még úgy gondolom, nincs azzal semmi baj, ha egy könyv lehoz az életről. Van, amikor egy alkotásnak az a feladata, hogy szorongást keltsen. Örüljünk, hogy ez csak fikció – miközben nem teljesen az, elvégre a fikció olykor képes a valóságot közelebb hozni hozzánk, mint maguk a hírek. És ez így van rendjén. Nagyon helyes, ha valakit megráz a történet! Akkor elérte a célját. 😉

Ennek ellenére azt hiszem, nem én vagyok a célcsoport. Számomra túl tesztoszterondús a sztori. Másoknak meg majd az enyém lesz túl ösztrogéndús. 😀 De ezzel sincs semmi baj, a hormonok már csak ilyenek. Remekül fel tudjuk használni őket a művészetünkben. 😉 Szóval szívesen ajánlom a Driftet azoknak, akik nálam jobban szeretik a verekedős jeleneteket, az autóversenyzős játékokat, és akik inkább cselekmény alapú könyvet olvasnának sok-sok akcióval. 😉 Everybody was kung fu fighting, türürürü-rüttürü-rüttüttű…

Ha érdekel, milyen könyveket ajánlok még, kattints ide! 🙂