Ó, mennyien vagyunk, akik hiába vártuk a levelet, hogy felvételt nyertünk a Roxfortba! Bizonyára rengetegen, jól sejtem? Fróna Zsófia Fegyverek háza című regénye pedig azzal kecsegteti az olvasóit, mint Jodi Taylor, hogy van még remény, léteznek további varázslatos intézmények, ahova be lehet kerülni! – Mondjuk részemről, azt hiszem, inkább a St. Mary-re gyúrnék, mivel a fegyverkezés távolabb áll tőlem, mint a történelem. Látva az érettségi bizonyítványomat talán takarítónak fel is vennének… 😂

Amikor belekezdtem a könyvbe, semmit sem tudtam róla, csak azt, hogy sokan szeretik a Molyon figyeltjeim közül. Én meg, mivel folytatom a molyos írókkal való ismerkedésemet, nagyon örültem, amikor a szerző egy napra ingyenessé tette az e-bookot. Hálás köszönet érte!

Ahogy elkezdtem olvasni… nos, először majdnem abba is hagytam. Olyan volt, főleg az elején, mint egy vázlat, csúszott szét az egész, a jelenetek mint befejezetlen ötletek sorakoztak egymás alá bedobálva. Nekem a Gmail fiókom egy-egy levélfolyama hasonló, ahova az eszembe ötlő szituációkat ömlesztem, amiket kidolgozásra szánok – mindössze annyi a különbség, hogy a könyvben időrendben vannak. De miért ez a kidolgozatlanság-érzés? Super secret

No, ennyit a “feketelevesről”, jöjjön a jó rész! 😀

Mert érdemes tovább olvasni! Előbányásztam azt az énemet, amely annakidején beleszeretett a Harry Potterbe és az akkoriban megjelent többi ifjúsági regénybe. És milyen jól tettem! Mert ha erre képes vagy, nyert ügyed van! Ezen a szűrőn keresztül egy kellemes, szórakoztató fantasy-t fogsz olvasni. Visszacsöppentem a régi szép időkbe, és szuperül éreztem magam.

Nekem nem hiányzott több akciójelenet se, habár tény, hogy egy fegyveres könyv elvileg megkövetelné. Ez nálam nyilván egyéni preferencia, de a szereplők egymáshoz való viszonyát, a személyiségük dinamikáját ábrázoló jeleneteket jobban szeretem, míg a hosszú csatározásokat többnyire unom, bármilyen könyvről is legyen szó. Pl. HP Szóval örültem, hogy Zsófi nem untatott ilyesmivel, bár persze nem tudhatom, mi vár rám a következő kötetekben. 😀

A szereplők személyiségét remekül hozták a párbeszédek. Szerettem Sarah-t, és sajnáltam, hogy csak az elején kapott szerepet. A legizgalmasabb számomra Christopher és persze Setan. Hiszen az egészet a személyiséggel rendelkező fegyverek színesítik leginkább spoiler. Emellett a szertartások is nagyon ötletesek, habár az elején nem sokat tudtunk meg arról, hogy mik azok. Igazság szerint néha olyan érzésem volt, hogy mivel az író tudta – nem csak a szertartásokkal kapcsolatban – mik azok, mintha tőlünk is elvárta volna ugyanezt. De később végül is megtudjuk, csak ez így elsőre fura volt.

Főleg ifjúsági regényként ajánlom, a stílusa is olyan, és a suli is: OKJ-s harcászati szakközépiskola. 😀 Haladok is tovább a többi résszel, mert jó volt belemerülni ebbe a világba, gyakorlatilag letehetetlen a könyv, és szörnyen kíváncsi vagyok a folytatásra! Van egy sejtésem… hamarosan kiderül, jól tippelem-e. 😉

Matrica is nagyon élvezte 😻