Nem. Tévedés. Nincsen egyetlen rákom sem. Sem a Napom, sem a Holdam, sem az aszcendensem, de még egy kósza bolygóm sem rák. Nyilasaim vannak dögivel, meg két bakom, két skorpióm, és még pár egyéb elszórva. De rák? Nem. Mi ez a bullshit a csillagjegyekkel? Majd talán egy másik bejegyzésben beszámolok ezek jelentőségéről is, de most inkább Arthur C. Clarke mestertől - egyik kedvenc írómtól - idéznék, mert ezt egyes források szerint ő mondta (és belőle ki is nézem): "I don’t believe in astrology; I’m a Sagittarius and we’re skeptical." mármint "Nem hiszek az asztrológiában. Nyilas a csillagjegyem, és mi szkeptikusak vagyunk." - Na, szóval én is. :) Kanyarodjunk tehát vissza a csakrákhoz, amelyekkel kapcsolatban (is) kijelenthetem, hogy szkeptikus vagyok, mint Clarke. Vagyis minden manapság ezoterikus* (-nak mondott) módszert, kifejezést, eszközt, felvetést, hitet - mit tudom én, hogy hívják ezeket - kellő kételkedéssel kezelek. Nem zárom ki létezésüket, nem is utasítom el őket csípőből, csak nem nyelem le egyből. Előbb megrágom. Megvizsgálom, hasznos lehet-e számomra valami belőlük. Vannak, akik

A csillagok mindig is lenyűgöztek. Talán ötödikben vagy hatodikban tanultuk a naprendszert és a csillagokat, soha jobb földrajzóráim nem voltak.A szobámban csillagos ágytakaró és sötétítő függöny volt. Örökké vadászom a csillagos fülbevalókat olyan anyagból, amit elvisel a fülem (nem durran be 30 másodperc alatt).Fűztem csillagos és bolygós karkötőt.Csillagos, univerzumos kerámiákat is szívesen festek a MadeByYou-ban.Van csillagos oldaltáskám, csillagos hátitáskám, csillagokat ragasztottam a kabátomra és a jógaszőnyeg-táskámra.Van csillagos sálam, bugyim és zoknim is.Szeretek ilyen elődásokra járni, mint a szupervoid, gravitációs hullámok... Imádom a sci-fit.... De mire föl ez a nagy csillagmánia? Miért szeretem ennyire a csillagokat? Miért nyűgöznek le? Miért bámulom őket önkényesen, amikor tiszta az ég? Mi ez a furcsa vonzalom? És miért könnyezem, ha belebámulok az űrbe, és próbálom őket ésszel fölfogni? Többször említettem már azt a katarzist, amit átéltem egy mély és nehéz pillanatomban. Amikor szembenéztem a Semmivel, és megismertem az igazi arcát: ami maga a minden.

Eltelt néhány év, mióta megírtam a korábbi Bemutatkozást a blogra. Azóta én is sokat változtam, és az életem is. Továbbra is webprogramozó vagyok, továbbra is a rockzene a kedvencem, és még mindig vörösre hennázom a hajamat. :) Viszont a megvalósítás mint fogalom, amellett, hogy ugyanazt is jelenti számomra, mint 5 éve, sokkal mélyebb tartalmakkal is gazdagodott. Mi is az a megvalósítás? Igen sokféle megvalósítás létezik. Van például az, amikor vágyunk valamire: egy házra, egy utazásra, egy autóra, bármire - azaz célokat tűzünk is, és megvalósítjuk őket. Van, hogy megvalósítunk elképzeléseket: tanulunk, kertészkedünk, festünk, barkácsolunk, zenélünk, szoftvert fejlesztünk, lakást felújítunk, eseményt szervezünk. Megvalósítás az is, amikor teszünk az egészségünk érdekében: diétázunk, vitaminokat vagy gyógyszert szedünk, sportolunk és eleget alszunk. Tehát létrehozunk dolgokat vagy átalakítjuk őket. Mind folyamatosan megvalósítunk. Megvalósítjuk például esténként a vacsorát, vagy az otthonunkat, a családunkat, a munkánkat, önmagunkat, a boldogságunkat... legalábbis így reméljük.

Nem először jártam a Már megvagy blogon, de valahogy nem volt még meglájkolva részemről. Ezt most bepótoltam, mert elgondolkodtatott. Nem feltétlenül értek mindennel egyet, ahogy nem feltétlenül az én értelmezésem a helyes, mindenesetre érdekes témákat boncolgat. Amúgy meg tulajdonképpen magam is így érzem. Én már megvagyok. Tinikoromban kezdtem el foglalkozni a különféle ezoterikus témákkal. Könyveket olvastam, fórumokra regisztráltam, cseteltem hasonló érdeklődésű emberekkel, Anyu elvitt néhány kezelésre - kerestük a kiutat abból az állapotból, ahogy anno éreztem magam. Az önbecsülésem romokban hevert, nem mertem idegenek előtt megszólalni, pocsékul éreztem magam, és legszívesebben köddé váltam volna. Akkor lettem jobban, amikor "ezotériától mentes" könyvek segítségével sikerült megváltoztatnom a gondolkodásmódom. Amikor úgy döntöttem, nem hibáztatom többet magam, szembenézek a félelmeimmel, és hiába van görcsben a gyomrom, akkor is kérek 10 deka sajtot a pultnál. Persze jobban szeretem a bérletet automatánál megvenni, de ettől még tudom, hogy képes vagyok az ablaknál is kérni.