A könyv, amit eddig a legtöbbször olvastam újra. Nem vagyok egy nagy újraolvasós típus, de van, amit egyszerűen muszáj feleleveníteni többször is. Idén télen úgy éreztem, ismét eljött az ideje A Vörös Oroszlánnak. A tizenhatodik születésnapomra kértem, és meg is kaptam. De akkoriban még kicsi voltam hozzá, és beletört a bicskám. Hiányzott még a kellő tapasztalat mind az életemből, mind az olvasmányaimból ahhoz, hogy engem is képes legyen megszólítani az írás. Csak éreztem, hogy ha eljön az az idő, akkor majd sokat fog adni a számomra, és így is lett. Húsz évesen már faltam, és imádtam, ahogy a későbbi újraolvasások során is. Ez a könyv is - épp úgy, mint a Dűne - annyi réteget foglal magába, amennyin az életünk (vagy életeink) során keresztül megyünk. Mindig hordoz valami üzenetet az olvasó számára. A szemszög E/1, cselekmény vagy párbeszédek helyett főként érzések és tapasztalatok, a tanultak leírásából áll a történet. Habár általában jobban élvezem a párbeszéddúsabb regényeket, A Vörös Oroszlán mégis izgalmas, gördülékeny, és letehetetlen. Nem csak lelkileg, de

Nem fogok rendszert csinálni az újraolvasásokból, de néha ezért előfordulhat velem is. Például ősszel ez a könyv kikövetelte magának, és úgy érzem, az alábbi vallomással még tartozom itt a blogon. :) A Dűne még gyerekkoromban varázsolt el a - sokak által utált, de főleg a rendező által gyűlölt - 84-es film változattal. Lynch hangulatvilága és a Toto zenéje engem kilóra megvett akkoriban. Nem éreztem még azt sem, hogy nem értek valamit, mert valahogy minden hiánynak értelmet adott valami szavakkal leírhatatlan. Ott rezeg a levegőben még így, erősen megnyirbált változatában is. Aztán talán olyan húsz éves lehettem (tízenpár éve tehát), amikor először olvastam, és le lettem nyűgözve. Amit Lynch csak éreztetett, itt szavakba foglalt értelmet is nyert. Olyannyira, hogy még azt is álmodtam, hogy Herbert reinkarnációja vagyok - jó is volna, álmodik a nyomor. :D Szóval, mivel tízenpár éve olvastam, már kevés részletre emlékeztem, azt leszámítva, hogy egyértelműen ultimate kedvenc, dobogós. Viszont az új film kapcsán - amelyben számomra valahogy ott visszhangzott a 84-es hangulatvilág is -

Ilyen se történt még velem eddig! Ez az első alkalom, hogy recenziós értékeléssel kerestek fel a Molyon, ami azt jelenti, hogy kaptam egy (még) tördeletlen e-könyvet - innen is köszönöm a bizalmat - és azt a feladatot, hogy értékeljem a történetet, akár tetszik, akár nem. Habár sorozat része, és én nem olvastam az előző részt, de ez így önállóan is teljesen megállja a helyét, és hiánytalanul élvezhető. Szabó Róbert: Drift Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel. Az alapötlet tetszetős. A társadalmi kérdések és a világ helyzete szempontjából érdekes gondolatokat vet fel, az egyenlőség, a függőség, a hatalom, a technológiai fejlődés és a kipusztulás témáit feszegeti. Ezeken mind-mind érdemes elgondolkodni már külön-külön is. A szereplőket és a történetvezetést tekintve nekem maradt némi hiányérzetem. Nehéz úgy olvasni könyvet, hogy nincs kihez kötődnöm közben, emiatt volt, hogy kicsit erőltetnem kellett az olvasást. Nem akartam feladni, mert amúgy kíváncsi voltam a végkifejletre. De sajna a karakterek felületesek voltak a számomra. Vagyis inkább nem tudtam szimpatizálni

Ó, mennyien vagyunk, akik hiába vártuk a levelet, hogy felvételt nyertünk a Roxfortba! Bizonyára rengetegen, jól sejtem? Fróna Zsófia Fegyverek háza című regénye pedig azzal kecsegteti az olvasóit, mint Jodi Taylor, hogy van még remény, léteznek további varázslatos intézmények, ahova be lehet kerülni! - Mondjuk részemről, azt hiszem, inkább a St. Mary-re gyúrnék, mivel a fegyverkezés távolabb áll tőlem, mint a történelem. Látva az érettségi bizonyítványomat talán takarítónak fel is vennének… 😂 Amikor belekezdtem a könyvbe, semmit sem tudtam róla, csak azt, hogy sokan szeretik a Molyon figyeltjeim közül. Én meg, mivel folytatom a molyos írókkal való ismerkedésemet, nagyon örültem, amikor a szerző egy napra ingyenessé tette az e-bookot. Hálás köszönet érte! Ahogy elkezdtem olvasni… nos, először majdnem abba is hagytam. Olyan volt, főleg az elején, mint egy vázlat, csúszott szét az egész, a jelenetek mint befejezetlen ötletek sorakoztak egymás alá bedobálva. Nekem a Gmail fiókom egy-egy levélfolyama hasonló, ahova az eszembe ötlő szituációkat ömlesztem, amiket kidolgozásra szánok

Volt most egy kisebb kihagyásom molyos írók terén, néha olvas az ember mást is. Pl. újra előveszi A Dűnét, meg kicsit fejleszti önmagát, ésatöbbi, ésatöbbi. Meg nem minden könyv ihlet meg annyira, hogy blogbejegyzést is írjak róla. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, sőt! No, de aki követ Instán, az már láthatta is, mit olvastunk legutóbb Matricával: T. C. Lang: A Lámpás nyomában Hogy őszinte legyek, számomra se a cím, se a borító nem sejtette, micsoda csoda rejtőzik ebben a könyvben. Ellenben a fülszöveg! Ó, ha én tudnék ilyen jó fülszöveget írni! Szóval a fülszöveg volt a "bűnös", meg az író személye. Feltűnt ugyanis, hogy Tündével sok közös van bennünk és ezt a története során is éreztem - mármint a közöst. A főhősnő kelekótyasága és a főhős önuralma, a párbeszédek humora, izgalmas helyekre utazások, spirituális-kultúrkör háttér, különleges képességek, rejtőzködő ellenség… - hm, nem is tudom, hol olvastam hasonlót. :D Ha a jövőben figyelemmel kíséred a blogomat vagy a tevékenységemet a közösségi médiában, esetleg feliratkozol a hírlevelemre, lehet, hogy

Az időutazás ünnepnapja - gondoltad volna? - épp a mai napra esik! Az időutazás már jó ideje foglalkoztatja az emberiséget. Amellett, hogy a tudósok is vizsgálják a lehetőségét, rengeteg alkotás, könyv, film és sorozat készült a témában, sőt az utóbbi időben Arjen egy egész albumot szentel neki, hallgass csak bele! https://www.youtube.com/watch?v=vn7P3oVMnys Amíg nincs lehetőségünk a tényleges időutazásra, addig is itt van nekünk ez a nap. Hogyan ünnepeljük meg? Nézzük meg a kedvenc időutazós filmeinket, vagy keressünk valami újat. Ebben segítségünkre lehet a Snitt, ugyanolyan, mint a Moly, csak filmekkel és sorozatokkal.Ha éppen hétvégére esik, szervezhetünk tematikus beöltözős bulit múlt vagy jövő témában.Illetve ahogy az angolosok a nevéből már sejthetik, az a mai feladatunk, hogy tegyünk úgy, mint egy időutazó. Lépjünk ki az időgépünkből, és legünk összezavarodva a mai kor technológiai vívmányaitól, legyen akár túl modern vagy túl kőkorszaki számunkra - ám ne áruljuk el a barátainknak, hogy épp úgy teszünk, mint egy időutazó! :D Na jó, én ennyire nem vagyok trükkös

Hallottál már róla, hogy könyvet írok? Itt-ott a blogomon, illetve a moly.hu-n már utalgattam rá csak úgy mellékesen. Most viszont eljött az ideje, hogy kijelentsem, azaz bejelentsem : Könyvet írok! Őrület! De komolyan. Ezt most így leírni megrázó élmény, a torkomban dobog a szívem. Mert ez innetől kezdve számonkérhető. És tudjátok mit? Kérjétek is számon rajtam! Nem szabad hagynom, hogy az imposztorszindróma megfutamítson, nem igaz? Pedig most, hogy ezt leírtam… Őőő... Váltsunk témát! Hogy jött ez az egész? Ez nagyon régre nyúlik vissza. Egészen a gyerekkoromba. Mindig is jól elvoltam egyedül. A játékokkal is, de akár két papírgalacsinnal, vagy a nagymamám menyasszonyi fátylával a kanapén. Egész álló nap. Szóval egyedül játszottam, és közben világokat építettem. Mindig is volt egy hártyavékony réteg a tudatom és a külvilág között, amely időnként meg tud vastagodni, és akkor csuda helyeken járok. Később nagyon élveztem a harmadik osztályos fogalmazás órákat, és nyelvtanból is mindig jó voltam, nagyon szerettem. Az irodalommal néha hadilábon álltam, de ez általában

Amikor megtörtént az ominózus eset, ezt a képet rajzoltam, és osztottam meg az alábbi szöveggel: Hol lehet kapni ilyen veszélyes könyveket? Az enyémek olyan békésen ücsörögnek a polcon. Kéne már nekik egy-két fenevad, hogy történjen is valami, nem volt elég izgalom az elmúlt időszakban. Rám a legveszélyesebbek eddig, amelyekkel találkoztam, a tizenkettedikes olvasókönyvben fellelhető naturalista novellák voltak, amiket házi feladatként el kellett olvasni. A macskaakasztás konkrétan megmaradt, és fordult ki a gyomrom. Rettenetesen megviselt. Ezután a maradékot nem voltam hajlandó elolvasni, de szerencsére az akkori a magyartanárom volt olyan jófej, hogy elfogadja az érveimet, miért nem teljesítettem a házi feladatot. De macskaakasztás ide vagy oda, nem jutna eszembe Csáth Géza könyveket darálni. Nem fogom ajánlani soha senkinek az ilyen naturalista műveket, de nem fogom meggyűlölni azt, aki abban találja meg, amit keres az irodalomban. Akinek az tetszik, szíve joga, váljék egészségére. Akinek meg egymás elfogadását, megértését, szeretetét hirdető

Ismét egy molyos író regényét olvastam, ezúttal Jud Meyrin, azaz Megyeri Judit Lowdeni boszorkányhajsza című könyvét. Ha van kedved, csatlakozz Te is a kihíváshoz! ;) Alapvetően nem zsánerem a krimi. Ilyesmit leginkább csak Fable-nél olvasok, ahol a töklökött karakterek, az agyament humor, az sajátos stílus, a velős társadalomkritika és a mély érzelmek szinte teljesen feledtetik velem, hogy ez amúgy egy krimi. Most viszont tényleg egy vérbeli krimit vettem a kezembe. A borítója gyönyörű, gratulálok a tervezőjének, a boszorkányság pedig egy nagyon hívogató szó nálam - emiatt kicsit sajnálom is, hogy nem egy misztikus krimit olvastam. :D A stílus hétköznapi, nem túl kacifántos, könnyen és gyorsan olvasható. Az elbeszélés nem csak a főszereplők szemszögét jeleníti meg, hanem a gondolataik szóhasználata is tükröződik benne. Ez így E/3-ban egy kicsit szokatlan volt elsőre, de egyáltalán nem zavaró, inkább kifejezetten érdekes. A történet már az első mondattól izgalmas volt, és mindvégig foglalkoztatott, hogy mégis mi a fészkes fene történhetett, és fog még történni. A végét már

Egy újabb molyos író regényét olvastam, ezúttal Buótyik Dorina III. ​Amenemhat rejtélye című könyvét. A kiadó ingyenesen letölthetővé tette a könyv egy éves születésnapja alkalmából, ezért lecsaptam rá! Minden moly nevében: köszönjük szépen! :) Személy szerint szívesen ajánlom ezt a könyvet az ifjúság kezébe. Egyrészt szellős - még az e-book verzió is - gyorsan lehet haladni, hamar ad sikerélményt; másrészt azokat az időket idézte fel bennem, amikor tini korunkban Az elveszett ereklyék fosztogatóit néztünk, ami nem manapság volt, de annak idején nagyon élveztük. Szuper nosztalgikus élményt nyújtott! :) Az alap szituáció ráadásul nagyon ötletes - amit nem azonnal tár elénk a történet, hanem úgy az egy negyednél. Ekkor mondtam azt, hogy hm, ez kezd érdekes lenni. Ez az erőssége a könyvnek: az ötlet. Rendkívül kreatív, nekem nagyon tetszett. Viszont néhány dolog még csiszolásra szorult volna. Az első, ami azonnal feltűnt, a szereplők személyisége - mármint a személyiség hiánya. Úgy éreztem, nem igazán ismerjük meg őket. Kapunk róluk információkat, mégis idegenek maradnak a