A Microsoft Word kétségkívül a legjobb, hogy a komolyabbnak szánt írásaimat kezeljem. Egyszerűen elengedhetetlen. Nem tudta überelni semmi. Pedig annak idején megpróbáltam LibreOffice-szal írni a szakdolgozatomat, de rengeteg dolgot képtelen voltam megvalósítani benne. Így inkább a Word maradt a jóbarátom, és amikor Linuxoztam, még akkor is megoldottam, hogy fusson a gépen az MS Office. Kikerülhetetlen. Szóval Wordben írogatom a regény-kezdeményeimet, meg is formázom, úgy, mint egy valódi regényt, hiszen szeretem könyvként látni a könyvnek szánt szöveget. Címoldal van, behúzások, oldalszámok, oldaltörések, fejezetcímek, stílusok, és a navigáció ablakot is használom. Aztán hamar el is érkeztem az első problémámhoz: Mi tévő legyek, ha épp akkor jön rám az írhatnék, javíthatnék, jut eszembe egy szó vagy mondat, amikor nem vagyok gépnél? Felrémlett, hogy van valami Office 365, valami online cucc, valami felhős balhé, amit bárhonnan el lehet érni. Nosza, fogtam magam, és fellőttem a felhőbe a fájlomat. Igen ám, de minél nagyobb a dokumentum, a felhős szerkesztő annál lassabb. Adta magát a

Ez azért így nem teljesen igaz. Rengeteg dolog érdekel, de túlzás lenne azt állítani, hogy minden. Hogy rögtön említsek is egyet, például a foci baromira nem érdekel. Sebaj, ezt az űrt betölti helyettem a focidrukker kisöcsém. Színjátszós és informatikus? Zenész és mérnök? Bölcsész és kocka? - Az emberek gyakran meglepődnek rajtunk (a barátaimon és rajtam is), amikor kiderül számukra, hogy minket elvileg ellentétes skatulyákba sorolandó dolgok foglalkoztatnak. Te sem érted, miért kellene ezeknek a dolgoknak kizárniuk egymást? Mindig más érdekel, és gyakran megkapod, hogy felelőtlen vagy, mert félúton mindent feladsz. Rengeteg ötleted van, de félsz belekezdeni, mert aggódsz, hogy talán sosem készülnél el vele, hiszen mindig közbejön számos másik izgalmas projekt. Megtanították neked, hogy a siker az elköteleződés szintjétől függ, ha pedig egyszerre több minden foglalkoztat, akkor egyszerűen nem lehetsz eléggé elköteleződve. Ugye? Aztán hibáztatod magad, hogy már megint miért nem tudod a dolgokat elég komolyan venni. Magadra aggatod a fegyelmezetlen címkét, mert ezt sulykolják beléd a

Nem. Tévedés. Nincsen egyetlen rákom sem. Sem a Napom, sem a Holdam, sem az aszcendensem, de még egy kósza bolygóm sem rák. Nyilasaim vannak dögivel, meg két bakom, két skorpióm, és még pár egyéb elszórva. De rák? Nem. Mi ez a bullshit a csillagjegyekkel? Majd talán egy másik bejegyzésben beszámolok ezek jelentőségéről is, de most inkább Arthur C. Clarke mestertől - egyik kedvenc írómtól - idéznék, mert ezt egyes források szerint ő mondta (és belőle ki is nézem): "I don’t believe in astrology; I’m a Sagittarius and we’re skeptical." mármint "Nem hiszek az asztrológiában. Nyilas a csillagjegyem, és mi szkeptikusak vagyunk." - Na, szóval én is. :) Kanyarodjunk tehát vissza a csakrákhoz, amelyekkel kapcsolatban (is) kijelenthetem, hogy szkeptikus vagyok, mint Clarke. Vagyis minden manapság ezoterikus* (-nak mondott) módszert, kifejezést, eszközt, felvetést, hitet - mit tudom én, hogy hívják ezeket - kellő kételkedéssel kezelek. Nem zárom ki létezésüket, nem is utasítom el őket csípőből, csak nem nyelem le egyből. Előbb megrágom. Megvizsgálom, hasznos lehet-e számomra valami belőlük. Vannak, akik

Még sohasem vettem számba a naptári év elején, hogy mihez kedjek az évben. Többnyire inkább adhoc jelleggel futottam neki a tél maradék két hónapjának, majd február-március környékén besokalltam, és félig-meddig fejveszte fogtam bele az aktuálisan felmerülő ötletek megvalósításába. Ilyen volt például, hogy egyszer csak beiratkoztam a Don't Panic-ba, vagy felmondtam. 2020-ra is lettek volna megvalósítandóim, de néhánynak anyagi, néhánynak egyéb korlátokat állított a vírushelyzet. Most viszont egy picit más a helyzet. 1) Már egy ideje érzem, hogy ez a blog jelen állapotában már nem az a blog, ami száz százalékban én vagyok. Mindenki változik. Aki azt állítja, hogy nem, az vagy hazudik, vagy képtelen a fejlődésre. Szóval már jóideje meg akarom újítani a blogot, amihez nagyjából ki is tanultam már a WordPress template fejlesztést, de a dizájnt még meg kell terveznem, és az új koncepció is kialakításra vár. 2) Rá vagyok kényszerítve, hogy több ügyfelem legyen kisebb projektekkel. Törvények jönnek, törvények mennek, nekünk meg alkalmazkodnunk kell - vagy ha már változás, legyen kövér:

Létezik olyan könyv, ami rá tud venni az angolul olvasásra? Jó darabig nem akadt ilyen. Pedig többet is elkezdtem, de elég hamar feladtam. Ehhez még nagyon gyengusz az angolom - állapítottam meg, és ez nem is esik messze az igazságtól (fő az önbizalom, ugye). Aztán végül valahogy mégis megtörtént... St. Mary krónikák Valamire vártunk. Már nem emlékszem, mire, de épp ott volt egy Libri a közelben. Amikor várunk Oroszlánnal, és akad egy könyvesbolt a közelben, akkor általában beszabadulunk a könyvek közé, és nyáladzunk, amíg el nem jön az idő, amire várunk. Így történt akkor is, amikor a sci-fi részlegen rábukkantam egy hívogató borítójú kötetre, amely azt állította magáról: Egyik átkozott dolog a másik után. Na, mondom, ez a cím maga az élet, idén meg gyakorlatilag maga a megtestesült a 2020. Megjegyeztem. Aztán később meg is rendeltem. Szép kötet találó címmel, vajon mi lehet? Egyik átkozott dolog a másik után / Visszhangok szimfóniája Nem különösebben nagy mű, nem szépirodalmi alkotás, nem tökéletes, és nem hasonlítható össze Douglas Adams-szel, pedig megteszik a

Nagyjából fél éve írtam arról, hogy beiratkoztam a Don't Panic nyelviskolába. Nemrég lejárt a 100 órás tanfolyamom, de annyira szeretek ide járni, hogy vásároltam egy újabb adagot. Ez egy remek terápia számomra. Használom az angolt, bár nem folyékonyan, meg keverve dolgokat, de legalább beszélek! Inspiráló, kedvcsináló órák, szimpatikus, jófej, humoros tanárok, plusz kimozdulok otthonról, és beszélgetek idegenekkel. Megéri! :) Az egyik angolórán könyvekről beszélgettünk, és én kaptam (vállaltam) azt a feladatot, hogy érveljek az e-book olvasók mellett. Igazából számomra ez nem volt nehéz, mert már régóta sóhajtoztunk egy ilyen kütyüért Oroszlánnal. Szóval olyan jól sikerült érvelnem, hogy hazafelé azon gondolkodtam, csak kéne egy ilyen a háztartásunkba végre, nézzük már meg, hogyér' adják. Épp iskolakezdési akció volt az egyik webáruházban, úgyhogy (aki követ Instán, az már tudja, hogy) bevásároltunk egy Kindle Paperwhite-ot. :) Hogyan állíthatom az e-book olvasót a nyelvtanulás szolgálatába? Az egyik legjobb feature, hogy a szótár funkció könnyedén elérhető. Azaz ahogy olvasom a

Gyakorlott főzésutáló vagyok. De tényleg. Igazi antiszakács. Hosszú órákat ácsorogni a konyhában, küzdeni az elemekkel, hogy végül az elkészült mű 5 perc alatt semmivé váljon? Aztán még a romokat is el kell takarítani, ugye? Az órabéremet tekintve főleg baromira nem éri meg. Mégis főznöm kell, mert a rendelés (habár szép lassan gyarapszik a mentes ebédeket (is) készítő konyhák száma) sokszor lutri, vagy drága, vagy olyan ételeket főznek, amit nem szeretünk. Hogyan lehet mégis elviselhetőbbé tenni az egész procedúrát? Saját tapasztalataim alapján... 1. Tehát főzök. Cserébe Oroszlán vállalta a mosogatást. Ez már önmagában nagy segítség ahhoz, hogy az embernek több kedve legyen edényeket piszkítani. Úgyhogy ha be tudsz vonni valakit az elő- vagy utókészületekbe, máris kevésbé szörnyűséges ez a tevékenység. Közteherviselés. 2. Ha épp nincs időd (kedved), válassz gyorsan elkészíthető ételeket. A tészta és a paradicsomszósz hamar megvan. A tojásos köles is (többek között az is az előnye, hogy nem kell nokedlit szaggatni, plusz még diétás is). A kölest (is) megfőzheted a mikróban (1

A nyelvtanulás soha nem volt az erősségem. A szódogák és a száraz nyelvtanleckék mély nyomokat hagytak bennem. A ruszkiból átképzett angol és német tanárok katonás nyelvoktatása inkább csak megutáltatta velem a nyelveket, ahelyett, hogy megszerettette volna. Így kialakult, hogy bár sok mindent értek - persze nem eleget - nem merek megmukkanni nyelveken (németül nem is menne, túl sokat felejtettem), nincs nyelvvizsgám sem. Ciki - nem ciki - ez van. Vas Timi hírlevelére még 2016-ban iratkoztam fel. Nem emlékszem, hol bukkantam rá, de ingyenes angoltanulós videókat küldözgetett, amelyekben nagyon szimpatikus volt fiatalos, energikus, motiváló személyisége és hozzáállása. Aztán nemrég nyelviskolát indított Dont't Panic néven, amit franchise-ként kezdett el működtetni, hogy módszerét minél szélesebb körben elérhetővé tehesse, így több városban is nyitott már nempánikoló nyelviskola, Budapesten is. Nálam meg kb. egy hónapja bekattant valami: ideje felhúzni az angol tudásomat egy nagyjából vállalható szintre, hogy beszélgetni, netalántán még érvelni is tudjak, hátha esetleg egyszer azon kapnám magam,

Jaj, annyi minden történt az elmúlt időszakban. Annyira el voltam havazódva. Most is el vagyok. És még el is leszek. Kicsit fáradok már... Weboldal egy jógastúdiónak A kedvenc színeimmel: lilával és türkizzel. Készen kaptam egy molinót, ebből kellett weboldalt alkotnom. Milyen jó, hogy egész jól bohóckodom már az Inkscape-pel, és megtaláltam a neten azt a mandalát meg betűtípust, amit a grafikus használt. Innentől kezdve már be tudtam építeni a különböző elemeket a weboldalba. :) Jó öreg WordPress... Azért ilyenkor megállapítom, hogy csak rá kéne feküdni komolyabban a WP programozásra... meg még egy csomó minden másra is... Hello Bootstrap, hello Angular, hello Ionic... Adjatok egy időnyerőt! Astanga jóga tanfolyam Szükségem van az egyre nehezebb jógákra, és szeptember elején indult egy astanga tanfolyam a Szattva jógastúdióban. Épp ezért jelentkeztem rá és szépen tanulgatom az első sorozatot. Péntekenként meg egy cuki jógaoktató lány, Eszter power jógáján veszünk részt. :) Erősödöm. Legutóbbi astangán meg tudtam tartani a fejenállást - bár kicsit még ingatag, de - kezd hasizmom lenni!

Az idei Everness Fesztivál idejére egy igazán szélsőséges időjárás jutott: a forró trópusi idő után azonnal egy októberi hideg zúdult ránk. De ez senkit se tántorított el attól, hogy jól érezze magát. Minket sem. :) Az Everness Fesztivál az a hely, ahol olyan emberek gyűltek össze, hogy úgy érzem, ha az emberiség nagyobb része ilyen lenne, nem volna szükség annyi börtönre, és az igazságszolgáltatásnak is legtöbbször csak nézeteltéréseket kellene tisztáznia. Nyugalom van, kevesen dohányoznak (olyan jó, hogy egy fesztiválon kapni levegőt! - maradjon is így), az emberek segítenek egymásnak. Nyilván senki sem tökéletes, vannak fura meg tolakodó személyek, de mégis legtöbben "ott benn" a fesztiválon, valahogy mások, mint "itt kinn" a nagyvilágban. Részt vettem jógán és jiaidón, ez utóbbin "tappancsokat" lehetett gyűjteni, alkalmanként egyet, és az összegyűjtött "lépésekkel" kedvezményes jiaido jegyet vagy bérletet lehet vásárolni. Szerintem ez nagyon jó kezdeményezés, úgy döntöttem, ez lesz a mostani Everness alatt a kihívásom, csakúgymertmértne. Össze is gyűjtöttem talplenyomatokat. :) A