Ez azért így nem teljesen igaz. Rengeteg dolog érdekel, de túlzás lenne azt állítani, hogy minden. Hogy rögtön említsek is egyet, például a foci baromira nem érdekel. Sebaj, ezt az űrt betölti helyettem a focidrukker kisöcsém.

Színjátszós és informatikus? Zenész és mérnök? Bölcsész és kocka? – Az emberek gyakran meglepődnek rajtunk (a barátaimon és rajtam is), amikor kiderül számukra, hogy minket elvileg ellentétes skatulyákba sorolandó dolgok foglalkoztatnak. Te sem érted, miért kellene ezeknek a dolgoknak kizárniuk egymást?

Mindig más érdekel, és gyakran megkapod, hogy felelőtlen vagy, mert félúton mindent feladsz. Rengeteg ötleted van, de félsz belekezdeni, mert aggódsz, hogy talán sosem készülnél el vele, hiszen mindig közbejön számos másik izgalmas projekt. Megtanították neked, hogy a siker az elköteleződés szintjétől függ, ha pedig egyszerre több minden foglalkoztat, akkor egyszerűen nem lehetsz eléggé elköteleződve. Ugye?

Aztán hibáztatod magad, hogy már megint miért nem tudod a dolgokat elég komolyan venni. Magadra aggatod a fegyelmezetlen címkét, mert ezt sulykolják beléd a társadalmi elvárások. Úgy érzed, hogy sohasem leszel olyan “jó” semmiben, mint azok, akik képesek egész életükben egyetlen dologra fókuszálni. Aztán hiába vagy mégis elég jó, olyankor az imposztor-szindróma lesz úrrá rajtad. Örökké keresed, mi az az egyetlen dolog, ami majd végre téged is leköt életed végéig. Aztán végül megpróbálod elfojtani a vágyat az újabb és újabb projektek iránt. Ekkor belefásulsz, kiégsz, miközben folytonos hiányérzet gyötör.

Ismerősek ezek az érzések? Nekem nagyon…

Mindig irigyeltem azokat, akik már gimiben (sőt, sokkal korábban) tudták, mit akarnak kezdeni az életükkel. Megtanulták a leckét, jók voltak abból, amit kiválasztottak maguknak, kijárták a megfelelő iskolát, és azzal foglalkoznak boldogan. Nem tereli el más a figyelmüket a fókuszról. Keresik a pénzt, és igazi, jól képzett szakértők. Micsoda mázlisták!

Engem mindig érdekelt valami, és mindig más: írogattam a fióknak, jártam zenesuliba, színjátszóra, rajzra, alaprajzokat készítettem kockás lapokon, később html weboldalakat készítettem (először Word-ben, aztán Netscape Composerben), blogolni kezdtem – többször is (a Nyilas, ugye). Szóval mindig volt valami dilim. Érettségi után több iskolával is szemeztem, azokból néhányat el is elkezdtem (persze nem mindet egyszerre). Össze-vissza keresgéltem (multimédia, színjátszás, ének/zene, idegenvezetés), de csak web-programozásból OKJ-ztam le végül.

Ám tavaly én is megismertem Emilie Wapnick nézőpontját, amely alapján megtudtam, hogy egyébként nincs velem semmi baj, “csak” multipotenciális vagyok.

Nemrég azt is megtudtam, hogy a Nyilas – ahol a napom áll egy rakás bolygóval és az ég tetejével (MC) karöltve – változó jegy, ahogy a Halak is, amely az aszcendensem.

Na tessék! Nincs több kérdés, a helyzet adott: abból kell valamilyen módon előnyt kovácsolnom, ami a multipotenciálisok erőssége. Na, de van bármilyen erőssége?

➜ Kielégíthetetlen kíváncsiság

A multipotenciálisok mindig tanulnak valami újat, így rendkívül jó agyuk van. Gyakran ülnek vissza az iskolapadba, hogy ismét “elsősök” legyenek. Folyamatosan szélesítik a látókörület és művelődnek, hogy minél jobban megismerjék a világot, amely körülvesz bennünket.

➜ Gyors tanulás

Gyorsan változó világunkban már nem feltétlenül elegendő megtanulni egyetlen szakmát a húszas éveink elején, és abban dolgozni a nyugdíjig. (Nem is lesz nyugdíjunk, héló!) Olyan keresett, vadiúj szakmák pattannak ki mostanában a földből, mint a gombák, amelyeknek 10-15 éve nyoma sem volt. Így a kielégíthetetlen kíváncsiságból következő gyakorlott tanulás igencsak hasznos a mai világunkban. A webfejleszés például rendkívül változatos, folyamatosan megújuló szakma, multipotenciálisoknak ideális lehet.

➜ Alkalmazkodókészség

A fentiekből következik, hogy a multipotenciálisok hozzá vannak szokva a folytonos újrakezdéshez, így ha esetleg nem önszántukból küldi őket az élet a padlóra, akkor is gyakorlottan újra tudnak kezdeni mindent, hogy ismét talpra álljanak megújult, még ragyogóbb minőségükben.

➜ Sokoldalúság

A multipotenciálisok az új megoldások mesterei. A széles ismereteknek köszönhetően máshogy van huzalozva az agyuk, épp ezért látszólag ellentétes dolgokból is képesek új és izgalmas dolgokat teremteni.

Így születik meg például a fúziós zene, ami engem mindig is lenyűgözött. Hiszen miért ne tartalmazhatna egy rockzene klasszikus, jazz vagy világzenei elemeket? Ugyanígy nagyon szeretem a fúziós könyveket is: miért ne lehetne egy scifi egyszerre humoros, romantikus és filozofikus? Multipotenciálisként én nagyon élvezem a fúziós megoldásokat. (Hajrá ITER! 😀 ) A legnagyobb innovátorok tutira multipotenciálisak voltak!

Hogyan lehetsz boldog multipotenciálisként?

Ha engeded magadnak megélni azt, ami vagy. Ha kielégíted örökös kíváncsiságodat, és folyton tanulsz valamit. Írd le, mi mindennel szeretnél foglalkozni, és állj neki az egyiknek! Ha telítődtél az elsővel, kezdd el a listádról a következőt! Mivel megvan hozzá a képességed, nem fog zavarni, hogy ugrálsz a témák között, és ha úgy is érzed, hogy elfelejted valamelyik előzőt, hamar vissza fog térni az emlékezeted, amint újra elkezdesz vele foglalkozni. Ha a lista növekszik, te magad is gazdagodsz. Nem a cél a lényeg, hanem maga a tanulás. Ne mondj le erről a szenvedélyedről, csak mert mások nem értik azt! Nincs olyan, hogy hiába tanultál meg valamit. Minden, amit megtanulsz, hozzájárul ahhoz, ami vagy, és téged épít. Talán egyszer anyagilag is fogod tudni kamatoztatni, de az élet nem csak a pénzről szól!

Filozófiám szerint az univerzum részei vagyunk, és az univerzum egyben a mi alkotó elemünk. Márpedig az univerzum mindent magába foglal. Hát miért is ne érdekelne minden abból, ami minket alkot? A világ csodálatos! Ismerjük meg! Az emberi elme lenyűgöző! Használjuk ki! Tapasztaljuk meg a minden mindenféleségét! 🙂

Képek forrása: random Facebookos megosztások