Nem. Tévedés. Nincsen egyetlen rákom sem. Sem a Napom, sem a Holdam, sem az aszcendensem, de még egy kósza bolygóm sem rák. Nyilasaim vannak dögivel, meg két bakom, két skorpióm, és még pár egyéb elszórva. De rák? Nem.

Mi ez a bullshit a csillagjegyekkel?

Majd talán egy másik bejegyzésben beszámolok ezek jelentőségéről is, de most inkább Arthur C. Clarke mestertől – egyik kedvenc írómtól – idéznék, mert ezt egyes források szerint ő mondta (és belőle ki is nézem): “I don’t believe in astrology; I’m a Sagittarius and we’re skeptical.” mármint “Nem hiszek az asztrológiában. Nyilas a csillagjegyem, és mi szkeptikusak vagyunk.” – Na, szóval én is. 🙂

Kanyarodjunk tehát vissza a csakrákhoz, amelyekkel kapcsolatban (is) kijelenthetem, hogy szkeptikus vagyok, mint Clarke. Vagyis minden manapság ezoterikus* (-nak mondott) módszert, kifejezést, eszközt, felvetést, hitet – mit tudom én, hogy hívják ezeket – kellő kételkedéssel kezelek. Nem zárom ki létezésüket, nem is utasítom el őket csípőből, csak nem nyelem le egyből. Előbb megrágom. Megvizsgálom, hasznos lehet-e számomra valami belőlük. Vannak, akik úgy gondolják, hogy energiacsatorák mászkálnak az emberi testben, és ezek bizonyos csomópontokba futnak, amelyekből hét legnagyobb van, és gyűjtőnéven csakráknak nevezik őket. Nem számít, hogy tényleg így van-e vagy sem. Nem tisztem ezt a kérdést eldönteni, és meggyőzni sem akarok senkit ezek létéről vagy nemlétéről.

Akkor mire föl ennek egy egész bejegyzés?

Mert mindezek ellenére vagy ezekkel együtt mégiscsak foglalkoztatnak a csakrák. Sokan használják őket akár jóga közben, például egy Shivananda-hatha órán előfordulhat, hogy említeni fogják őket bizonyos ászanákkal kapcsolatban. Személy szerint vannak dolgok, amelyekkel nem foglalkozom, mert (mondjuk az adott élethelyzetben vagy életszakaszban) nem érdekelnek, de a csakrákat kifejezetten kedvelem. Úgy gondolom, a csakrák szimbólumok, és önismeretem, illetve fejlődésem szempontjából teljesen mindegy, hogy léteznek-e valójában. Viszont szépek, színesek, és úgy is a hasznunkra válhatnak, hogy nem feltétlenül hiszünk bennük (megrajzolásukkal gyakoroltam a digitalizáló rajztábla használatát és a Clip Studio Paint szoftver kezelését 😉 ).

Szóval feldolgozhatjuk az életünk különböző területeit – ugyanígy a blogon található bejegyzéseket, és magát a megvalósítást is – a csakrák szerint.

Mik ezek a különböző területek?

Számos jógás oldalon, blogon olvashatsz róluk, a Google minden tudnivalót a rendelkezésedre bocsát. Most csak úgy mutatom be őket, ahogy én látom a megvalósítás szűrőjén keresztül. 😉

1. A gyökércsakra: az életünk alapja
Az első szint, vagy lépcsőfok a létfenntartás. Ebbe a témakörbe tartozik minden, ami az életben maradáshoz szükséges. Számomra ilyen például az étel, az alvás, a mozgás, a meleg, és a pénzkeresés is. A fizikai egészség. A biztonságérzet és a stressz. Az életmódunk megvalósítása. A kiindulópont.

2. A szexcsakra: a kreativitás
Hogy jön össze a szex és a kreativitás? Nagyon egyszerűen: a szexuális energiát remekül fel lehet használni bármilyen megvalósításhoz. Ha jól emlékszem, erre még Napoleon Hill is kitér könyvében, szóval lehet benne valami. Hogy egy saját tapasztalatot említsek, a ciklusom peteérős (follikuláris) időszakában lényegesen elvarázsoltabb és kreatívabb vagyok, ilyenkor megy a legjobban például az írás. Míg a másik szakaszban (luteális), hidegebb fejjel, földhözragadtabban gondolkodom. De természetesen a nemiség, az öröm és a vágy is ide tartozik.

3. A napfonatcsakra: a mozgatórugó
A következő lépcsőfokon helyezkedik el a motivációs központ. Itt keletkeznek a célok, amiért dolgozunk. Ezen a szinten helyezzük el magunkat a társadalomban, itt foglalkozunk a karrierünkel, nyilvános szerepvállalással, tanulással, fejlődéssel, és innen merítünk erőt újabb megvalósításokhoz.

4. A szívcsakra: a szeretet
Azt hiszem, ez elég egyértelmű. Ez a hely a számtalan különböző érzelmünk tárháza. Innen kapcsolódunk másokhoz, barátainkhoz, családunkhoz, párunkhoz, és innen táplálkozik az együttérzésünk. Ezen a lépcsőfokon foglalkozunk az egymáshoz való viszonyaink megvalósításán.

5. A torokcsakra: az önkifejezés
Szóra nyitom a számat, és hangot adok. Tollat ragadok, vagy billentyűzetet, és írok. Esetleg rajzolok. Hangszert veszek a kézbe, megpendítem a húrokat, vagy énekelek, és természetesen befogadom mások üzeneteit is. A megnyilvánulás megvalósítása, ahogyan megosztom magam, az érzéseim és gondolataim, belső világom a külső világgal.

6. A homlokcsakra: a bölcsesség
Ez a szint a megértés és belátás központja. Itt van helye a befelé fordulásnak, az elmélkedésnek, a szemléletnek és szemlélődésnek. Itt használjuk ki igazán az elménket, és az univerzumnyi belső világunkat.

7. A koronacsakra: a teljesség
Az utolsó szint a szellemi megvalósítás otthona. Transzcendensnek nevezett, szavakkal nehezen leírható, megragadhatatlan, fizikai érzékelésen, elmén túli élmények és tapasztalatok központja. Itt válik a csepp tengerré. Nem csak elfogadjuk és megértjük a minden mindenségét, hanem megtapasztaljuk és át is látjuk azt.

Minden mindennel összefügg – ezt legutóbb is hangoztattam. 🙂 A csakrák is, a lélek is, és a test is. Sem a szervezetünk szerveit, sem más problémáinkat nem érdemes izoláltan vizsgálni. Amennyiben hasonló szemlélet szerint bővebben érdekelnek a csakrák, ezt a bejegyzést ajánlom egy hozzáértő tollából (mivel én egyelőre csak lelkes műkedvelő vagyok 🙂 ).

* Manapság az ezotéria szó hallatán/olvastán legtöbbünknek valami newage-es, lilaködös maszlag jut eszébe, és sokunknak elvarázsolt, útkereső (többnyire) nők jelennek meg lelki szemei előtt, amint épp haladéktalanul meg akarnak nadizni, mert ők érzik! Olyanok, mint pl. Meseanyó Meta Harija a Szennyből az angyalból, “aki mindhárom szemével perfekt módon lát” – kedvenc szereplőm! 😀 Na, szóval eléggé elcsépelődött a szó. Az eredeti jelentése belső, amit inkább a misztika mellé társítanék. És ha már csakrák: főként hatodik és hetedik. 🙂