Wikka érdeklődött az életmódváltással járó tapasztalataimról, így arra gondoltam, beszámolok itt a blogon az utamról. Hiszen az életmódváltás egy út, ami soha nem ér véget, de legalább sokat kanyarog. Mindig változunk, a körülményeink is változnak, a céljaink és a lehetőségeink is. Néha kicsit feladjuk, megzuhanunk, aztán összeszedjük magunkat, és megyünk tovább rendületlenül… a következő hullámvölgyig.

Egyszer már diétáztam. Valaki javaslatára kipróbáltam a candida-diétát, és szépen lefogytam tőle. De aztán abbahagytam, és visszaszedtem a kilókat. Ekkor készült az alábbi képen a bal oldali fotó. Néhány hónapra rá a nőgyógyászati szűrésen cisztákat találtak a petefészkemben. Innentől már nem volt kérdés, mi az én bajom: inzulinrezisztencia. Sőt, egészen pontosan PCOS és csökkent glükóz tolerancia.

Diéta, mozgás, gyógyszer – hangzott az ítélet.

A diétára fokozatosan álltam át. Ha drasztikus hirtelenséggel abbahagyunk mindent – nyilván nem mindenkinél, de – előfordulhat, hogy rosszul leszünk a hiánytól, érzelmileg labilissá válhatunk, esetleg máshogy próbáljuk pótolni a veszteséget. Egyszer elpityeredtem a teszkóban, amikor se ruhát, se cipőt, se cukormentes kaját nem találtam magamnak. Aztán a fokozatosságnak hála helyre állt a rend lelkileg. Ellenben a szénhidrátok méricskélése és a robotikus étkezés nem vált be. Stresszelt, hogy néha éhes maradtam, néha nem bírtam megenni az előírt adagot, márpedig kevés helyen hangzik el, de az életmódváltás egyik fontos (negyedik) pillére a lelki egyensúly, ahogy Iza is szokta emlegetni.

Jött a jóga

Gerincjógával kezdtünk az ülőmunka miatt, és bár eleinte nehéz volt magunkat rávenni, nagyon bevált. Egyre több jóga-típust próbáltam ki. A sivananda-hatha könnyed, meditatív állapotba ringatott, a power-jóga megizzasztott, megerősített, így hát idővel vérszemet kaptam, meg bátorságot, és elkezdtem az astangát.

Imádtam, mert egyszerre erősítés és kardió, kemény sport, miközben totál meditatív. Mégsem passzoltunk össze. Illetve az ülőmunka, a rossz tartás, és az astangában előforduló rengeteg előrehajlás nem kompatibilisek egymással ebben a formában. Szóval életmódomból kifolyólag hajlamos vagyok a szegmentális instabilitásra, és nem voltam még elég erős hátilag, nyúlékony lábilag a mély előrehajlásokhoz. Így hát az egyik astanga óra után úgy begyulladt a derekam, hogy ijedtemben eldobtam mindent. Oda kellett volna figyelni, mert már előtte is jelezgetett enyhe nyomásérzéssel, hogy ez így nem lesz jó.

Hello sérv!

Kiolvastam az internetet és csináltattam egy MRI-t, hogy lássuk, mi a helyzet. Közben, ahogy javult a hátam, lehetőséget kaptam egy elemzésre az Egyensúly-ponttól. Így alakult, hogy a vérvétel eredményeim alapján jelenleg gluténmentes, tejmentes és IR-barát diétán vagyok, a gerincem állapota alapján meg ADT-gyakorlatokat végzünk (már ha épp nem vagyunk lusták), és olyan gerincjógára járunk, amely oktatója NMPT instruktor is. Így már tudom, melyek azok a gyakorlatok, amelyeket bátran végezhetek, melyek azok, amelyeket inkább kerüljek (amíg sérvem van, illetve nem elég erősek a gerinc- illetve hasizmaim), és hol vannak a jelenlegi határaim.

Most épp kisebb hullámvölgyben vagyok. Decemberben nem jutottam el jógaórákra, így megsínylette kicsit a derekam a szünetet (meg a sok autóban-ücsörgést karácsonykor). Újra járok jógázni, de még nem kapott el az a lendület, amely korábban megvolt. Abban bízom, hogyha elvonult a hideg és szürke időjárás, a tavasz beköszöntével visszatérnek az energiáim is. Amúgy is nálam mindig a tavasz a megújulás ideje. 🙂

Zárásként

Ha bármi furcsát észleltek, vagy rossz érzésetek támad, járjatok utána, keressétek meg a megfelelő szakembert (nem biztos, hogy elsőre rábukkantok a számotokra legjobb megoldásra), és szép lassan, a saját tempótokban tegyetek lépéseket a célotok érdekében, figyelve a testetek jelzéseire. Törekedjetek lelkiismeretesen, de mindeközben forduljatok türelemmel magatok felé, mert nehézségek és hullámvölgyek mindig akadnak, bármerre is kanyarog az utatok. 🙂