Majd megőrülök a várakozástól! Az idő lassan csordogál. Sőt, percről-percre nyúlik, mint ahogy a tinédzserek nőnek (engem leszámítva, nálam a tinédzser-növés kimaradt 😂). Nem halad. A “jövő ilyenkor” fél évvel ezelőtt is “jövő ilyenkor” volt. Mindig akad valami, ami megakasztja. Nemrég azt mondtam: jöjjön, aminek jönnie kell, elfogadom. De mi van, ha épp nem jön semmi? Erre nem készültem fel… 😅

Ha valaki megkérdezi: “Mizujs veled?” – Semmi. Az égegyadta világon semmi. Ugyanaz, mint eddig. Csak várok. Mert nem tehetek mást. Szóval inkább mesélj Te!

Miközben néha rohan az idő. Ez is elmúlt, az is itt van. Már megint mindjárt karácsony. Ó, ez most volt? – Nincs egy lélegzetvételnyi idő semmire, és a szabadnapjaim alatt a felét se tudtam elintézni annak, amit terveztem.

“Every year is getting shorter never seem to find the time.
Plans that either come to naught or half a page of scribbled lines”

Pink Floyd – Time

Az idő megakadt, vagy csak nagyon lassan vánszorog, mint a reumás csiga. Miközben az idő fénysebesen suhan, szempillantás alatt eltelik, mintha soha nem is lett volna. Én még mindig 24 éves vagyok, pedig az már tényleg jó pár éve volt. Közben sóhajtozom, hogy bár lenne már jövő ősz!

Várakozás.

Nem az én hatásköröm. Nem rajtam múlik. Most mások dolgoznak. Nem tehetek semmit, csak várok. Ha tenni akarok, ha megfognám, kiszökik az ujjaim közül: folyékony, alakváltó. Megragadhatatlan.

Tizeniksz éve azt mondták, vegyem kezembe az életem. Képzeljem el, induljak el, valósítsam meg. Amit cselekszem, az lesz. És ez jó sokáig működött. Erre rezonálva indult el a blog is. (Boldog 6. születésnapot!) Aztán elérkezett az idő, amikor ez gyakorlatilag az egyik napról a másikra megváltozott. Az elképzelések elillannak, mint a lehelet a hidegben.

“I need a new voice, a new law, a new way
Take the time, reevaluate”

Dream Theater – Take the Time

A türelemmel teli várakozás az idei lecke. A várakozás, ami csodás dolgokkal kecsegtet, és ha letelik az idő, egy szempillantás alatt elveszíti az egész a jelentőségét. Mintha soha nem is várakoztunk volna. Egyszer csak eljön az idő, épp amikor nem figyelünk, egyszer csak ott találjuk magunkat, és azt mondjuk: Most? Máris? Ilyen hirtelen?

Mi ez az egész, ha nem átverés? Hogy lehet valami egyszerre végeláthatatlan hosszú és észrevehetetlenül rövid?

“Give me the answers to questions
Reveal to me secrets of life”

Ayreon – Journey On The Waves Of Time

Az idő az idei tanító.

Amíg meg nem értem, el nem fogadom, és a zsigereimmel nem teszem egyenlővé, hogy az idő éppúgy illúzió, mint a címkék.

Szóval inkább mesélj Te! Ez most a Te időd! Veled mizujs? 😊