Nehezen nyomtam meg a közzététel gombot. De arra gondolva, mennyi szenvedésről nem tudunk, és talán egy kicsit hozzájárulhatok ahhoz én is, hogy kilépjen a tabuk ködéből a téma... Mert ez nagyon-nagyon fontos! Nagyon! Van, aki (még) nem nőként szenvedi el azt, amiről Ágoston László beszél (köszönöm), és van, akinek a gyerekkori abúzus "lájtosabb" formáiban volt csak része. De már ez is épp elég ahhoz, hogy depresszióssá váljon, szorongóvá, és később még hosszú évekig gyűlölje nőiességét, ezzel esetleg fájdalmas egészségügyi következményeket generálva magának. Furcsa, hogy ilyenkor a nő szégyelli magát helyettük. Legtöbben nem kiáltják ki a nagyvilágba az elkövető nevét, nem akarnak botrányt. Kérlek, tartsátok ezt tiszteletben! Gyakorlatilag senkinek sincs oka aggódni. Aki nem tett semmit, annak tiszta a lelkiismerete. Aki meg tett, annak (ha hihetünk benne) úgyis el kell majd számolnia ezzel, ha eljön az ideje. Legtöbben nem akarják, nem merik bemocskolni az elkövető(k) hírnevét, és az főleg nem céljuk, hogy az elkövető mocskolódjon az áldozat miatt, az áldozaton. Legtöbben nem

Van olyan nőgyógyász - igen, létezik - aki törődik a páciens lelkével. Van olyan nőszógyász, aki empatikus. Sőt a saját tapasztalatai alapján is szervezi a saját tevékenységét. Olyan nőgyógyász, aki nem csak megtanulta, hanem meg is tapasztalta azt, amiről beszél. Nekem egy kicsit nehezebb megbirkóznom a nőiességemmel. Nem is birkózni kellene vele, hanem megélni, ugye. Szóval kicsi korom óta úgy éreztem, hogy a fiúknak minden mennyivel jobb és könnyebb, ráadásul ez az érzés a menstruáció megjelenésével csak erősödött bennem. De mivel mindig is úgy képzeltem, hogy nekem biztosan lesz gyermekem, és mivel nő vagyok - ezt a lapot osztották - nekem kell őt világra hoznom, nincs mese. Így elkezdtem dolgozni azon, hogy belül is nő legyek. Az apajelölt, a férj, az Oroszlán már mellettem van, így elkezdhettem foglalkozni azzal a kérdéssel is, hogyan jutunk el addig, hogy gyermekünk szülessen - és persze mi lesz vele ezután. Információkat gyűjtöttem és gyűjtök most is. Hiszen az ismeretlentől mindenki fél, és a tévéből, filmekből ismert szülés sem feltétlenül azt mutatja, ami valójában a

Bocsi fiúk, most itt egy olyan bejegyzés folytatása olvasható, amely szerintem benneteket nem érdekel. Tényleg nem. :) Hess! Kehely sztori - összefoglaló fejezet. Jelenleg pihenőpályára tettem a szivárgás okainak kutatását. Abban maradtam végül, hogy szűk vagyok odabenn, és ahogy mozgolódom, valószínűleg össze-összenyomódik néha, és olyankor ki-kicsordogál. Az extra kis méret sem vált be (az átmérője csak pár mm-rel kisebb). Hiába teszem lentre, nekem mindig felcsúszik idővel. Lehetséges, hogy mivel extra pici vagyok, nekem az S-ses méret lesz a szülés utáni méret? Ki tudja. :) Azért 2 nap folyamatos tölcsérhasználat után már érzem, hogy pihentetnem kell. Viszont az általam készített mosható betétek is, úgy tűnik, jól vizsgáztak, úgyhogy folytatom tovább a sokszorosításukat, ha akad egy kis időm. Összegyűjtöttem ide néhány kérdést, melyekre böngészéseim és próbálkozásaim során kerestem és megtaláltam a választ. Nincs itt minden, ami a témában felmerülhet, hiszen a legtöbbet megválaszolják a tölcsérekkel foglalkozó weboldalak, blogok, webáruházak, videók. Azokat soroltam fel ide,

Egy kicsit megfogyatkoztak most a bejegyzések. Megvalósítunk, ahogy az időnk engedi, és be is számolok arról, amit szintén az idő és a diszkréció enged... vagy amiről kedvem van. :) Megpróbálkoztam a tisztasági betét mintájára az éjszakai betét elkészítésével is. A különbség azon kívül, hogy ez nagyobb, még annyi, hogy dupla flanel réteget varrtam belülre. És egy tanulság: több ráhagyást kell hagyni... A kör meg valahogy azóta sem akar összejönni... meg az elvarrás... :D A megvalósításhoz pedig lockolótalpat használtam - áldassék a neve a feltalálójának! Patent és patentoló a Stoklasából. Mást is varrtam, de az még megvalósítás alatt... ;) Hamarosan, ha elkészül, beszámolok

Ismét egy nem fiús téma következik, ugyanis betétekről lesz most itt szó, főleg 1 betétről, egy általam varrott tisztasági betétről... Ez most ilyen intim-korszak. :D Történt ugyanis, hogy itt a tölcséresdi kapcsán felmerült, hogy néha nem árthat pihentetni odabenn, vagy ha szivárog a tölcsér stb., erre jó megoldás lehet - ha nem akarunk sokat szemetelni, - a mosható betét. Szuper. Rendeltem is próbabetétet, éjszakait, de meg kellett állapítanom, hogy én amilyen méretű vagyok, ez keresztbe-hosszába is nagyobb, mint a bugyim. Szóval egy kicsit csalódás volt. Persze erről nem a készítő tehet, én vagyok az, aki nem gondolt arra, hogy kis növésű, és lehet, hogy nagy lesz. Ezek után az jutott eszembe, mi volna, ha varrnék magamnak az én méretemre, akkorát, ami nem kétszer éri körbe a bugyimat keresztbe, hanem pont akkora, és pont úgy patentolódik, hogy az pont passzoljon. Bújtam weboldalakat, hogy milyen anyagokból lehet, és ezeket az anyagokat pelenka-varró méteráru weboldalakon találtam meg. Összeraktam, nekem vajon mi kellhet, és úgy döntöttem, megveszem az alábbiakat. Ez a kombó persze egyáltalán nem