Ismét egy nem fiús téma következik, ugyanis betétekről lesz most itt szó, főleg 1 betétről, egy általam varrott tisztasági betétről… Ez most ilyen intim-korszak. 😀

Történt ugyanis, hogy itt a tölcséresdi kapcsán felmerült, hogy néha nem árthat pihentetni odabenn, vagy ha szivárog a tölcsér stb., erre jó megoldás lehet – ha nem akarunk sokat szemetelni, – a mosható betét. Szuper. Rendeltem is próbabetétet, éjszakait, de meg kellett állapítanom, hogy én amilyen méretű vagyok, ez keresztbe-hosszába is nagyobb, mint a bugyim. Szóval egy kicsit csalódás volt. Persze erről nem a készítő tehet, én vagyok az, aki nem gondolt arra, hogy kis növésű, és lehet, hogy nagy lesz. Ezek után az jutott eszembe, mi volna, ha varrnék magamnak az én méretemre, akkorát, ami nem kétszer éri körbe a bugyimat keresztbe, hanem pont akkora, és pont úgy patentolódik, hogy az pont passzoljon.

Bújtam weboldalakat, hogy milyen anyagokból lehet, és ezeket az anyagokat pelenka-varró méteráru weboldalakon találtam meg. Összeraktam, nekem vajon mi kellhet, és úgy döntöttem, megveszem az alábbiakat. Ez a kombó persze egyáltalán nem biztos, hogy megfelelő összeállítás, de majd tesztelni is fogom. Egyelőre örömködöm azon is, hogy sikerült tűrhetően összevarrnom, hiszen varrni továbbra sem tudok, csak műkedvelő vagyok. 😀

Szóval, A Mamami webshopban kapható egy bizonyos PUL vízhatlan anyag (a), vastag flanel (b) és egy vízelvezető anyag névre hallgató méteráru (c). Gondoltam, ezek jók lesznek. Hogy tényleg jók-e, majd kiderül. Egyelőre nem tudom kipróbálni, mert nincs patentem… 😀

Sok helyen írják a frottírt, hogy az jó belső anyagnak, de attól tartottam, mert részemről a legtöbb frottír olyan, amit 5 percnél tovább nem bír a bőröm. Nyilván frottír és frottír között is van különbség, de inkább nem kockáztattam így webshopon keresztül. A vízelvezető anyag leírásában az áll, hogy nem engedi vissza a nedvességet. De hogy melyik oldala nem, az rejtély, így magamnak kellett kiderítenem. Vágtam egy téglalapot, majd a tenyerembe vizet öntöttem. A téglalap mindkét oldalán kipróbáltam, hogy ha a vizes tenyerembe nyomom az ujjammal, melyik oldalon szűrődik át lassabban a víz. A PUL anyaggal kapcsolatban meg úgy döntöttem, hogy a nejlonosabb oldala lesz belül.

Elsőnek egy keresztféle módszerrel próbálkoztam, de lehet,  hogy lesz másféle módszer prototípusom is, nem tudom. Most ezt az elgondolásomat próbáltam, miszerint varrok egy betétet, de a derekánál nem varrom össze, hanem csinálok neki kis nyelvet, amit átbújtatok rajta keresztbe, és csak ez után varrom le végleg. Betétmintának egy létező, eldobható tisztasági betétet használtam, a nyelvecskék hosszához pedig egy létező bugyimat vettem elő, az alapján méreteztem.

Az eredmény, amelyről már csak a patent hiányzik:

Folyt. köv.