Elnézést a szóhasználatért, de nem találtam jobb szót, sem több szóból álló kifejezést a jelenségre, amely legutóbb velem is megesett. Mert bár nem ez az abúzus legdurvább formája, mégis remekül vissza tudja vetni az ember önértékelését (amit az érintett esetleg nagy nehezen felépített korábbi súlyosabb abúzosok után), meg amúgy is a privát szféra és méltóság megsértése.

Adott egy születésnapi koncert, amit várva vártam, és rendesen el is varázsolódtam (még a pocsék hangosítás ellenére is). Csillámporos, magenta színű időutazás a 80-as évekbe remek zenészekkel. A koncert után Oroszlán kiszúrta pár ismerősét, és köszönt nekik, csevegett velük, én meg elbambultam. Gondolkodtam, visszategyem-e a füldugót, mert ez az utózene is elég hangos, meg különben is már késő volt, ki ne bámulna ilyenkor fáradtan maga elé. Egyszer csak jött egy kopasz, aki felülről ráfogott a fejemre, és megszorította négyszer egymás után az ujjaival, miközben enyhén lefelé nyomta, és száguldott tovább. Nem tudtam mire vélni, totál lefagytam, csak annyit tudtam nyiffantani, hogy “Mi???”. Oroszlán nem látta. Miután feleszméltem, összeszedtem magam, mondtam neki, hogy menjünk ki innen. Elköszönt, sorba álltunk a kabátokért, miközben szédültem, rosszul voltam… Majd felöltöztünk és kimentünk. Kinn a bejáratnál rám tört a görcsös zokogás…

Lehet, hogy ez így leírva banálisan hangzik, de iszonyat megalázó, képzeld csak el a helyzetet. Hogy jön ahhoz bárki idegen, hogy csak mert alacsonyabb vagyok, megfogdossa a fejemet (vagy úgy bármijét bárkinek)? Ilyen szintű atrocitás a magasságom miatt még nem történt velem. De amúgy is, utoljára általános iskola elsőben piszkáltak miatta. Mégis mit képzelnek magukról az ilyenek, akik idegeneket fogdosnak intim helyeken? Ugyanis a fej egy intim testrész, nem egy általános kommunikációs terület, mint a váll meg a felkar, hanem egy sokkal-sokkal privátabb dolog, amihez engedélyt illik kérni, belső körbe kell kerülni, és aki hozzáérhet, az is segítő (pl. fodrász) vagy kedveskedő (pl. férj) szándékkal teheti meg.

Ráadásul ilyen helyen nem is számítottam ilyesmire. Nem azt mondom, hogy igényes rock koncertekre szentéletűek járnak, de viszonylag válogatottabb társaság szokott lenni, így sosem kellett félnem közöttük, hogy bármi is történne velem. Szomorú, hogy ez megtörténhet egy ilyen helyen, vagy bárhol máshol, ahol az emberek, nők, férfiak, magasak, alacsonyak, mindenki csak jól szeretné magát érezni, kedvenceit élőben meghallgatni.

Ahogy az is szomorú, hogy vannak “emberek”, akik ezt olvasva sem fogják soha megérteni (főleg nem átérezni), hogy ez miért gáz. Mert azt hiszik, nekik mindent szabad, másokat lealacsonyítva, tárgyiasítva bárhol megfogdoshatnak, mert ők a világ közepe, és nem tartják tiszteletben a határokat, sőt úgy gondolják, nekünk piciknek, nőknek, kiszolgáltatottabbaknak ehhez a magatartáshoz jó pofát kellene vágnunk… Rendkívül szomorú.