Még nyáron, az Evernessen jártam az Integrál Akadémia sátorban néhány előadáson, amikor is pecsétet lehetett gyűjteni, és aki összegyűjtötte a hármat, az ingyen látogathat el egy előadási napra az idei tanévben. Így tettem én is, megnéztem, mit mesél nekünk Gánti Bence a buddhizmusról. Azért a többi is érdekel, de hát választani kellett, és Bencére is kíváncsi voltam már… 🙂

Számomra szimpatikus az integrál szemlélet: az, hogy egyrészt összehozza a pszichológiát a spiritualitással, másrészt, hogy körbejárja a különböző nagy hagyományok tanait, kiemelten azt, ami közös és csodálatos bennük, amely igazából mindnek és mindennek az alapja. Bence pedig olyan szenvedéllyel és szeretettel beszélt a témáról, ami rendkívül magával ragadó.

Miért választottam épp a buddhizmus előadást, amikor azt ismerem mind közül a legjobban?

Épp ezért. Lehet, hogy sokat hallottam már ezt meg azt a “dumát”, tant, nézetet – mondja/írja azt Bence, Kunó, Magunam, Cser Zoltán törökülésben, Laár András gitárral a nyakában, vagy a Dalai Láma… de élem is? Nem. Vagyis csak részben. De az nem elég a boldogság tartós megvalósításához. Minden egyes alkalommal, amikor hallgatom vagy olvasom ezeket a gondolatokat, tanulok valamit. Emlékeztetnek valamire, amit tudok, ami nem újdonság, mégis rájövök, hogy bár tudom, de nem élem. És amíg nem élem, addig utat engedek a szenvedésnek. Ilyenkor mindig gyarapodik eggyel az élésem. És szűnik eggyel a szenvedésem.

Ráadásul nem csak egy csuhás ember lehet mester. Mester lehet a szomszédasszony, az élettárs, a szülő vagy a gyermek, de mester lehet minden jelenség: egy fa a kertben, egy ugató kutya, egy fájdalom, egy helyzet, egy érzelem, vagy éppenséggel a meddőség. Mely segített megélni a mélységeket, megszabadulni a címkéktől, bepillantást nyerni a kegyelembe, megérteni azt, hogy nem számít, megtapasztalni egy percre a semmit: ami maga a minden. Aki éberen jár, az észreveheti, mely jelenségek a mesterei épp.

Kérdeznek, mégis sokszor nem tudom elmondani, miért… mert vannak, akik nem értik, nem fogékonyak rá, nem tudnak elképzelni hasonlót, nem élték át, amit átéltem: ami gyökeresen megváltoztatta a hozzáállásomat, átrendezte értékrendemet, megvilágította a határaimat, és megszabadított egy mély szenvedéstől.

Ezért van annyi tan, annyi vallás, annyi egyház, annyi miszticizmus, mert nem vagyunk egyformák. Hozzám ez szól, engem ez ér el, engem ez épít, én ebből tanulok, ezzel tudok azonosulni, ettől érzem magam jobban, ezzel szűnik meg a szenvedésem. Neked más lehet az utad, téged más fog megszólítani, neked más tud irányt mutatni, neked más megélésektől fog megszűnni a szenvedésed. Amennyiben meg akarod azt szüntetni. Nem muszáj. Van, amihez én is ragaszkodom – egyelőre. 🙂

És ez így van rendjén. Különbözőek vagyunk, különböző életúttal (ha hiszel benne: különböző előző életekkel), különböző személyiséggel, különböző kondicionáltsággal, különböző feladatokkal… Milyen jó, hogy ennyi lehetőségünk van tanulni, ismereteket szerezni, tanokat követni, kivenni mindenből azt, ami épít, ami többé tesz, ami átsegít. Hálás vagyok ezért! 🙂

Amióta jobban figyelek befelé, kevesebbet rugózom a kinti dolgokon, mégis alakulnak kinti dolgok is, de sokkal kevésbé izgat, mit gondolnak ezekről a mások. Réges-régi bejegyzésekből remekül látni, hogy honnan alakultam hova és milyen téren. Mit hittem akkor és mit hiszek most. Mit akartam akkor és mit akarok most. Hogyan ereszkedtem kintről egyre beljebb. Aztán öt év múlva ismét más lesz minden, mint ahogy most is más öt évvel ezelőtthöz képest. Mert semmi sem örök, csak a változás.

Boldog ötödik születésnapot Megvalósítás alatt blog.